Új vonalakat húztak tintával egy térképre az Igazság nevében, aki ekkor megkötözve feküdt egy szomszédos szobában, nehogy felszólalásával megzavarja a tárgyalást.
Ahogy a toll sercegve suhant a papíron, falak és kerítések emelkedtek, akár falvak közepén, és váltak vízmosások hajózható folyókká, ezer éves nevek pedig idegenné.
Aki addig paraszt volt, tanító, munkás, katona, az mind bűnöző lett, csak mert magyarul szólt.Akit lehetett, elüldöztek, elköltöztettek, megöltek. Sokaknak családja ősi földjén csak emléke vagy vére maradhatott. És aki ennek ellenére kitartott? Jutalma a megvetés volt és az igazságtalanság. S anyaországbeli honfitársai szemüket lesütve fordultak el tőle, csak hogy nyugtuk legyen.
De foszladoznak a csomók az Igazság kötelékein, egyszer betoppan közénk, és nagyot kiált majd. Nekünk csak arra kell figyelnünk, hogy meghalljuk és elhiggyük szavát. És, hogy legyen még valaki akkor, aki érti, ha esetleg magyarul szólna…
Ulicza Tamás
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
