Jean-Claude Juncker megfenyegette az uniós miniszterelnököket, hogy lemond, ha tovább forszírozzák, miért korábbi kabinetfőnökét nevezte ki a 33 ezres EU-bürokráciát ellenőrző főtitkári posztra. A dolog hátterében gyaníthatóan az van, hogy Juncker nem akarja, hogy jövő évi távozása után kiderüljenek ügyei. Engem viszont két dolog zavar igazán. Miért nem hagyták lemondani? És miért kell több tízezer csinovnyik Brüsszelbe és Strasbourgba?
Kétes hősünket Martin Selmayr-nak hívják. Egy 47 éves német politikus, de alighanem pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy sorosi végrehajtó. Életútjának utánanézhetnek a neten, nem untatnám Önöket vele, a lényeg, hogy tanulmányai, majd majdani munkahelyei szorosan összefüggnek a milliárdos érdekeltségeivel.
Tizennégy éve jelent meg Brüsszelben, Viviane Reding támogatását élvezte. A hölgy Luxemburgból származik, volt igazságügyi biztos és az Európai Bizottság alelnöke is. Mi onnan ismerhetjük, hogy akkor is belekötött Magyarországba, ha Orbán Viktor köhinteni mert egyet a Parlamentben.
Négy évvel ezelőtt Selmayr az akkor az Európai Bizottság elnökévé választott Jean-Claude Juncker kabinetfőnöke lett. Juncker is luxemburgi, nyilvánvaló, hogy hihetetlen tárháza a nagy tehetségű embereknek ez a miniállam. Hogy Reding és Juncker is a „nyílt társadalom” nagy híve, ezt gondolom, fölösleges részletezni.
Soros németjét Brüsszelben egyféle pitbullnak tartják; mindent keresztülver, amit parancsba kap. Juncker – valljuk meg – mentálisan kilengésekre hajlamos egyéniség, oda kell rá figyelni. De az igazi gond az, hogy jövőre új választások jönnek, a luxemburgi biztos megy – az ügyek viszont ott maradnak. A főtitkári posztban viszont még jó darabig az ő kinevezettje ül majd.
Alighanem ezért lett hirtelen Selmayr kabinetfőnökből az Európai Bizottság főtitkára. Akit egyébként senki, semmilyen formában nem szavazott meg. Viszont ebben a pozícióban ő ellenőrzi a 33 ezer fős uniós adminisztrációt, lényegében minden gyakorlati döntést ő hoz, minden információhoz hozzáfér, és ami a legfontosabb: szinte mindenki tőle függ. Ha papírt kell égetni, fájlokat törölni – az meglesz. Juncker meg ugye már hazájában is a közpénzekhez való liberális viszonyáról volt ismert, ezt a brüsszeli levegő aligha változtatta meg. Ráadásul ott vannak a „nagy barátnak”, a jó George-nak tett szívességek.
Hogyan kerülhetett Selmayr ebbe a mindenható pozícióba a tagállamok egyetértése nélkül? Hát – a hivatalos uniós szleng szerint – Juncker kihasznált minden „jogi kiskaput” és kellő mennyiségű „zártajtós tárgyalás” is volt. No meg Soros is komoly költségszámlát vezet a belga fővárosban.
A történet egyébként annyira pofátlan, hogy az Európai Parlament költségvetési bizottsága is magyarázatot követelt. Sőt, a minapi Európa Tanácsi ülésen az uniós miniszterelnökök is kérdéseket tettek fel a kedves Jean-Claude-nak.
Aki erre tombolni kezdett. „Selmayr nem fog menni! Vagy ha ő megy, én is megyek!” Aztán fogta magát, és otthagyta a kormányfőket. A Spiegel és a Süddeutsche Zeitung információi szerint ez már Angela Merkelnek is sok volt. Pedig hát ő finoman szólva sem szokta elutasítani az amerikai milliárdos ebédmeghívásait.
Na, most, mint fentebb jeleztem, én ebben a történetben két dolgot forszíroznék.
Egy: Ha a drága Jean-Claude ezt így gondolja, hát teljesítsük óhaját! Fel is út, le is út! Nem tették ezt. Amennyire tudom, a többség inkább elhessegette a témát, bárki is vetette fel ennek lehetőségét Kelet-Európából. Miért? Fogalmam sincs. Talán kaptak SMS-értesítést bankszámlájuk alakulásáról…
Kettő: Mi a túrónak kell 33 ezer bürokrata Brüsszelbe és Strasbourgba? Akiket ugye mi fizetünk. Biztos, hogy kell ennyi ember egy hatékony szervezet működtetésére? Ja, hogy az Európai Unióra éppen az említett jelző nem a legpontosabb?! Na, itt a gond!
Az Európai Unió alapvetően egy jó ötletnek tűnhetett. Juncker és német verőlegénye viszont pontosan mutatják, hogy mára mivé lett ez a szép idea.
Ha ezen az egészen nem változtatunk, rémálom lesz belőle. És nem csak a migránsok miatt.
fotó: afp.de
Máté T. Gyula – https://matete.pestisracok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
