Úgy tartják, hogy a Sepsikőröspatak és Kálnok közötti dombon álló, mára már romos kápolnát a veres barátok emelték valamikor még a csúcsíves építkezések idején. Sajnos, erről írott dokumentummal eddig még senki sem állt elő, s tudnunk kell, hogy abban az időben mind a két említett településen már rég templom állt. A helyet egyszerűen csak Kápolna néven emlegetik a falvakban – domb nélkül –, emlékhelynek tartják, tetején szoktak fellángolni a történelmi emléktüzek. A lábánál levő sportpályán tizedik alkalommal tartott juliálist a sepsikőröspataki községvezetés. Népünnepélynek is lehetne nevezni, mert a hír hallatán örömében-bánatában kicsi és nagy, de még sétapálcás öregek is felkeresték a vigadalom helyét.
Tíz éve annak, hogy testvértelepülési szerződést kötöttünk Sepsikőröspatakkal – emlékezett az egy évtizedes frigy születésére Tóth István, Gárdony város polgármestere, aki sokadmagával és a város egy dalcsoportjával autóbusszal érkezett az évfordulóra, miközben köszöntötte a kőröspatakiakat, a kálnokiakat és a környékbelieket. – Öröm a számunka, hogy ismét találkozhattunk Kisgyörgy Sándor polgármesterrel, az önkormányzattal, kedves barátainkkal – mondta –, ismét szívhatjuk a közeli erdő ózondús friss levegőjét, megkóstolhattuk a székely konyha ízletes készítményeit. Nem volt ismeretlen számunkra az, hogy fúvósmuzsikára ébredjünk. A kálnoki rezesbanda hajnalosan ébresztett minket, szokatlan volt számunkra, de örökre emlékezetes. A vasárnapot imával kezdtük, a festett kazettás kálnoki unitárius templomban Szabó Adél lelkész a tékozló fiú történetét elevenítette fel, ami minden időben érvényes tanulságot közvetít, s a gyülekezeti házban a székely kürtőskalács és a köményes pálinka hozott emberközelbe minden érkezőt a helyiekkel.
A Vadas előterében,
a Virágos Házba érkeztek vacsorára Sepsikőröspatak testvértelepüléseinek képviselői, melyek közül Mezőtúr városa a legrégebbi, nyomban a rendszerváltás utáni pillanatban szorítottak baráti kezet az akkor három településből álló község elöljáróival: sepsikőröspatakiakkal, kálnokiakkal és árkosiakkal. Átadták a város alpolgármesterének, Patkós Évának a jókívánságait, és elmondták, hogy sikerült felújítani a Mezőtúr mellett történt vasúti karambol rombolásait, hosszú és korszerű bicikliutat építettek, uniós pénzalapokból szabályozzák a városon áthaladó Berettyó folyó mederszakaszát.
Tóth István, a 13 ezer lakosú Gárdony, Agárd és Dinnyés kertvárosjellegű település polgármestere elmondta, hogy fokozatosan nő a lakosság lélekszáma, egyre keresettebb az agárdi termálvizes gyógyfürdő, épül az infrastruktúra és nagy reményeket táplálnak, hogy sikerül megoldani a közelben levő Velencei-tó vízgazdálkodásában beálló gondokat. Agárdon működik a Gárdonyi Géza Emlékház, mely országos műemléki védettség alatt áll. Ez az író szülőháza, ahol követni lehet életének legfőbb állomásait. A tárlókban naplója és műveinek legszebb kiadásai mellett néhány eredeti, személyes tárgya is megtekinthető.
Nem véletlen tehát, hogy a gárdonyi testvértelepülési kapcsolat eredményeként Sepsikőröspatak központjában is áll 2017 óta egy Gárdonyi-mellszobor, L. Simon László országgyűlési képviselő ajándékaként.
Jómagam is ismerősként köszöntöttem a Balatontól délre fekvő Somogygeszti polgármesterét, Csór Zoltánt. Szeretettel jövünk mindig Székelyföldre – mondta, ragaszkodunk a barátsághoz. Ivóvízrendszerünket rendeztük mélyfúrásokból, most pályázunk korszerű szennyvízhálózatra, egy régi paplakást korszerűsítünk, abba fog költözni az önkormányzat.
Megérkezett a messzi szlovákiai Felvidékről a felsőpatonyi csoport is. Sidó Tivadar a polgármesterük. Mint elmondták, a Dunaszerdahelyhez közeli 2000 lakosú településen 1400 magyar ajkú él, akiket nem akadályoznak népi kultúrájuk megőrzésében.
Minden nap csúcs volt
– értékelték a vendégek. Ismerkedtünk Sepsiszentgyörgy megyeközponttal, a történelmi várossal, Szent György lovag idehozott csodálatos klasszikus lovas szobrával.
„Számunkra meglepetésként hatott a város vadászmúzeumában tett látogatás – nyilatkozta a felvidéki felsőpatonyiak csoportja, akik még nem jártak Székelyföldön. Nálunk is eléggé gazdag a vadállomány, de Szentgyörgyön azt kerestük, hogy mi az, amit eddig még nem láttunk… Óriási látvány volt a város arénája, szinte hihetetlen, hogy az ember tud ilyent tervezni és kivitelezni. Látogatásunk második napjának ezzel még nem volt vége, mert fenn, a kálnoki Óvágás nevű magas tisztáson egy esztenához hívtak kóstolóra, ahol Váncsa Sándor magyarázott erről a különleges mesterségről, az itteni juhászatról, ordát, sajtot, sós sajtot kínáltak, székely túrót kóstoltunk, pálinkát és friss forrásvizet ittunk. A polgármester úr a saját pisztrángos tavaihoz invitált vacsorára, azt, aki még tudott enni. Este sötét, csend, patakcsobogás, hűvös a kánikula után… soha nem tudjuk elfelejteni.”
És harmadnap felcsendült Sepsikőröspatak himnusza
Kivételes eseményként könyvelte el minden jelenlevő, amikor vigyázzállásba helyezkedtek a helybeliek, és felcsendült a község himnusza. Szövegét Szőke István Attila írta, zenéjét a Kormorán együttes billentyűse, Szűts István komponálta, a tavalyi falunapon mutatták be Kőröspatakon.
Az ünnepi megnyítón Kisgyörgy Sándor polgármester köszöntötte a vendégcsoportokat és saját fúvós-számaival lépett fel a kálnoki rezesbanda. Új műsorával-dalcsokrával mutatkozott be a gárdonyi asszonyok 18 éve működő, harmadszor Arany Páva-díjas, Iglice nevet viselő dalköre, dunántúli magyar népdalokat énekeltek és egy számot, amit Sepsikőröspatakon tanultak. A Deák Anett, Oláh-Badi Anita és Balla Gergely alkotta csoport udvarhelyszéki, kalotaszegi, mezőségi és feketelaki énekeket mutatott be, fellépett Mocsel Hunor népdal- és néptáncműsorával. A sepsiszentgyörgyi Zöld Fenyő néptáncegyüttes székely néptánccsokorral jelentkezett, Már Edit tanítónő harmadikos tanítványai köszöntötték a 18 éveseket, post mortem díszpolgári címben részesítették néhai Téglás Gizella és Hosszú Ibolya pedagógusokat. A műsorban ismét láthatta a közönség Gerebenes Ede énekes-gitáros műsorát. A számok között több ízben lovastorna és díjugrató bemutatót tartott a helyi gyerekekből álló Shagya lovas sportklub, melyet a Máltai Szeretetszolgálat és a Kálnoky Alapítvány támogat. Koncerttel lépett fel a szászrégeni Titán együttes, A Dal könnyűzene-válogató idei nyertese, majd a sötétben fellobbant a tábortűz.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
