„Juhászt szabályosan ki kell menekíteniük a rendőröknek” – írja az index, mármint hogy az ünneplő tömegből, mert ha nem menekítik ki, akkor feltehetőleg agyonverték volna.
Viszont nem értek valamit.
A Juhász Péter mindig azt mondja – már azon kivételes pillanatokban, amikor éppen nincs egy nagy fütyülő a szájában – hogy ők fogják leváltani az Orbánt, meg elzavarni, meg börtönbe csukni, mivelünk, a többiekkel együtt.
De hát, kérem szépen, ha a Juhász Péter fogja leváltani a kormányt egy nagy fütyülővel a szájában, az azt kell jelentse, hogy a Juhász Péter meg a társai többen vannak, mint azok, akik nem akarják leváltani a kormányt meg az Orbánt. Másképpen ugyanis nem tudja a Juhász Péter leváltani a kormányt és az Orbánt, hiába szorít ajkai közé egyre több és egyre nagyobb fütyülőt, ami nála valami fétis lehet vagy valamim olyasmi. Ugyanis ha nincsenek többen, akkor nem tudják leváltani, legfeljebb, ha erőszakkal, bár úgy is nehezen, de erőszakkal meg amúgy se akarhatják, mert mindig azt mondja a Juhász, az ajkai közé szorított hatalmas fütyülő mellől szűrve a szót, hogy ők a demokraták, sőt, ők az egyedüli demokraták, az Orbán meg mi, többiek, mi vagyunk a diktátorok meg az antidemokraták. Szóval ebből –mondom-, mindenképpen az következik, annak kell következnie, hogy a Juhászék vannak többen, máskülönben a Juhász nem demokrata, csak egy nagy fütyülő fújó-szopó kis pöcs, egy ócska kis ratyi, egy diktátor, akinek viszont nincs diktátorolni-valója, és ettől annyira szomorú, hogy muszáj mindig tartania valamit a szájában, leginkább egy fütyülőt. Amúgy nincsen ebben semmi különös, Freud mester is értekezik már e jelenségről, az orális és anális fixációról, az élet első éve ugye az orális szakasz, hiszen legmeghatározóbb a szopás öröme, amit, ha valamiért megvonnak a babától, akkor ez fixálódik személyiségében, és egész további életében szopni szeret majd a legjobban. Második életévben aztán jön az anális szakasz, amikor megtanulunk nem bekakilni, és ez, a seggünk feletti uralom elnyerése nagy öröm forrásává válik, kivéve, ha ebben valamiért megakadályoznak bennünket. Akkor hátralévő életünkben (hiszen análisan fixálódtunk), az marad örömnek, hogy valami történjen a seggünkkel.
Innen érdemes megfigyelni a Juhász Péter különös vonzódását az egyre nagyobb fütyülőkhöz, de azért lássuk be, ez végül is szegény Juhász Péter problémája. Éppen ezért kanyarodjunk vissza Juhász Péter agyonverésének kérdéséhez.
Ha tehát Juhász Pétert a rendőröknek kellett kimenekíteni az ünneplő tömegből, ellenkező esetben agyonverték volna a Nemzeti Múzeumnál, és lett volna ribillió, egy nagy csomó vizsgálat, hercehurca, szakértői jelentések, nyomozás, ment volna el egy nagy csomó idő meg pénz a pocsékba, szóval ha ez így történt, akkor abból muszáj azt a következtetést levonnunk, hogy az ünneplő tömeg a Nemzeti Múzeumnál nem a Juhász Péter feltétlen rajongóiból állt, sőt, talán megkockáztathatjuk, hogy az ünneplő tömegben többen, sokkal többen voltak azok, akik inkább szerették volna Juhász Pétert agyonverni. (Amiről nyomban jelentsük is ki, hogy nem szép, sőt, elítélendő dolog, és nagy szerencse, hogy nem történt meg, legyünk hálásak ezért a Juhász Pétert kimenekítő rendőröknek!)
De, mindig, újra és újra visszakanyarodva a kiinduló ponthoz, hogyan lehetséges ez?
Hogyan akarja a Juhász Péter leváltani az Orbánt, ha egyszer a nemzeti ünnepen nem az Orbánt kell kimenekíteni az ünneplő tömegből, hanem a Juhász Pétert.
Nagy, már-már antagonisztikus ellentmondás feszül itt kérem szépen.
Ennek a végére kell járni.
Például úgy, hogy a jövőre esedékes március 15-i ünnepségen, amikor majd Juhász Péter megjelenik, egy minden eddiginél nagyobb és pompázatosabb fütyülővel a szájában, hogy leváltsa az Orbánt meg a kormányt, akkor az ünnepség végén semmilyen körülmények között sem szabad rendőri kíséretet adni mellé. Ugyanis akkor már amúgy is nyakunkon lesz a választás, és szinte egészen bizonyos, hogy a Juhász Péter hívei lesznek ott nagy-nagy többségben, és Juhász Péter jövőre rendőri kíséret nélkül, büszkén lépdelhet végig hívei sorfala között.
(p.s.: Ha ez valamilyen fatális oknál fogva mégsem így történne, akkor Juhász Péter átérezheti majd az egyszeri kamikaze-oktató hallhatatlan szavait, amikor is az egyszeri kamikaze-oktató így szólt a hallgatóságához, a jövő kamikázéihoz:
– Nagyon figyeljenek, mert csak egyszer mutatom meg!)
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
