Jubilált a Fókusz Színpad – 55 éves lett a dunaszerdahelyi színjátszó műhely (FOTÓK) Kürthy Judit2025. 10. 20., h – 16:47 Dunaszerdahely |
A Fókusz Gyermek- és Diákszínpad fennállásának 55. születésnapját ünnepelték a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban. A vezetők és a tagok színes műsorral készültek: a gálán mind a gyerek-, mind a diákszínpad bemutatkozott, miközben archív fotók és videók segítségével emlékeztek az eltelt időszakra a jelenlévők.
Az esemény különös jelentőséggel bírt, hiszen az ötvenéves jubileumot korábban a pandémia lehetetlenné tette – így az idei ünnep nemcsak kerek évforduló, hanem régi adósság pótlása is volt. A színházszerető közönség, egykori és jelenlegi tagok, rokonok, barátok és érdeklődők gyűltek össze, hogy közösen idézzék fel a több mint fél évszázados múlt legszebb pillanatait.
Az éltető bázis
A Fókusz Színpadok fő támogatói Dunaszerdahely városa, a Kultminor, illetve a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ. Az utóbbi évtizedekben a helyi amatőr színjátszókat összefogó Fókusz Gyermek- és Diákszínpad bázisát a művelődési központ adta, ezért nagy hálával tartoznak a vezetők. Iván Péter, a művelődési központ igazgatója büszkén méltatta Jarábik Gabriellát, aki a egészen kezdetektől foglalkozik a dunaszerdahelyi színjátszókkal és valamint mindazokat, akik őt ezen az úton elkísérték.
„Jarábik Gabriella értéket teremtett a városban és az évek során ez az érték megsokszorozódott, hiszen már nem csak dunaszerdahelyi, hanem csallóközi és felvidéki érték is, amire mindannyian büszkék vagyunk”
– mondta az összegyűltek előtt Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere, majd átadta neki a város emléklapját egy csokor virág kíséretében.
Kapcsolódó cikkünk
Dunaszerdahely. Fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte december 11-én a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban a Fókusz Színpad. Pontosabban: „A Fókusz”, mely az eltelt négy évtized alatt tájainkon a magas színvonalon művelt amatőr színjátszás szinonimájává, mondhatni védjegyévé vált.
LŐRINCZ ADRIÁN
Kezdjük talán egy kis történelemmel.
A Fókusz Színpad 1970 szeptemberében a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ mellett alakult. A Lévai Óvónőképző egykori diákjai, Sárai Sarolta, Kiss Katalin és Trúchly Gabriella hívták életre. December 11-én debütáltak Sárosfán egy Villon-összeállítással, a következő évben pedig elnyerték a Jókai Napok Nagydíját. Az 1972-es év egyebek mellett rendezői és zenei díjat, valamint egyéni szereplői díjakat „termett” a társulatnak, s az évtized nagy sikerei közé tartozik Miroslav Válek műveinek színpadra vitele is, Dobolás a túloldalra címmel. A balassagyarmati fesztiválról nemzeti kisebbségi együttesként elhozták a legszebb magyar színpadi beszéd díját, de a szlovák irodalmi színpadok nyitrai versenyén is helyt álltak.
A Fókusz új színt, hangot, mozgást vitt az irodalmi színpadok addig merev világába, nevéhez fűződik egyebek közt a korszerű játék meghonosítása tájainkon. A múlt század hetvenes éveiben sokan rótták fel a társulatnak, hogy túl modern, s így eltávolodik a nézőktől. Az idő ennek ellenkezőjét igazolta – a Fókusz lépéselőnyét megőrizve mindvégig „korszerű” maradt.
Feldolgozni
a fájdalmakat
Miért alapít az ember gyerekszínpadot?
Jarábikné Trúchly Gabriella, a fókuszosok Gabi nénije szerint egy találkozáson múlott minden.
„A lévai óvónőképző diákjaként kerültem kapcsolatba Gergely Józseffel, illetve az általa vezetett Juhász Gyula Irodalmi Színpaddal – mondja –, s ez a találkozás megpecsételte sorsomat. Olyan tanárember volt ő, aki az irodalom, a dráma szeretetét úgy el tudta hinteni a fiatalok lelkében, hogy abból évtizedekig meríteni, építkezni lehetett. Ott, Léván, az irodalomórák és hosszú beszélgetések során nyíltunk ki sokan, s csodálkoztunk rá a világra. Gergely Józsefet soha nem titkolt nézetei miatt a hetvenes években félreállították – de nekünk akkorra már felnyitotta a szemünket…”
Erős mezőnyben kellett helyt állnia az 1970-ben Fókusz Irodalmi Színpad néven létrejött társulatnak, hiszen a Csemadok alapszervezetei mellett számos színjátszó csoport működött.
„Első csoportunknak sem vezetője, sem rendezője nem volt, így csak a saját fejünk után mehettünk. Hagyományosnak semmiképp sem nevezhető, Villon verseiből összeállított Fegyver, kutya, szerelem című oratóriumunkat a közönség kedvezően fogadta, következő, Erőlködés című összeállításunk pedig kisebb botrányt kavart a Jókai Napokon 1971-ben. Fülöp Gábor, André Frénaud, Juhász Ferenc és Joyce Mansour legmodernebb verseihez nyúltunk, újféle, formabontó színpadi megoldásokat alkalmazva” – emlékszik vissza Jarábik Gabriella.
A társulat negyven éven át megőrizte merészen kísérletező hajlamát, színpadra vitt darabjait nemegyszer betiltás fenyegette. Álljon itt a társulat vezetőjének ide vonatkozó, a Hét című hetilapban 1993-ban megjelent, üzenetként is felfogható nyilatkozata.
„… hogy miért politizálunk? Szerintem egy nemzetiségi kisebbségnek igenis szólnia kell az aktuális problémákról, akár a színházi játékon keresztül is! Fel kell dolgozni mind a régi, mind az új fájdalmakat, rámutatni a problémákra, hogy minden téren továbbléphessen!”
Megtalálni a szépet, a jót
A negyvenes ünneplésére elsősorban azok jöttek el, akik a Fókusszal nőttek-nőnek fel – egykori gyermek- és ifi-színjátszók nézték büszkén, meghatódva színpadon sürgölődő csemetéiket, tapsolták meg a poénokat. A Fókusz talán az egyetlen hazai társulat, melynek minden tagja állandóan a színpadon van, ám az előadás mégsem fordul unalomba, káoszba. Persze mindez „csak” dramaturgia, rendezés és motiváció kérdése.
Terjengős, múltidéző beszédek helyett Miklósi Péter mondott rövid köszöntőt, hangsúlyozva: „… a szlovákiai magyar közösség amatőrszínházi büszkesége, a Fókusz él, dolgozik, a folytonos megújulás tagadhatatlan bizonyosságát adva újabb és újabb sikereket tud elérni.” A Vajdaságból érkezett noszai Hinga Művelődési Egyesület Gyermek- és Ifjúsági Színjátszó Csoportja Z. Németh István Hócompóc bohócai című színpadi játékával, az Éjjeli Pávaszem Ifjúsági Színjátszó Csoport pedig a Dr. Bubó című musicallel köszöntötte a fókuszosokat, akik a gesztust idei sikerdarabjukkal, A mi János vitézünkkel viszonozták.
„Ha a gyerekek egyszer bízni kezdenek önmagukban és a közösségben, nehéz őket leradírozni a színpadról – sommázza Jarábik Gabriella. – A gyermekszínjátszás valójában erről szól: hogy a gyerekek megtalálják magukban a szépet, a jót, az értéket.”
Köszönet mindenkinek, legfőképp a tagoknak
A dunaszerdahelyi színjátszó műhely 1970-ben alakult, eredetileg felnőtt csoportként. Az alapítók között ott volt Jarábik Gabriella is, aki azóta is meghatározó alakja a Fókusz életének. A fókuszosok Gabi nénije ünnepi beszédében név szerint is megemlítette alapító társait és minden segítőnek köszönetet mondott, akik valamilyen módon hozzájárultak a Fókusz sikereihez. Kiemelte többek között Luczáné Sárai Sárát, Kiss Zizi Katit, Kuczmann Andrást, Süke Istvánt, Molnár Juditot, Takács Tímeát és Póda Erzsébetet, valamint a Gajdosík és a Pálffy családokat és megköszönte az iskolák együttműködését is, akik mindig tekintettel voltak színjátszó diákjaik zsúfolt naptárára.
„Nektek köszönjük! Nektek, tagoknak, akik voltatok, vagytok és remélem, lesztek is még a jövőben”
– zárta beszédét Jarábik Gabriella. Szavait vastapssal jutalmazták a kultúrház soraiban ülők.
Élettörténetek a színpadon
Az 55. jubileumi évadban két korosztály dolgozott párhuzamosan: a Fókusz Gyerekszínpad Jarábik Gabriella és Kuklis Katalin, míg a Dunaszerdahelyi Magángimnázium mellett működő Fókusz Diákszínpad Kalocsányi Gábor és Kuklis Katalin vezetésével. A jubileumi ünnepségen mindkét csoport előadását megtekinthette a közönség és mindkettőt álló vastapssal értékelték.
A gyerekszínjátszók Hamucipőcske című darabját Kuklis Katalin harangozta be, a klasszikus történetet egy kis csavarral, a jelenbe ültetve mutatták be.
Az alapiskolásokból álló gyerekcsoport évek óta sikeres résztvevője a Duna Menti Tavasznak, számos hazai és nemzetközi fesztiválon, szemlén lépett már fel.
A második előadást, a középiskolás diákcsoport darabját Boldogan éltek, míg meg nem címmel Kalocsányi Gábor vezette fel, aki ugyan sokat nem árult el belőle, csupán annyit, hogy ez egy fiktív darab, amelyben egyszerre több előadás és dráma főszereplői találkoznak egymással. A középiskolás diákcsoport, amellett, hogy ő is rendszeres fellépője a hazai és nemzetközi színpadoknak, a Jókai Napok állandó szereplője is egyben.
Nem volt hiába!
„Annyira izgultam! Óriási öröm, hogy a volt és az alapító tagok is vették a fáradtságot és eljöttek a jubileumra. Nem volt hiábavaló az a sok munka, a sok próba és azok a szép napok, amit együtt töltöttünk és amivel összekovácsolódott egy közösség”
– osztotta meg az Új Szóval Jarábik Gabriella, azt azonban sajnálta, hogy egy generáció, a most 40-50 évesek nem tudtak eljönni.
A megjelent volt tagok, szüleik, nagyszüleik az ünnepség előtt és azt követően is kárpótolták őt, gratuláltak neki remek eredményeikhez vagy csak épp örültek a boldog viszontlátásnak. A színpadi műsort követően egy közös koccintásra invitálták a jelenlévőket, az előadóteremmel szomszédos kisteremben pedig az 55 év során felvett előadásaikból vetítettek részleteket. Kiállították a csoportok díjait és okleveleit is, valamint az előcsarnok végében felállított fotósarok díszletében közös fényképeket is készíthettek, végül pedig Jarábik Gabriella és Kuklis Katalin felvágták a csoportok születésnapi tortáját.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
