A játékbabák horrorfilmekben való alkalmazása nagyjából egyidős a műfajjal, hiszen az emberszerű, ám mégsem élő játékok kimeríthetetlen tárházat biztosítanak az ebbe a kategóriába tartozó filmek számára. Ennek megfelelően az elmúlt évtizedek során számos ilyen alkotás látott napvilágot, a Gyerekjátékból Chuckyt gondolom senkinek nem kell bemutatni, de a Démonok között-filmek egyfajta spin-off részeiként szolgáló Annabelle-mozik is sokaknak ismerősek lehetnek.
Alapjáraton ezek a feszültségre, ijesztgetésre alapozó, véres filmek nem feltétlenül gondolják túl a dolgot, abban a formában, hogy nem szeretnének túl sok mondanivalóval szolgálni a nézők számára. A Gyerekjáték 2019-es újragondolása talán ad egy elképesztően kidolgozatlan képet a modern fogyasztói társadalomról, de természetesen nem ez volt középpontban és nem is várjuk el tőle, hogy még hetekkel később is a mondanivalón rágódjunk egy ilyen film esetében. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk őket, kb. itt meg is állhatnánk, azonban a 2023 elején debütált M3GAN ebben a tekintetben – meg úgy minden másban is – túlszárnyalja a „babás” horrorokat, habár a M3GAN-t nem is biztos, hogy feltétlenül helytálló horrornak nevezni, a thriller jobb szó rá, és meg is fogom indokolni, miért.
A történet szerint Gemma, egy rendkívül tehetséges, fiatal nő, aki robotikával és mesterséges intelligenciával foglalkozik egy játékgyártó cégnél. Magánélete mint olyan természetesen nincs, a munkájának él, és tehetségét látva ez nem is túl meglepő. Gemma éppen egy M3GAN névre keresztelt, életnagyságú babán dolgozik, amely nem egyszerű játék, hanem egy soha nem látott mesterséges intelligenciával felfegyverzett társa a gyereknek a mindennapok során.
Gemma élete azonban fenekestül felfordul, amikor gyámsága alá kerül elárvult unokahúga. A nő ugyan vállalja Cady nevelését, de láthatóan nem tud (és kezdetben nem is akar) mit kezdeni a rá nehezedő helyzettel. A kilátástalan szituációban Gemma a prototípusként funkcionáló M3GAN-t hívja segítségül, aki fejlett mesterséges intelligenciájának köszönhetően rendkívül gyorsan tanul, életnagyságú, masszív anyagokból készült, de egyben rendkívül élethű is, biztonsági szabályok pedig nem kötik, mivel csak prototípus.
M3GAN egy elszabadult hajóágyúként funkcionál, mi pedig úgy érezzük a film durván másfél órás játékideje alatt, hogy modern, technikára épülő világunk felfoghatatlanul sebezhető, és egy pillanat alatt tud pokollá válni.
Mindamellett, hogy túlságosan mély filozófiai fejtegetéseket ne várjunk tőle, a M3GAN az olykor szürreálisan tragikomikus jelenetek ellenére is komolyan veszi magát, és van üzenete a néző felé, ez pedig hatalmas vállalás ettől a zsánertől, mert egész egyszerűen a félelemkeltés a feszültségteremtés mellett ezt már nem meri bevállalni az esetek többségében. Viszont – a horrorok jelentős részével ellentétben – a M3GAN nem félelmetes a szó klasszikus értelmében (kevés kivételtől eltekintve), véres pedig egyáltalán nem. A feszültség itt egy olyan alapvetésen nyugszik, hogy az általunk teremtett mesterséges intelligencia egyszerűen fölénk kerekedik és egy ember számára teljesen idegen „morál” alapján hoz végtére is logikus döntéseket. Mindezek fényében úgy gondolom, hogy a film inkább thrillerként működik, de annak viszont maximálisan megállja a helyét.
Visszatérve, az árva Cady életének középpontjába seperc alatt M3GAN kerül, nem a játéka lesz, hanem a barátja, sőt, leghűségesebb társa. M3GAN mesterséges intelligenciája is a kislány feltétlen védelmére épül, habár ez sem feltétlenül szentírás, ahogy azt majd látni fogjuk.
Nos, mivel rendkívül friss filmről van szó, eddig igyekeztem elkerülni a spoilerezést és ezt az írás hátralévő részében is szeretném betartani. Ennek fényében általános kérdéseket, megállapításokat fogalmaznék meg a filmmel kapcsolatban, amelyeket a nézőnek is érdemes átrágnia.
Lehet, hogy ez másnak kevés lesz, vagy a zsáner miatt túl sok, de véleményem szerint a M3GAN elképesztően jól adagolja a modern világunkhoz kapcsolódó mondanivalóját. Nem gondolja túl, de nem is vázlatos, és jóval több rejlik benne, mint azt elsőre gondolnánk. Nemcsak a modern technikai vívmányokhoz, a jobbára még gyerekcipőben járó (M3GAN-hoz képest legalábbis) mesterséges intelligenciához fűződő viszonyunkat mutatja be egy teljesen legitim és elgondolkodtató narratívából, de ezzel együtt egyéb 21. századi társadalmi, civilizációs betegségekre is felhívja a figyelmet. A (technika miatt történő) társadalmi elidegenedés akár a saját családtagjainktól, a kommunikáció és az ehhez szükséges képességek elcsökevényesedése, a függőség kérdése, a fogyasztói táradalom buktatói (leginkább a játékgyárak versenyénél, a gyártási költségeknél, a M3GAN körüli felhajtásnál tetten érhető), a gyerek (nem)nevelés viszontagságai, a munkába temetkező szingliség csapdái, vagy éppen a legfiatalabb generációk hibái, gyengeségei. Biztos, hogy jó irányba haladunk? Visszafelé mégsem mehetünk, hogy tudjuk élhetővé tenni a világunkat úgy, hogy orvosoljuk ezeket a civilizációs betegségeket és a negatív szisztémákat? – tehetjük fel a kérdéseket.
A M3GAN ugye nem véres, amely annak is köszönhető, hogy nemcsak szerep jut benne a fiataloknak, de azzal a szándékkal készült, hogy nézzék is meg a filmet (ennek megfelelően 16-os karikával került a mozikba a szokásos 18-assal ellentétben). Messze modernebb felfogásban készült, mint a 2019-es Gyerekjáték. A M3GAN valóban egy komoly ugrás a műfajban, a kislány Cody pedig abban a világban él és szocializálódik, ahol a mai fiatalok, ezáltal a karakter egyáltalán nem lesz idegen tőlük, a technika ugyanúgy lengi körül a filmet, mint a mi mindennapjainkat. M3GAN gyilkolási striguláit szolgáló mellékszereplők is olyan személyeket testesítenek meg, amelyekből nem elég, hogy sok van, de még rohadtul idegesítőek is a maguk módján. Ennélfogva sikerült ezeket a mellékszereplőket úgy megalkotni, hogy az elhalálozottak jelentős részét még csak sajnálni sem igazán tudjuk, kiváltképp az egyiket – aki látta a filmet, szerintem mindenki tudja, kire gondolok.
Végezetül szólnék pár szót magáról M3GAN-ról, mert elképesztően megérdemli. Az életnagyságú babát egy rendkívül tehetséges, 12 éves színész kislány, az új-zélandi Amie Donald játssza (a hangját a 18 éves Jenna Davis adja), M3GAN minden mozgását, még a jellegzetes és félelmetes négy végtagon való „járást” is maga forgatta le, minden kaszkadőrmutatványt elvállalt. Amie Donald tehát maga M3GAN, a végső, android formáját különböző utómunkálatokkal érték el, digitális módszerekkel. Ez a tény egész egyszerűen bámulatos és számomra rendkívül sokat dobott az összképen.
Összességében elmondhatjuk, hogy a M3GAN sokkal többet vállalt, mint azt horrortól, vagy akár thrillertől elvárhatnánk, ez pedig rendkívül jól áll neki, simán összehasonlítható a Mosolyogj című alkotással, amelyről itt olvasható a kritikám. A mondanivaló nem megy a film rovására, de ez fordítva is igaz, nem esztelen gyilkolászást nézünk másfél órán keresztül. A film egyébként a kasszánál is jól szerepelt, népszerű lett, így nagy öröm számomra, hogy a M3GAN kap egy folytatást is, reméljük ez is legalább annyira jól sikerül majd. Persze kijelenthetem azt is, hogy ez a film sem tökéletes, összesen egy, engem zavaró hibát fedeztem fel, amely viszont eléggé súlyos. A legvége egész egyszerűen annyira összecsapott lett, hogy kicsit az az érzésem volt, mintha nem is ugyanaz a gárda készítette volna el, hanem amatőr történetírók erőszakolták volna meg a film utolsó pár percét. Ez adott egy enyhe rossz szájízt a stáblista legördülésénél, de ha rugalmasak vagyunk, ez a „csalódottság” nem tart tovább pár percnél, főleg, hogy még ezzel együtt is messze átugrotta a mostanában készülő filmek egy elég markáns hányadának színvonalát.
A M3GAN nem fél felhasználni a minket körülvevő világot, miközben a civilizációs betegségek mentén épít fel egy rendkívül izgalmas thrillert, vagy ha maradni akarunk a szakzsargonnál, horrort. Mindenkinek ajánlom megtekintésre, aki a 2023-as évet egy remek alkotással akarja indítani.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábbi filmkritikák és filmelemzések a teljesség igénye nélkül:
– Démoni vigyor – Gondolatok a Mosolyogj című lélektani horrorról
– Nincs kiút – gondolatok A platform című filmről
– Sztereotípiák fogságában – Gondolatok a Becsúszó szerelem című filmről
– Alacsonyan repülnek a klisébombák? – Gondolatok a Midway című filmről
– Rend és körforgás: Az oroszlánkirály
– Már ilyen is van – Post Mortem, az első magyar horrorfilm
– Halott világ – Gondolatok a Ne nézz fel! című filmről
– Alternatív univerzum – gondolatok a Blokád című filmről
– A frontkatona sanyarú sorsa – gondolatok a Nyugaton a helyzet változatlan (2022) című filmről
– Hiányérzet – Gondolatok a Béke – A nemzetek felett című filmről
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
