A liberálisok azt kérik: fogyassz lárvákat, és gyerek helyett tarts kutyát!
Régebbi Tankcsapda-szám címe ez. Jönnek a férgek. Tényleg jönnek. Sőt, itt is vannak a tányérunkon. Most már férgeket kell ennünk, ha jót akarunk magunknak meg Földanyának. Férgeket, lárvákat, hernyókat. Meg porított tücsköt. Egyelőre csak melegen ajánlják nekünk a fogyasztásukat, hogy – úgymond – megmentsük a bolygót. Ám biztosak lehetünk benne, hogy a szokásos folyamatábra szerint előbb-utóbb megkísérlik majd kötelezővé tenni. Gyanítom, hamarosan megjelennek az első „civil” élelmezésügyi tanácsadók az óvodákban, iskolákban, hogy lebeszéljék gyermekeinket a húsevésről. Azt javasolják majd a kicsiknek: rágcsáljanak inkább párolt kukacot, marinált levéltetvet, mert csak akkor lehetnek felelősségteljes, jó emberek. S a kicsik hallgatnak majd rájuk, hiszen a legtöbb gyermek jó akar lenni.
(Szerintem előbb-utóbb óvónénikre sem lesz szükség: a táplálkozási szakértők meg a „drag queen”-ek napi rutinja után idő sem marad rájuk. Mehetnek kapálni a hernyóültetvényre.)
Olvassunk haladó szakirodalmat! „Tizenkétezer forintba kerül egy kiló tücsökliszt, de nagyon egészséges” – susogja a Telex. A gondosan fölépített fogalmazás először fölvillantja a sivár jelent, az elavult gondolkodást Nagy István agrárminiszter képében, aki azt merte mondani, miután az Európai Unió tagországaiban négy rovar élelmiszercélú felhasználását engedélyezték: „Nem szorulunk rá a kukacevésre”. Továbbá: „veszélybe kerülhetnek a hagyományos táplálkozási szokásaink” és „a magyar emberek nem akarnak rovarokat enni”. Ám a Telex szerint meg kell haladnunk ezt a gondolkodást, a „hagyományos táplálkozási szokásokat” meg úgy általában az elmaradott Nagy Istvánokat. Tudniillik komoly szakértők (akik biztosan nem szerepelnek egyetlen lárvagyár fizetési listáján sem!) úgy nyilatkoztak a Deutsche Welle német propagandacsatornának: „a rovarok a jövő élelmezésének kihagyhatatlan részei lesznek, mivel fogyasztásuk egészséges, tartásuk és feldolgozásuk pedig jóval környezetbarátabb, mint a jelenlegi haszonállatok többségének”.
Ennyiből is sejthető: valakik befektettek némi pénzecskét a lárvaiparba, és a gyors megtérülés reményében szorgosan íratják a píárcikkeket az erre kapható betűvető zsoldosokkal. Ha a tájékoztatás lett volna a cél, esetleg beszélhettek volna olyan szakértőkkel is (akadnak), akik szerint a csúszómászók fogyasztása nem biztos, hogy annyira jó ötlet. De a cél – persze – nem ez, hanem hogy föllendüljön a lárvaüzlet, hogy mihamarabb elkezdd két pofára tömni az ágyi poloskát vagy bármit, amit ezek eléd tolnak.
Eleink a jószágaiknak különb étket adtak, mint amivel korunk liberálisai minket etetnének.
„Az Agrártudományi Egyetemen már vizsgálják, hogy hogyan lehet rovarőrleményekkel sütni-főzni, és megalakult az első olyan magyar cég, amely takarmányozási céllal tenyészt és dolgoz fel fekete katonalegyet. A Grinsect üzemében jelenleg napi 200 kilogramm katonalárvát tudnak előállítani, de idén megnyílik a nagyobb üzemük is, amelyben már napi három tonna élő lárva felnevelésére lesznek képesek” – zárul a Telex „tudományos” irománya. Napi három tonna – remek! Vagyis minden telexesnek jut napi egy kiló légylárva. Hogy is mondják? „Az vagy, amit megeszel.” Ha ez igaz, akkor Fábián Tomiék hamarosan zümmögni fognak.
„De te az orrodig se látsz, / Neked jó a McDonald’s, / Neked elég a Coca-Cola, / Te ugyanúgy tehetsz róla, / Hogy átb…sznak a reklámmal, / Ezzel az Amerika-lekvárral, / Ezzel a műanyag élettel, / Ahol annyi ember téved el” – üvölti a Tankcsapda. Így van ez. S azok, akik pár hete megkezdték a balatoni lángos elleni hergelést („Juj, de drága lesz!”), ugyanazok most ártatlan képpel magyarázzák, miért papizzunk tizenkétezerért rovarőrleményt.
A történésekre a humorvilág is fölfigyelt. – Leszállhatunk már a Földre? – kérdezi egy földönkívüli a társát. Mire a válasz: – Nem, még túl korai. Jelenleg az időjárást próbálják megváltoztatni a bogarak fogyasztásával…
Valahol, persze, nemcsak vicces, hanem szomorú is az egész. Figyelni, hogyan múlik ki egy egykorvolt magas műveltségű civilizáció, hogyan ugrik fejest dalolva a reterátba. Szemlézni a napi őrültségeiket. Na, ma ki mondott nagyobb bolondságot? Von der Leyen, a német zoofílok, a holland zöldek, esetleg a 444? Vagy holtverseny lesz, mint általában? Hisz’ szegről-végről egy halmazt alkotnak. Való igaz, tizenöt-húsz éve is megesett sok bornírtság, de úgy rémlik, mintha könnyebb lett volna félreugrani előlük. Most viszont akármelyik fősodratú média csatornafedelét emeljük föl, egyből elsodor minket a hülyeségár.
„Gyereket soha nem akartam, de a kutyámért a végletekig hajlandó vagyok elmenni” – hirdeti címében a 444 „tudományos” nyúlványa, a Qubit. Ennyiből nagyjából sejthető is a beltartalom. Olvassuk csak! „Nem akarom, hogy még egy szörnyeteggel több legyen a világon. […] Igyekszem felelősségteljesen élni, olyanokat szeretni és félteni, akik viszonozzák, meghálálják. Van elég ember a világon, és minél több van, annál gyengébb a minőségük.” Vagy: „Afféle költség-haszon elemzést végeznek, amiből többnyire a kutya kerül ki győztesen. A szakirodalomból és a mi felmérésünkből is teljesen egyértelműen kirajzolódik, hogy a kutya azért van előnyösebb pozícióban, mert sokkal kevesebb érzelmi és anyagi befektetést igényel.” (Ismerősöm erre annyit mondott: „Mondjuk a költség-haszon elemzésben egy kommunista is esélytelen egy emberrel szemben.”)
Íme, a Soros-blog fő üzenete: ne vállalj gyermeket, anyagilag nem éri meg, tarts helyette kutyát! (S – a Telex föntebbi intelmei alapján – a kutyát se hússal, hanem lárvaporokkal etesd, különben Földanya meghal.) Nyilván, a költség-haszon elemzés szerint az a legkifizetődőbb, ha az emberiség most azonnal kihal. Ezt kell tenni, a liberálisok logarléccel kiszámolták. S ők maguk mindjárt be is mutatják, hogyan kell nem szaporodni. Akármennyi családtámogatást ígér is nekik a gonosz Orbán, akkor sem szülnek erre a bolygóra, ennek a Fidesznek gyereket! Hát: hajrá!
Még egy friss hír a végére. „Belgiumban hamarosan többször is lehet nemet és nevet változtatni.” A roppant haladó országban 2018 óta szabad a „nemváltoztatás”, ám alávaló módon eddig nem engedték, hogy többször is megtegyék ezt azok, akik nem férnek a bőrükbe. A törvénymódosítással végre megszűnik a visszavonhatatlanság, mostantól a váltás egyszerű eljárásban, egyetlen nyilatkozattal módosítható lesz. Ha valaki meggondolta magát, akár többször is. Páros héten fiú lehetsz, páratlanon hermafrodita. Hétvégére pedig fésűs kagyló. A haladás nem állhat meg!
Fönti esetek az összefoglaló néven balliberalizmusnak nevezett gondolkodási torzulás – hogy ne mondjam: elmebaj – tünetei. A kényszeres újítási paranoia miatt szétverni mindent, ami évezredekig jó volt, szép volt, működött. Ha a földet ki kell dönteni a sarkából, ha mindent föl kell forgatni, mert semmi sem jó, az egyúttal azt is jelenti, hogy eleink sok ezer évre visszamenőleg mind tök hülyék voltak, hogy úgy éltek, ahogy. Csak korunk tücsöklisztfogyasztói a helikopterek.
Egy Bene Zoltán íróval készült interjút olvasok lapunkban. Ezt szánom zárszónak. „Mindenképp egy korszak végén járunk. Egyrészt naivitás, másrészt nagyképűség azt gondolni, hogy – az eddigi összes civilizációval ellentétben – a mostani, a modern nyugati örök érvényű lesz. Látszanak is a válságtünetek. Az egyik legszembeötlőbb, amely minden nagy civilizáció alkonyát jellemezte, a demográfiai. Amikor a civilizációt alkotó népesség már az önreprodukcióra sem képes. Ez is minden egyes korábbi nagy civilizációnál bekövetkezett. A Római Birodalom végnapjaiban, az ókor végén, a középkor hajnalán a pápák apácarendeket oszlattak fel, annyira kevés gyerek született. Ugyanez a maja civilizációnál rendkívül látványos, hiszen ezt sem járvány, sem háború, sem hódító, sem egyéb külső hatás nem erodálta, egyszerűn az elaggás szüntette meg. Eljutott a civilizáció arra a pontra, amikor már nem volt elég embere ahhoz, hogy fenntartsa a technológiát. Mi is az aggkorba értünk a civilizációnkkal. Azt gondolom, amit Oswald Spengler írt meg: a civilizációknak is olyan életciklusaik vannak, mint az emberi életnek. Van gyerek-, felnőtt- és öregkoruk. És meg is tudnak halni.”
Borítókép: a Little Food tücsöktenyésztő belga vállalkozás egyik tenyészpéldánya a cég brüsszeli telepén 2017. június 9-én, az ötszáz négyzetméteren kialakított üzem megnyitását megelőző sajtónapon. A tulajdonosok reményei szerint a törzsállomány pár éven belül eléri a havi három tonnás termelési hozamot. Az emberi fogyasztásra szánt, szárított formában forgalmazott rovarokat szendvicsekhez, pástétomkészítéshez vagy önmagukban fogyasztva ajánlják (MTI/EPA/Olivier Hoslet)
Pilhál Tamás – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
