Vlagyimir Putyin orosz elnöknek nem nagyon jöttek be az Európát megfagyasztó kemény télről szóló fenyegetései (eddig). Egyesek szerint a mostani téli szezon gazdasági csatáját el is vesztette. A gáz európai tőzsdei ára a háború előtti szintre esett vissza, a gáztárolók pedig viszonylag jól tartják magukat. Az optimizmus mégis alaptalan, mert a gáz ára továbbra is jóval magasabb az energiaválság előtti szintnél, a tárolók töltöttségi szintjéhez pedig nagyban hozzájárult az európai ipar megroppanása és a recesszió. Az INtellinews régiós hírportál elemzése szerint Európa az energiaválság második fordulója előtt áll, ami idén nyár elején kezdődhet – mikor újra fel kell tölteni a tárolókat és nem nagyon lehet számítani orosz gázra az európai piacon.
A portál kertelés nélkül leírja, amit Brüsszelből nem nagyon lehet hallani: Európa ugyan kibírja a fűtési szezont, de a tárolók egyszerűen nem elég nagyok ahhoz, hogy áramszünetek és korlátozások nélkül átvészelje a következő telet. Abban sem lehet biztos, hogy elég gázt tud beszerezni a készletek feltöltésére és a mindennapi használat fedezésére egyidőben.
Az orosz gáz importja Európában nagyjából csak a fele lesz a tavalyi szintnek, és csak negyede 2021 – az utolsó normális év – importjának.
A kiszámíthatatlan időjárás, a növekvő ázsiai kereslet, a lehetőség, hogy Oroszország minden Európába irányuló gázszállítást leállít, azt sugallja, hogy
az idei energiaválság rosszabb lesz, mint a tavalyi volt.
Ettől még igaz, hogy a kivételesen meleg tél és a rekordszintű LNG import miatt Putyin reményei Európa megtörésére. Ugyanakkor repedések már vannak. A megélhetési válság miatt Európa-szerte tüntetések és sztrájkok kezdődtek. Nő az elégedetlenség és idővel jelentősen nőhet a nyomás a kormányokon, hogy vessenek véget (valahogy, bárhogy) az orosz-ukrán konfliktusnak.
Az ipar megrendülése miatt az ágazati lobbi is a békét szorgalmazza (nyilván ebbe nem tartozik bele a hadiipar – a szerk.).
Az EU-ban a nemzeti kormányok eddig összesen 750 milliárd eurót költöttek az energiaárak és az infláció elviselhetőbbé tételére. Vagyis az infláció és az energiaválság felzabált egy újjáépítési alappal megegyező méretű keretet.
Közben az oroszok sem úszták meg problémák nélkül. A december 5-én életbelépő orosz gázra és olajra voantkozó korlátozások miatt nagyon zuhant az orosz olaj “urali keverékének” ára. Moszkva az anomáliát a szállítási költségek megugrásával indokolta, de a sorok között inkább azt kell látni, hogy Oroszország elvesztette egyik legjövedelmezőbb piacát.
Ahogy az európai finomítóknak gondot és költséget jelent átállni az orosztól eltérő olajfajtára, úgy az ázsiai piacoknak is gondot és költséget jelent átállni az orosz kőolajra, így korlátlan mennyiségben Oroszország sem tudja átirányítani termékét Ázsiába.
A szankciók hatásai – ha nem is olyanok, mint azt Európa és a Nyugat remélte – is megjelentek. Az orosz gazdaság várhatóan 2,8 százalékos recesszióba süllyed.
A matek nem enged
Ami Európát illeti, ott a matematika nem engedi érvényesülni a brüsszeli illúziókat. Európának cirka 470 milliárd köbméter földgázra van szüksége egy évben. Ez teszi ki teljes energiafelhasználásának több mint ötödét. 150-180 milliárd köbméter eddig Oroszországból érkezett.
De az orosz import (nem bevallottan az uniós szankciós politika és a nyugati geopolitika miatt, nélkülözve a gazdasági szempontokat) Európába nagyot esett: 2021-ben még 155 milliárd köbméter orosz gáz érkezett, tavaly már csak nem egész 100 milliárd köbméter. Lehet játszani a szavakkal, tény azonban, hogy az orosz gázszállítás csak a nyár felénél csökkent drámaian alacsony szintre.
Az elemzők arra számítanak, hogy idén legfeljebb 60 milliárd köbméter jön majd Európába az orosz gázból.
Márpedig Európának nincs elég tárolókapacitása, hogy fenntartsa a folyamatos ellátás kényes egyensúlyát. Az ország igényeihez képest a legnagyobb tárolók Csehországban, Ausztriában és Szlovákiában vannak, ezek az országok egész télre elegendő mennyiséget is képesek betárolni. Az uniós tagállamok többsége 1-4 hónapra elegendő gázt képes raktározni. Németország például csak 108 napig bírná biztosítani az ellátást import nélkül télen.
A rekordszintű, 138 milliárdnyi földgázt biztosító LNG szállítmányok miatt azonban elvileg egy 60 milliárdra olvadó orosz szállítást is kompenzálni tudna az EU. Csakhogy a gyakorlatban ez nem működik. Ebből a gázból 42 milliárd köbméternek, vagyis több mint kétharmadának Ukrajnán keresztül kellene érkeznie. Az ukrán vezeték azonban csak 18 milliárd köbméterrel dolgozik jelenleg (éves szinten), a Gazprom orosz gázmonopólium pedig jelezte, hogy további 10 százalékkal csökkenti a szállítást Ukrajnán keresztül, így 15 milliárd köbméterre lehet számítani Ukrajna felől.
A másik probléma, hogy a török áramlaton keresztül érkező 32 milliárd köbméter földgáz fele Törökország gazdaságához megy, csak a másik fele megy tovább Európába.
Sokmilliárd köbméteres hiány
A két tétel összesen 30 milliárd köbméter sincs. Márpedig a nyáron még gazdasági nehézségek mellett a megmaradt ipari termelésnek szüksége lesz erre a mennyiségre – de akkor mi marad a tárolók feltöltésére?
Épp ezért vélik úgy a szakértők, hogy Európában idén legalább 30 milliárd köbméteres gázhiány alakul ki, és az árak a növekvő európai kereslet miatt várhatóan ismét drámai emelkedésbe kezdenek.
És akkor ott van az amerikai LNG, amelyből nincs elég de amit Európa legfontosabb szövetségese négyszeres áron kínált a szorult helyzetbe kerülő tagállamoknak. Az Egyesült Államok és Kanada valamint Európa 40 legnagyobb energiavállalata összesen 3600 milliárd dollárt keresett a tavalyi válságon – 48 százalékkal többet, mint egy évvel korábban.
Az LNG tekintetében több furcsaság is van. Az egyik, hogy nem csak az amerikai, de az orosz LNG szállítmányok mennyisége is rekordszintre emelkedett tavaly (15,95 millió tonnára a 2021-es 13,46 millió tonnáról). A másik, hogy Kínából is tekintélyes mennyiségben érkezett “átcsomagolt” orosz LNG – ez az osszes európai LNG-import 7 százalékát tette.
Jövőkép nélkül
Mi azért a teljes képhez hozzátesszük, hogy a politikai narratívák, a geopolitikai érdekek és a gazdasági érdekek tehát messze nincsenek összhangban egymással, Európa energiaellátása tele van ellentmondásokkal. Klímapolitikát erőltetnek, de közben áramszünetektől rettegve lignitbányákat nyitnak újra. Az európai ipar versenyképessége miatt kongatják a vészharangot, de közben újabb és újabb fájdalmas szankciókat és klímacélokat vezetnek be.
És ami talán a legrosszabb, hogy Európának semmilyen stratégiája nincs arra, hogyan jusson el az ukrajnai háborútól az ukrajnai fegyverszünetig. Erősen kérdéses, hogy Európa az idei évet kibírja-e egyáltalán, vagy hogy az EU-n belül nem születnek-e kibékíthetetlen ellentétek a gazdasági önsorsrontás miatt.
Az EU vezetése egyáltalán nem gondolkozik stratégiában, hanem igazodik Washingtonhoz. Nem csak a háborúban. A brüsszeli narratíva nem ellenintézkedéseket tesz az amerikaiak által indított gazdasági versenyben, hanem politikai közhelyeket puffogtat arról, hogy az USA-nak ezt mégsem kellene. A kontinens saját ideológiai csapdájába esve sodródik a még mélyebb válság felé. Az idei nyár újabb illúziókat fog ledönteni.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
