Először egy angol bankárlapban mutatják be Karácsony Gergelyt mint Magyarország lehetséges következő vezetőjét? Érdekes út a magyar választók megnyerése felé.
Dömötör Csaba: Érdekes tanulságok a Karácsony-interjú kapcsán
Karácsony Gergely interjúját elemezte Facebook-posztjában Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára.
Veretes politikai hullámokat vert a tegnapi Economist-írás Karácsony Gergelyről, csak úgy hullanak az érdekes tanulságok – kezdte bejegyzését közösségi oldalán az államtitkár.
Mondjuk először is az, hogy gyakorlatilag egy globális pénzügyi lapban teszik egyértelművé Karácsony miniszterelnöki jelöltségét. Ez sok mindent elmond arról, hogy milyen közegnek szeretnének megfelelni, honnan érkeznek az elvárások és honnan remélnek buksisimit. Az utóbbiak – ha külföldi szereplőkről van szó – soha sincsenek ingyen.
Most már azt is tudjuk, hogy Karácsony Gergely szerint a külső fizikai tulajdonságoknak meghatározó jelentőségük van a politikában. A PR-osok által beállított mosoly mögött egy olyan főpolgármester képe rajzolódik ki, aki szerint más minőséget képviselnek azok, akik kövérebbek, vagy akik – alapvetően rajtuk kívülálló okból – nem érték el a százkilencven-egynéhány centit. Ebben a vitában, zavarbaejtően furcsa érzés, de Szabó Tímeával értek egyet. Gyengeséget mutat, ha „kínjukban az ellenük harcolók külsejét kommentálják”. Nem most mondta, de most is mondhatta volna. Azt azért pislákoló lánggal reméljük, hogy azok, akik ezerféle módon tiltakoztak Schobert Norbert pár héttel ezelőtti vágódisznós hasonlatán, most a karácsonyi mondatokról is szakértenek egyet, szigorúan a tolerancia, a tisztelet és mások elfogadásának talapzatán.
Aztán külön érdekessége az írásnak az a tény, hogy a nemzetközi beágyazottságára gyakran hivatkozó baloldal főpolgármester tolmácsolással ad interjút egy brit lapnak. Ha már különbségekről van szó, félszegen elmondhatta volna, hogy a miniszterelnök tárgyal angolul, ő meg nem. Nem állítom, hogy a nyelvtudáson fordul meg minden a politikában, de az angoltudás hiánya ahhoz mérten rendkívül meglepő, hogy milyen rendszeresen minősítik a jobboldali szavazókat tudatlannak és mucsainak. Kicsivel kevesebb sértegetés és egy mákszemnyivel több angolóra mindenkinek jobb lett volna.
A PR-futamokon túl egy dolog fájóan hiányzik az Economist írásából. Annak bemutatása, hogy mit tett Karácsony érdemben főpolgármestersége most már nem kevés idejében. Azaz hogy mit nem. Pár darab rovarhotel és hatvan zsák kesergés aligha nevezhető teljesítménynek. Az Economistot és a célközönségét nem is ez érdekli. A magyarokat viszont igen. Legyenek kövérek vagy vékonyak, szőkék vagy barnák, szemüvegesek vagy épp sasszeműek.
Sok minden történik majd a következő hónapokban, de egy dologban már most biztosak vagyunk: a fizikai tulajdonságokat célzó lenéző sértegetés vékony lesz választási programnak – szögezte le a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára.
MNO – Facebook
Kemenes Tamás: Ez kicsit magas: az Economistból indul a magyar választáson Karácsony?
Először egy angol bankárlapban mutatják be Karácsony Gergelyt mint Magyarország lehetséges következő vezetőjét? Érdekes út a magyar választók megnyerése felé.
Karácsony Gergely ma reggel páros lábbal bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek az Economistban.
Hogy miért épp ott jelentkezett be, az mondjuk nem feltétlenül világos – hiszen minden józan számítás szerint minálunk, vagyis Magyarországon és magyar emberek gyűrűjében kéne megnyernie azt a 2022-es magyarországi választást, amellyel kapcsolatban még azt se közölte velünk, magyarokkal, hogy elindul rajta, csak most, sejehaj! – finoman és angolul.
Amiről az embernek rögtön eszébe is jut az örök kérdés: vajon el lehet-e érni a tiszakécskei kékfestők piros szívéhez az Economiston át?
Kitalálták, nem lehet.
Pontosan tudjuk, hogy Magyarországon már hosszú ideje vidéken dől el az országgyűlési választások sorsa. Aki nem képes megszólítani Letenyét, Gyulát meg Záhonyt, és akitől utóbb csak lekezelő megjegyzésekre futja, az biztos kudarcra van ítélve.
Az Economist a nemzetközi liberális elit lapja, Londonban szerkesztik, több ezer zsáknyi sárga bicikliúttal meg egy eszméletlen nagy rakás sós vízzel arrébb; köze nincsen a hazai valósághoz.
Vajon miféle attitűd irányítja el az embert egy ilyen kiadvány felé, amikor éppen Magyarország leendő miniszterelnöke akarna lenni?
Ráadásul rögtön a legelső pillanatban? Kikhez beszél valójában ezeken a hasábokon Karácsony Gergely és az újságírónak beállított vízionárius segédfodrász – és kikhez nem?
Angol bankárlap faggatja kezében szemöldökcsipesszel Budapest főpolgármesterét Magyarországról, a magyar jövőről, pénteken kora reggel. Szürreális jelenet, egyben komoly csemege a sorok közt olvasni tudóknak.
Hogy aztán arról a bizonyos megjegyzésről tényleg ne is beszéljünk, mely szerint „Orbán alacsony és kövér, én viszont magas és vékony vagyok„. Mert hát mit is lehet erről beszélni úgy igazán? Gratulálunk, főpolgármester úr, hogy ilyen szép nagyra tetszett nőni. (A cikkből különben azt is megtudjuk végre, hogy Karácsony „béketeremtő hírében áll és képes áthidalni a különböző támogatói csoportok közötti különbségeket„. Vélhetően szilaj digi-dagizással.)
Erre kell tehát készülni minden bizonnyal, pár hét múlva ezen a rezgésszámon kezd majd működni nálunk az ellenzéki kampány – feltéve persze, hogy hazaérkezik addig.
mandiner.hu
Almási B. Csaba: Magas sovány férfi tele kétségekkel
Nem lehet véletlen, hogy Karácsonnyal épp most készített portrét egy világlap, és őt hozta ki a legnépszerűbb miniszterelnök-jelöltnek a Publicus.
Karácsony Gergelyből azért lehet miniszterelnökjelölt-jelölt – tudomásunk szerint ezt a fantasztikus hírt vasárnap, az Európa-napon jelentik be –, mert megnyerte a főpolgármester-választást.
Nem azért állítom ezt, mert az azóta eltelt másfél évben olyan nagyszerűt alkotott volna Budapest élén – sőt! –, hogy csak az ő vezetésével szállhat szembe az ellenzék a Fidesszel. Sokkal prózaibb oka van annak, hogy miért kellett ehhez az önkormányzati siker. Ha ugyanis 2019 októberében megveri őt Tarlós István, mehetett volna vissza Zuglóba. Akkor pedig mese nincs,elássák az elvtársak, mint ahogy ezt egy baráti csevejben ecsetelte anno.
És attól félünk, olyan sokat nem is túlozhatott Karácsony, mesélhetne erről az egykori 14. kerületi MSZP-s képviselő, Sápi Attila is; aki viszont nem tud mesélni, mert több mint öt éve ment le cigarettáért a boltba, és azóta sem talált haza.
Márpedig egy földbe temetett politikussal kissé bonyolult feladat kampányolni, bár a zöldek és vörösök (őt támogatja ugyanis a Párbeszéd mellett az LMP és az MSZP is) rendkívül kreatívak tudnak lenni, ha nagy bajban vannak.
Ám nem csak ez a 2019 szeptemberében nyilvánosságra került felvétel segíti Karácsony politikai pályafutásának az elemzését s teszi könnyebbé döntései mozgatórugójának értelmezését. 2017 decemberében, tehát az előző parlamenti választás előtt pár hónappal is kifakadt egy szűk körű megbeszélésen.
Imígyen szólt.
„Alapvetően az az érzésem, hogy a faszért hagytam magam rábeszélni erre miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem. Annyi hatása volt, a PM(segítünk, Párbeszéd – a szerk.) felment 0 százalékról 1-re, ennyit tudtunk elérni ezzel. Sokkal beljebb nem vagyunk.”
Karácsony tudását, politikai tevékenységét persze lehet és érdemes is komoly kritika alá venni, de azt sem senki nem vitathatja el, hogy remek váteszi képességekkel van megáldva. Ugyanis valóban semmi értelme nem volt annak, hogy 2018-ban ő indult az ellenzék egyik miniszterelnök-jelöltjeként. Jött a Fidesz kétharmada.
Ilyen múlttal és főpolgármesterként pedig főleg nehéz lehetett magát rávenni, hogy újra ringbe szálljon,kezdetben őszintén is gondolhatta, hogy a háta közepére se kívánja.
Ahogy aztán teltek-múltak a hónapok, lassan, de érezhetően változott meg a szóhasználata, amikor rákérdeztek, hogy újra megpróbálkozik-e. Mára pedig már mindenki kész tényként tekint erre. Ha valakiben mégis lenne egy kis kétség, olvassa el a The Economist portréját Karácsonyról – az időzítés nyilván nem véletlen –, a brit lap nemcsak egy szimpla jelöltként mutatja be, hanem egyenesen Orbán olyan kihívójaként, aki képes lenne megverni a jelenlegi kormányfőt.
Azaz a The Economist már gyakorlatilag most kihirdette a négy hónap múlva esedékes előválasztás eredményét, s mindezzel jól egybecseng, hogy a Publicus Intézet is épp pár nappal ezelőtt hozta ki Karácsonyt a legnépszerűbb miniszterelnök-jelöltnek, holott hetekkel ezelőtt még legfeljebb a dobogóért küzdött. Így egyre hihetőbbé kezd válni az a pesti flaszteren már régóta terjedő pletyka, hogy azellenzéki agytröszt már rég eldöntötte „abban a bizonyos füstös szobában”, hogy a főpolgármestert küldik a ringbe. Az előválasztást pedig majd elbábozzák valahogy, amelyben Jakab, Dobrev, Fekete-Győr, Márki-Zay meg a többiek eljátsszák a rájuk kiosztott statisztaszerepet.
Az persze más kérdés, hogy Karácsonynak mennyire tetszik majd ez a szerep: azon se lennék meglepődve, ha pár hónap múlva előkerülne egy titkos felvétel, amelyen arról panaszkodik, hogy mi a faszért kellett ezt neki másodszor is elvállalnia. Akkor azonban már csak egy vigasza maradhat, mégpedig az, hogy végre világgá kürtölhette – ráadásul a The Economistban, azaz egy tekintélyes orgánumban –, hogy mennyire elégedett a magasságával és a soványságával. Bizonyára örül, hogy legalább egy dologban fölé tudott nőni a miniszterelnöknek.
mandiner.hu
Fürjes Balázs: Nyelvtudás, body shaming és a főpolgármester
Uniós ország nem engedheti meg magának, hogy olyan miniszterelnöke legyen, aki nem beszél angolul.
„Nemzeti kormányunk miniszterelnöke jól beszél angolul. A 21. században, a 27 tagú Európai Unióban, egy közepes méretű európai országban ez, úgy vélem, alapvető elvárás. Az uniós csúcsokon, bármely nemzetközi fórumon, tárgyaláson nagyon fontos, hogy két vagy több első számú vezető tudjon négyszemközt, többszemközt is tárgyalni, egyeztetni. Közvetlenül egymással. Annál is inkább, hiszen ezeken az eseményeken sok minden a csevegéseken, a kávészünetekben zajló beszélgetéseken, a reggelinél vagy a vacsorákon dől el, de legalábbis mozdul előre.A nemzetközi politikában szinte minden angol nyelven folyik. Sok ilyen alkalomra a miniszterelnökök nem is vihetnek magukkal tolmácsot. Aki nem tud angolul, kizárja magát a társaságból, a beszélgetésből.
Nemzeti kormányunk miniszterelnökét gyakran vádolják EU-ellenességgel. Alaptalanul. Orbán Viktor valóban határozott, karakteres álláspontot képvisel az európai uniós és más nemzetközi fórumokon, és ennek hangot is ad. Angolul. Egy uniós ország nem engedheti meg magának, hogy olyan miniszterelnöke legyen, aki nem beszél angolul. Aki tolmács nélkül nem tud tárgyalni, érvelni, közvetlenül más államok vezetőivel, olyankor, amikor minden szónak jelentősége van.
Liberális körökben is jól ismert fogalom a body shaming, vagyis azoknak az embereknek a nyilvános megszólása, megalázása, akik az aktuális ideáltól, divattól eltérő testalkattal bírnak. Kár, hogy a Magyarország miniszterelnöki posztjára lassan már tényleg bejelentkező főpolgármester éppen erre ragadtatta magát Orbán Viktorral kapcsolatban, amikor a minap interjút adott az Economistnak.”
A főpolgármester az angol lapnak lenézően nyilatkozott azokról, akik nem úgy néznek ki, mint ő. Azokról, akik nem magasak és vékonyak. Márpedig nagyon nem jó, ha egy politikus lenézi azokat, akik nem úgy néznek ki, mint ő. Karácsony Gergely azóta kénytelen volt bocsánatot kérni ezért a megjegyzésért. Kicsúszott a száján. Előfordul. Kár, hogy az Economist újságírójának mondta. Felteszem, magyarul, tolmáccsal, hiszen angolul nem beszél. Érdekes, hogy a sok különbség mellett ezt az egyet nem emelte ki az angol nyelvű lap: egyikük beszél angolul, a másik nem…
A főpolgármester megjegyzését tekinthetjük nyelvbotlásnak, és akár el is nézhetjük neki, hiszen bocsánatot kért, különösen, mert van egy sokkal nagyobb probléma: egy világváros vezetője nem tud szót érteni mással nemzetközi találkozókon, nyelvi nehézségek miatt. Megkockáztatom, hogy az említett faux pas is az idegennyelv-tudás hiányából ered. A nyelvismeret ugyanis magabiztosságot ad. Egy vezető – legyen az vállalatvezető vagy egy ország miniszterelnöke –, ha otthonosan szeretne mozogni nemzetközi környezetben, hogy a lehető legjobban képviselhesse vállalata vagy nemzete érdekeit, nem spórolhatja meg a nyelvtanulást.
Meggyőződésem, hogy semmilyen politikai panel, szándékosan vagy véletlenül elsütött, figyelemfelkeltő élcelődés nem helyettesíti a minket körülvevő országok, kultúrák, a politikai környezet mély megértését, és nem ad felmentést egymás kölcsönös tisztelete és az általánosan elfogadott kommunikációs normák betartása alól. Egy Magyarország számára fontos kérdésben a számunkra előnyös megállapodás gyakran egészen apró dolgokon, finomságokon múlik. Ehhez kell a nyelvtudás. Is.
mandiner.hu – Facebook
Apáti Bence: A görbe és szemüveges ember nem beszél semmilyen nyelven, majd bocsánatot kér
Ugyan csak jövő héten fogja a minden feladattól és pozíciótól húzódozó, majd mégis minden feladatot és pozíciót nagy durcásan elvállaló Karácsony Gergely bejelenteni, hogy ő is a baloldal miniszterelnök-jelöltje lesz, de 42 tanácsadója javaslatára már ma belökték a kampányát.
Talán kicsit túl is tolták.
A mindenre is alkalmas és roppant szorgalmas főpolgármester úr két Facebook-poszt között valahogy képes volt időt szakítani egy interjúra is.
Az Economistnak sok egyéb mellett arról beszélt, hogy míg ő magas és vékony, addig Orbán alacsony és kövér.
Ezt az alacsonyozást és kövérezést bizonyos jobb hírű nyugati szalonokban, ahonnan a magunkfajta gumicsizmás fasisztákat már a bejáratnál kedvesen, ám határozottan el szokták tanácsolni, body shamingnek, – magyarul: testszégyenítésnek – nevezik.
Amolyan főben járó bűnnek számít, szigorúan tilos, életek és karrierek szoktak romokba dőlni, ha valakinek a múltjából előkerül egy olyan mondat, amikor megjegyzést tett egy ember testalkatára.
Zárójelben jegyezném meg, hogy ahogy minden liberális baromságnál, így itt is tetten érhető a jól ismert kettős mérce. Eddig is teljesen comme il faut volt liberálisainknál Németh Szilárd és G. Fodor Gábor külsején gúnyolódni, fordított esetben viszont olyan hét határig hallatszó hisztibe kezdtek az ellenzék prominensei, hogy félő volt; azonnal bevonulnak az amcsik, hogy egy kis demokráciára és elfogadásra tanítsák a fasiszta és elmaradott magyarokat.
Hirtelen Kari Geri párttársa, Szabó Tímea jut eszembe, aki miután egy újságíró kvázi lerandázta, akkora patáliát csapott, hogy belefájdult a fejem. A hisztibe a függetlenobjektív sajtó bekapcsolódott.
Nyilván.
Gergely egyébiránt természetesen tolmács segítségével adta az ominózus interjút, tekintve hogy egy büdös kukkot sem tud angolul. Igazából a magyaron kívül egyetlen más nyelvet sem sikerült még elsajátítania.
Talán ezért alakult ki benne ez a kisebbségi komplexus, ami miatt ilyen óvatlanul nekiállt testszégyeníteni.
Valószínűleg ő is érzi, hogy elképesztően ciki egy világvárost úgy vezetni, hogy nem beszél nyelveket. Ráadásul miniszterelnöki ambíciói is vannak.
Az ügy azért is különösen kínos, mert teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarországon nemcsak a Fidesz-szavazók között találhatóak nem kétméteres és nem csontsovány emberek.
Őket tudta most Geri vérig sérteni.
nnen is gratulálok neki.
Időközben a görbe és szemüveges főpolgármester, akinek asszonyos csípője szélesebb, mint a vállai – ha neki szabad, akkor nekem is, bocs – elnézést kért. Azt írta ki a Facebookra, hogy ő csak viccelődött.
Viccelődünk, viccelődünk, főpolgármester úr? Ejnye, hát uraságához még nem jutott el az az információ, hogy származással, vallással, testalkattal nincs viccelődés?
Éppen a napokban rúgták ki Jens Lehmannt a Herthától, aki szintén tréfálkozni mert egy fekete bőrű kollégájával.
Hiába kért bocsánatot.
Röpült.
origo.hu
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
