Kiss Máté diakónust, püspöki titkárt október 23-án áldozópappá szentelte Orosz Atanáz püspök Miskolcon.
Katolikus Egyházunkban a hét szentség felvétele, két kivétellel, a közösség ünnepe is. Ilyen az egyházi rend szentségének felvétele is. A papszentelés szertartására zsúfolásig telt meg a miskolci székesegyház családtagokkal, rokonokkal, munkatársakkal, ismerősökkel, szolgálattevőkkel – ellensúlyozva a négy évvel ezelőtti diakónusszentelés sajátos körülményeit, melyen az akkor még érvényben lévő járványügyi szabályok miatt csak a szűkebb család vehetett részt és még a papság is maszkot viselt.
Kiss Máté papi jelmondatát a Jelenések könyvéből választotta: „Jöjj el, Uram, Jézus!” (Jel 22,20). Ez a fohász kifejezi a papi hivatás egyik lényeges szempontját: Krisztus eljövetelének előkészítését a világban. Ehhez kapcsolódva Orosz Atanáz püspök homíliájának a papi hivatás felelősségteljes küldetése és Krisztus eljövetelének várása volt a központi üzenete.
A főpásztori homília bevezetője arra tért ki, hogy már az ősegyházban is használatos volt a fenti fohász. „Az ősegyház nem egyszerűen szociológiai társulást, emberi közösséget jelentett, hanem inkább az eljövendő ország előjelét. Várták annak a Krisztusnak eljövetelét, aki hatalmával és szeretettel képes rendet csinálni itt a földön is” – mondta a püspök.
Erről több írásos emlék is tanúskodik, köztük Szent Jakab apostol levele: „Legyetek türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van!” (Jak 5,8–9) – aki az ősegyház első püspöke volt. (A fölszentelt vértanú és apostol emléknapját is éppen október 23-án tartották.)
A várakozás minden liturgiánkban benne van: „megemlékezünk” nemcsak a megváltó keresztről és sírról, az üdvözítő kínszenvedésről és feltámadásról, hanem a „jobb kéz felől való ülésről és a második és dicsőséges eljövetelről” is – emlékeztetett a főpásztor, majd hozzáfűzte, hogy „a legfontosabb vendég ma Jézus Krisztus, aki maga az áldozat és a Föláldozó. (…) Teljesen az Ő jelenlétére épül a mai nagy ünnepünk.
Ezután a papszentelési liturgia azon mozzanatára tért ki a püspök, amikor a diszkoszt adja át Jézus Krisztus szent testével az újszentelt áldozópapnak ezekkel a szavakkal: „Vedd ezt a zálogot, s őrizd meg Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig, mert majd számon kéri rajtad! A „zálog” vagy „bizomány” itt olyan kincset, drágagyöngyöt jelent, amelyet megtalálva az ember képes eladni mindenét, hogy megvehesse és megtarthassa azt. A papszentelés tehát elkötelez Jézus Krisztus eljöveteléig.
– hangzott el a püspök homíliájában.
Zárógondolatként Orosz Atanáz ismét Jakab apostol szavait idézve fogalmazta meg intelmeit a hivatás céljáról az újszenteltnek: „Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok!” (Jak 4,8). „Aki Krisztust akarja követni, aki az Ő papja lesz, az haladjon szorosan utána!
Nemcsak szertartások végzésére, hanem ennek a krisztusi szeretetnek a gyakorlására is szentelünk új papokat, hogy a világ életéért munkálkodva siettessék és várják Jézus eljövetelét.”
Kiss Máté 2020-tól püspöki titkár és szertartó, négy éve pedig a miskolci székesegyház fődiakónusa. Szolgálata eddig is sok tevékenységet foglalt már magába: a püspök melletti asszisztencián túl irodai munkát, a hitoktatást, kántorizálást és az ifjúságpasztorációt, különösen a Malka-képzést. Legelső papi diszpozícióját is a székesegyházba kapja, mint kisegítő lelkész, megtartva a püspök melletti titkári és szertartói szolgálatot.
Kiss Máté a szentelési szertartás végén köszönetet mondott szüleinek, nagyszüleinek, a lelkipásztoroknak, tanároknak, mindazoknak, akik az oltárszolgálat felé elindították, és kísérték az odavezető úton.
Külön köszöntötte a Keresztelő Szent János Kórust, akik a papszentelésen a kántori feladatokat látták el.
„Ugyanaz az ember vagyok, aki voltam eddig is (…) azonban egy dologban mindenképpen változni szeretnék: a megszentelődésben még nagy út van előttem, amiben szeretnék előrehaladni. Ebben kérem, hogy figyelmeztessenek, hogy mindig önmagam maradhassak, de haladjak közben a szentség útján” – fogalmazott Máté atya. Papi küldetésével kapcsolatban elmondta: „Szeretném szolgálni Istent és az embereket, különösen pedig a szegényeket. Megfogadva Ferenc és Leó pápánk tanítását, papi hivatásomban külön figyelmet szeretnék fordítani mindazokra a szegényekre, akikkel találkozom, legyen az anyagi vagy lelki szempontból értett szegénység. (…) Mindaz, ami eddig történt, csakis a prológus volt, hiszen a mai nap nem beteljesedés, hanem egy új kezdet. Innentől kezdve is sokat kell tanulnom, és kérem a jelenlévőket, hogy segítsenek a jó tanácsaikkal és építő jellegű kritikáikkal. Legyetek az oktatóim, hogy a tanítójuk lehessek.”
A beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható.
Szöveg: Varga-Juhász Bernadett
Fotó: Farkas Friderika/Görögkatolikus Metropólia
Forrás: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
