John Lukacs: Ez az ország a miénk, bárki is uralja

John Lukacs: Ez az ország a miénk, bárki is uralja

Trianonról, nagyhatalmi kiszolgáltatottságunkról és az évszázados orosz–amerikai harcról is beszélt az amerikai-magyar professzor. „Ez az ország a mi legnagyobb értékünk, amelyet kötelességünk megőrizni” – mondta Magyarországról.

„Magyarország a hazám, Amerika az otthonom, Magyarország az anyám, Amerika a feleségem” – ezzel az ismertebb idézettel mutatták be a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre érkező, magyar származású amerikai történészprofesszort hétfő este a csaknem teljesen megtelt, 350 fős terem közönségének.

Ötszáz év erős hadsereg nélkül

A 91 éves John Lukacs Állam, nemzet, nép, ország címmel tartott előadásában súlyos tényekre mutatott rá. Fontos a nagyhatalmak Magyarországgal kapcsolatos viszonyával foglalkozni, illetve hogy mennyire vagyunk kitéve ennek: „nem teljesen, de nagyon” – hangsúlyozta.

Szembe kell néznünk azzal, hogy Magyarország mint állam sorsát ötszáz éve a nagyhatalmak egymáshoz való viszonya határozza meg, hiszen Mátyás király óta nem volt olyan hadserege az országnak, amely meg tudta volna védeni ettől, mondta. A huszadik század szuperhatalmainak – az Egyesült Államoknak és Oroszországnak – felemelkedését és az egész világra kiterjedő befolyását már az 1830-as években megjósolta Alexis de Tocqueville. Ahogy a Szovjetunió nélkül nem maradhatott volna fenn a kommunizmus Magyarországon, úgy az összeomlása nélkül nem is szűnhetett volna meg az a politikai rendszer, hiszen „ne felejtsük el, nem a Nyugat szabadított fel minket” – emlékeztetett a professzor.

A polgári Magyarország

Az állam – mint mondta Lukacs – nyelvújítás korabeli szó, korábban sosem létezett. Nyugaton született, ahol a 18. században ennek kapcsán megalkották az állampolgár szót is. A polgár szóhoz – vagy a nyugati citoyenhez, citizenhez – mindig kapcsolódott egyfajta városlakó, középosztálybeli karakter, amelyet nálunk a mai napig megtartott – és egyfajta ellentétben áll a nemzet fogalmával. Nem véletlenül mondta a nyolcvanas évek végén Csurka István, hogy „bár ellenállásban vagyunk, a polgári ellenálláshoz nekünk semmi közünk” – mutatott rá a professzor.

Hitler ádáz ellenségei

A „nemzet” szó ennél a magyarban sokkal régebbi, és van egy származási, faji jelentősége – folytatta. Felhívta a figyelmet arra is: a nacionalizmus támadó, a patriotizmus – azaz a hazafiság, az eredeti magyar kifejezés – pedig értékvédő jellegű; ennek lényegét Hitler is látta, aki azt mondta, hogy ő nacionalista, de nem patrióta. Hitler a patriótáknak, azaz a tradíciók védelmezőinek volt a legnagyobb ellensége.

Hírdetés

Sokan voltunk, de nem voltunk elegen

A magyar nemzetnek megvolt a nagysága, de nem volt meg a kellő ereje – szögezte le Lukacs. A török megszállást csak túléltük, a megszállás alól osztrák és nemzetközi hadsereg szabadított fel minket, és bár 1848–49-ben az osztrákokat kiszorítottuk az országból, az orosz túlerő végül győzött. A professzor felidézte: 1918–19-ben, a magyar hadtörténet legcsúfosabb éveiben még hadseregünk sem volt, amely vissza tudta volna szerezni az országot, a nemzeti gondolat erejének pedig nem volt elég hatalma.

Állatcsordától a népfelségig

A nép a 16. században némely kontextusban állatcsordát, sokaságot is jelentett, korábban sokszor a nemzet szót használták helyette, a reformkortól Kossuth kezdett egyre többször a magyar népről beszélni nemzet helyett. A Horthy-rendszer alatt a nemzet és a nép fogalma között erős ellentét feszült – a nép a baloldalt, a nemzet a hagyományt jelentette, majd 1938–39 és 1945 között a nép is jobboldali fogalommá vált. Ma már ez a két szó Magyarországon éppúgy fedi egymást, mint Nyugaton – mondta.

Sőt, ma már a népfelség, a népuralom korában élünk – ahogy Tocqueville a demokráciát hívta –, amelynek nevében sok rosszat lehet tenni, és sok tekintetben az egyéni szabadságot korlátozza.

Putyin és a közvélemény

Bár ma sokan a közvélemény és a néphangulat közé egyenlőségjelet tesznek, a kettő teljesen más: a köz nem nép, a vélemény nem hangulat – hangsúlyozta Lukacs. Százötven éve írta meg Deák Ferenc húsvéti cikkét, amikor a közvélemény egy aránylag művelt, olvasott osztályhoz tartozott, ellenben a modern tömegdemokrácia óriási problémájával, a sokkal manipulálhatóbb, szentimentális és cseppfolyós néphangulattal. Ma Oroszországban léteznek Putyin-ellenes újságok, de Putyint nem érdekli, hiszen néhány értelmiségin kívül senki nem olvassa ezeket; Oroszországban mégis közvéleményről beszélünk helytelenül, holott ez klasszikus néphangulat – hozta fel példának a professzor.

A trianoni országvesztés

Végül Lukacs rátért az ország fogalmára, amely, mint mondta, mélyebb fogalom a nemzetnél, államnál, népnél is. Magyarország földrajzi egység, isteni adomány volt, de nem tudtuk betölteni, és sajnos számot kell vetni, hogy ami Trianonban történt, „helytelen, hibás, rosszindulatú volt, de visszafordíthatatlan”. Ugyanakkor óriási kötelességünk támogatni a határon kívül rekedt magyarokat, amire Trianon után nem volt lehetőség, de ma van.

„Ami maradt, az a mi országunk, a legnagyobb értékünk; ez örökösebb, mint az állam, a nemzet vagy a nép, és – független attól, hogy éppen ki uralja – ez a mienk, nemcsak örökségünk, hanem legnagyobb értékünk is. Ezért őriznünk kell nyelvünkkel, hagyományainkkal egyetemben, mert ez az ország fontosabb minden más értékünknél. És ez nem csak szentimentalizmus, hanem legfontosabb emberi kötelességünk” – zárta előadását a professzor.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »