Kollégánk, Benke Zsuzsa tanúságtétele a közelmúltban egyházdoktorrá avatott Szent John Henry Newmanről.
Úgy emlékszem, amióta a hittudomány érdekel, azóta John Henry Newman személye is érdekel. Igaz, eleinte csak annyit tudtam róla, hogy egy anglikán lelkész volt, aki később katolikus pap és bíboros lett. Aztán a történelem szakon megtanulhattam, hogy az egyik legnagyobb katolikus gondolkodó volt – ám az írásaiból akkoriban szinte csak a névelőket és a kötőszavakat értettem.
Húsz éve készítek szenteknek öltöztetett játékfigurákat, Newman bíboros már jóval a boldoggá avatása előtt is a megvarrandók listáján szerepelt. Végül 2013 őszén fejeztem be a Newman-babát, majd két évvel később a szent közbenjárását kértem, ha már a gyermekvállalás akadályokba ütközött, legalább teológiát hadd tanulhassak. Tudtam, hogy a testi gyógyulás eléréséhez először lelkileg kell rendbe hoznom magam, és Newman bíboros közben is járt értem: érdeklődés hiányában nem indították el azt a szakot, amire eredetileg jelentkeztem, de felvettek helyette egy másik hitéleti képzésre.
Új diplomámmal új munkahelyet találtam, új orvost, aki meggyógyított, majd vér szerinti gyermekeim születtek. Új élethelyzetem új transzcendens segítőket is követelt, azonban egy népszerű anya-szentből vagy közbenjáróból sem tudtam elég erőt meríteni az elém tornyosuló hétköznapokhoz. Amikor egy buszsofőr durván rám kiabált, mert a toporzékoló fiamat két kézzel támogatva nem tudtam az első ajtón felszállni és a bérletemet felmutatni, végleg magamra hagyottnak éreztem magam.
De mit adhat nekem John Henry Newman? Ő egy teológus zseni volt, én meg csak egy anyuka. Ő harminchét éves korára könyveket írt, vitaesteket tartott, én legfeljebb a szomszédok rosszallását vívtam ki a hangos gyermekeimmel. Ugyanezen a kérdésen gondolkodott el 2022-ben a National Catholic Register egyik munkatársa is… Kelly Marcum a gyermekvállalás előtt szintén a tudományos életben tevékenykedett, azonban anyaként sokkal közelebb érezte magához Newman bíborost, mint annak előtte.
Ha írásaiból olykor csak a névelőket vagy a kötőszavakat értjük, tekintsünk inkább az életpéldájára. Hiszen neki is meg kellett küzdenie a maga démonjaival. „Hajlamos volt arra, hogy a vele ellentétes véleményen lévőket személyes ellenségeinek tekintse; határozott vonása volt a sértődékenység, az önsajnálat, (…) ha tanácsait, véleményét nem fogadták el, könnyen megharagudott (…) s hajlamos volt haragot tartani” – írja Balázs Zoltán filozófus Newman Apologia pro vita sua című művének előszavában.
Eleve beszédes vezetékneve is, hiszen új embert jelent. Newman élete során hű is maradt nevéhez, újra és újra magára öltötte az új embert (vö. Ef 4,24), és sosem szégyellte, hogy ez komoly belső munkával jár, amibe a kudarcok is beletartoznak. Akkor sem, amikor egykori anglikán teológustársai alakoskodással vádolták – cserébe megírta lelki fejlődésének történetét, az Apologiát.
Éppen ez Newman életszentségének titka: nem kész szent, hanem úton lévő, vívódó, sokszor bizonytalan, mégis radikálisan őszinte emer – amilyenek mi, hétköznapi emberek is vagyunk.
Fel a fejjel – nem vagyunk mi rosszak, csak úton lévők. Bármelyikőnkből lehet szent.
Fotó: Catholic Life (The Catholic Diocese of La Crosse)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
