Nemcsak Kászim Szulejmáni tábornok likvidálásának következményeiről, hanem annak jogszerűségéről is komoly nemzetközi diskurzus alakult ki. Belefér-e, hogy egy harmadik ország területén, annak engedélye nélkül lebombázzák egy állam magasrangú tisztviselőjét?
Az AP próbált utánajárni a kérdésnek, de jelen pillanatban rendkívül nehéz meghatározni a pontos választ. Az elsődleges amerikai narratíva szerint Szulejmáni közel-keleti amerikai célpontok elleni támadásokon dolgozott, ezért önvédelmi csapást hajtottak végre.
Bobby Chesney, a texasi jogi egyetem professzora szerint, ha ez igaz, akkor Donald Trump jogszerűen járt el. Az alkotmány II. cikkelye ugyanis kimondja, hogy erőt alkalmazhat a nemzet védelmében:
Ha a tények úgy vannak, ahogyan azt a védelmi minisztérium állította, akkor az elnök viszonylag egyértelműen rendelkezik a II. cikkely szerinti felhatalmazással, hogy fellépjen az amerikai életek védelme érdekében
– mondta Chesney.
Ellenvélemények szerint a Pentagon által emlegetett attak még nem indult meg, tehát nem lehet szó önvédelemről. A mérleg másik oldalára közvetlen előzményként rátehetjük a Kirkuk melletti bázist ért rakétatámadást, amiben egy amerikai civil életét vesztette, és Washington szerint az a Hezbollah Brigádok volt a végrehajtó, akiket Irán támogat. Emellett Trump elmondása szerint már többszáz amerikai katona vére tapad Szulejmáni kezéhez.
Jeff Addicott, a St. Mary jogi egyetem szakértője úgy látja, hogy jogi szempontból is megáll az önvédelem. Ha ugyanis Szulejmáni még nem indította meg a támadást, a megelőző önvédelem elve alapján is beavatkozhattak az amerikaiak.
Politikai szempontból azonban vita tárgya lesz, hogy helyes lépés volt-e. Véleményem szerint ez megfelelő válasz volt, de legalábbis az bizonyos, hogy jogszerű
– fejtegette Addicott.
Ez az egész csak feltételezés
Az önvédelmi kérdésre nem lehet pontos választ adni. Az amerikaiak hírszerzési értesülésekre hivatkoznak, amikor arról beszélnek, hogy Szulejmáni épp szervezkedésben volt ellenük, például Bagdadban is, amikor végeztek vele.
A hírszerzési információk nem elérhetők a nyilvánosság számára, így megítélni sem lehet őket, de nem kell túl messzire mennünk a történelemben, ha hamis hírszerzési információk alapján, az Egyesült Államok által kirobbantott háborút keresünk. Irak 2003-as inváziójánál George W. Bushék arra hivatkoztak, hogy tudomásuk szerint tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik a Szaddám Huszein-féle rezsim, később világossá vált, hogy ez nem volt igaz.
A közelmúltban publikált Afghanistan Papersből az derült, hogy az amerikai vezetők több alkalommal félrevezették a közvéleményt az afganisztáni hadi eseményekkel kapcsolatban is:
A szakértők hangsúlyozták, a jogi értékelés attól függ, hogy pontosan milyen hírszerzési információk alapján döntöttek Trumpék a likvidálás mellett.
Nem mindenki ért egyet
Nagy valószínűséggel a nemzetközi jogba ütközik
– ez már Agnes Callamard véleménye, aki az ENSZ egyik jogásza.
Callamard szerint a jogszerű indokokat eleve szűk határok között értelmezik, a Pentagon eddig nem hozott nyilvánosságra olyan információt, ami arra utalna, hogy küszöbönállt egy támadás az amerikai érdekek ellen.
Callamard eleve onnan indul, hogy a drónok alkalmazása szinte soha nem törvényes, leszámítva az aktív háborús eseteket, de a nemzetközi emberi jogi törvények értelmében halálos erőt csak közvetlen életveszély elhárítása esetén szabad alkalmazni. Callamard szerint a támadást nem teszi törvényes emberöléssé az, hogy a célszemély az amerikai kormányzat szerint korábban terrorista akciók résztvevője volt.
Problémásnak nevezte azt is – amivel a demokraták is érvelnek – hogy a végrehajtó hatalom döntött az a bombázásról, a megfelelő törvényes eljárás és a képviselők megkérdezése, jóváhagyása nélkül.
Néhányan arra is felhívták a figyelmet, hogy a Pentagon magyarázata kizárólag Szulejmánira korlátozódik, pedig az irániak szerint a légicsapásban összesen tíz ember vesztette életét.
David Glazier a Loyola Law School szakértője figyelmeztetett, hogy az önvédelemre való hivatkozást könnyen alááshatja az a következmény is, ha a megtorlás nagyobb kockázatot jelent az amerikaiak számára.
Terrorista volt?
Donald Trump 2019 áprilisában jelentette be, hogy az Egyesült Államok terrorszervezetnek minősítette az iráni Forradalmi Gárdát. Ez volt az első alkalom, amikor Washington ezt a bélyeget tapasztotta egy másik állam fegyveres erejére, vagy annak egy részére. Szulejmáni a Forradalmi Gárda alá tartozó al-Kudsz egység parancsnoka volt, ezért ráhúzzák Szulejmánira is a terrorista vádat.
A másik oldalon viszont ott van az, hogy Irán az ENSZ tagja, szinte a világ összes országa diplomáciai kapcsolatban áll vele. Ilyen szempontból az amerikaiak egy nemzetközi jog szerint elismert állam magasrangú politikusát, katonai vezetőjét ölték meg egy harmadik ország területén, ráadásul utóbbi engedélye nélkül.
Megtehette Trump?
Egy 1973-as amerikai törvény úgy szól, hogy minden olyan elnöki intézkedésről, amely háborút provokálhat, vagy veszélybe sodorhatja amerikai katonák életét, kongresszusi döntést kell hozni. Trumpék ezt elmulasztották, de jogi szempontból nem is biztos, hogy szükségük volt rá.
2001-ben döntöttek arról, hogy a 9/11-es merényletek elkövetőivel kapcsolatban a likvidálási parancs kiadásának jogköre az elnöké. Ezt Barack Obama felhasználta az Iszlám Állam elleni küzdelemnél, a Szulejmáni-ügyre már nehéz lenne ráhúzni.
Egy 2002-es módosítás viszont az iraki hadműveletek esetében is nagyobb saját mozgásteret biztosít az elnöknek, ennek értelmezéséről jelenleg is vita folyik, mert az akció ugyan Irakban történt, de iráni célszemély ellen
Bónuszkérdés, hogy jogszerű volt-e egy harmadik ország területén támadni. Bagdad szerint nem, mert még csak tájékoztatást sem kaptak az amerikaiaktól arról, hogy az iraki fővárosban terveznek kiiktatni egy iráni vezetőt. Washington viszont azon az állásponton van, hogy az amerikai katonák az iraki kormány jóváhagyásával tartózkodnak az országban, ezáltal legálisan hajthattak végre olyan akciót, amellyel a saját csapataikat védték.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
