Könyv jelent meg Nagy Töhötöm jezsuita szerzetesről (1908–1979), a 20. századi magyar egyháztörténet legellentmondásosabb alakjáról. Petrás Éva történész Álarcok mögött – Nagy Töhötöm életei című kötetét november 21-én mutatták be a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL).
Jezsuita szerzetes, közösségszervező, diplomata, szabadkőműves, titkosügynök és családapa – különböző, sőt egymásnak ellentmondó életutak, Nagy Töhötöm azonban mindegyiket „kipróbálta” pályája során. Ezt az ellentmondásokkal és meghökkentő fordulatokkal teli életutat mutatja be Petrás Éva történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent könyvében.
A kötet címlapja is beszédes: egy fotósorozatot láthatunk, mely Nagy Töhötömöt a második világháború alatt viselt álruháiban ábrázolja. „A képek híven tükrözik jellemét: kalandvágyról és kockázatvállalásról, alkalmazkodóképességről és tettrekészségről, ambícióról és intelligenciáról, némi ego- és excentrizmusról árulkodnak” – írja a szerző.
A megjelenteket Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója köszöntötte. Ezt követően Bánkuti Gábor történész, a Pécsi Tudományegyetem docense ismertette a kötetet. Elsőként Petrás Éva többéves, alapos kutatómunkáját méltatta, majd ízelítőt adott Nagy Töhötöm életpályájából. A tevékeny fiatal jezsuitát még pappá sem szentelték, amikor rendtársával, Kerkai Jenővel együtt 1935-ben megalapították a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testületét (KALOT) a parasztság képzésére és lelki nevelésére. Nagy Töhötöm a második világháború végén jelentős diplomáciai tevékenységet folyatott, tárgyalt a KALOT átmentéséről, sőt XII. Piusz pápa felkérésére közvetített a Vatikán és a Szovjetunió között is. Neki is szerepe volt abban, hogy a pápa 1945-ben Mindszenty Józsefet nevezte ki esztergomi érseknek.
Magyarország szovjet megszállását követően Nagy Töhötöm azt vallotta, hogy az Egyháznak együtt kell működni az életben maradásért. Nézetei miatt nemsokára szembekerült Mindszenty bíborossal, sőt rendi elöljáróival is. Dél-Amerikába küldték, ám itt szintén ellentétbe került a helyi egyházzal. 1948-ban felmentését kérte a rendből, megnősült, majd Argentínában telepedett le, ahol 1952-ben belépett a helyi szabadkőműves páholyba. Ekkor írta meg legismertebb, Jezsuiták és szabadkőművesek című könyvét, melynek nem titkolt célja volt, hogy a mozgalom istenhívő ágát kibékítse az Egyházzal. 1966-ban kapcsolatba lépett a magyar hírszerzéssel, két évvel később pedig családjával végleg hazatelepült Magyarországra – részt vállalva a magyar állambiztonság egy akciójában, mely a Szentszéket és számos nyugat-európai egyházi vezetőt kívánta Mindszenty bíboros ellen hangolni.
De ki is volt Nagy Töhötöm? – teszi fel a kérdést könyvében Petrás Éva. – Jófiú vagy rosszfiú volt-e? Bánkuti Gábor hangsúlyozta: a kérdést a szerző szándékosan hagyta nyitva, az olvasóra bízza a választ. „Az ő sorsa számomra érthetetlen és félelmetes labirintus” – írta Nagy Töhötömről egy egykori KALOT-os munkatársa, Takáts Ágoston. Petrás Éva könyve e labirintus struktúráit kívánja megismertetni az olvasóval, elbeszélő hangnemben, ám nagy felkészültséggel, pontosan megfogalmazott kutatói eredménnyel.
A könyvbemutató végén Petrás Éva köszönetet mondott az érdeklődőknek, hozzátéve, hogy könyvében azt is ki akarta fejezni, hogy Nagy Töhötöm mindenkinek mást jelent: mást a személyes ismerős számára, de más, ahogyan a történelem látja. A szerző hangsúlyozta, harag és részrehajlás nélkül kívánta ismertetni ezt az ellentmondásokkal teli, kalandos életutat.
Fotó: Bognár Roland/ÁBTL
Benke Zsuzsa/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
