Nagy sebességgel zajlanak a szakértői és politikai szintű tárgyalások a kiküldött munkavállalók jogainak és kötelezettségeinek ügyében Párizs és Budapest között, a francia fél mindenképpen tető alá akarja hozni a megállapodást. Bár augusztusban Emmanuel Macron francia elnök látványosan elkerülte Magyarországot és Lengyeloszágot közép- és kelet-európai turnéja során, értesüléseink szerint küszöbön áll budapesti látogatása időpontjának bejelentése – amelyen természetesen Orbán Viktorral is találkozni fog. A visegrádi négyes formátumban várható csúcstalálkozót még egy francia miniszteri látogatás is meg fogja előzni. A munkapiaci egyenlőtlenségek felszámolására, a Nyugat felől nézve „szociális dömping” megregulázására a tervek szerint az október 20-i brüsszeli uniós csúcstalálkozón adják áldásukat a tagországok. Furcsa módon a keleti tagállamok ellenkezését van hivatva letörni ezennel Magyarország, amelyre a francia fél saját céljai elérése érdekében konstruktív félként tekint. Több forrásunk is azon az állásponton volt, hogy a megállapodás eléréséért a francia vezetés eltekint a jogállamiság érvényesülését vagy a magyar menekültpolitikát számon kérő további szigorú nyilatkozatoktól.
Annál inkább rájár a rúd Lengyelországra, amelyre ebben a kérdésben is az unió fekete báránya szerepének eljátszása jutott. A francia kormánynak nagyon is jól jön, hogy a visegrádi négyek soros elnökségét éppen Budapest tölti be, így a kérdésben közvetlenül nem kell a jogállamiságának megsértésével vádolt, szégyenpadra helyezett varsói kormánnyal érintkezni. Budapest lehet tehát az a kompromisszumkész, aktív tárgyalófél, akivel gyakorlati eredményeket el lehet érni, Macron pedig odahaza felmutathatja, hogy vissza tudja vagdosni az egységes uniós munkaerőpiac vadhajtásait, esélyhez tudja juttatni a piacról kiszorult francia munkaerőt. Az Elysée-palotában úgy gondolkodnak, hogy ha a kompromisszumos megállapodást hatékonyan végre lehet hajtani, az a magyar kormánynak is kedvező lesz, hiszen Magyarország súlyos munkaerőhiánnyal küzd, és a kiküldött munkavállalók a szigorítás miatt majd hazatérnek. A lengyeleknél ez a taktika úgysem működne, mert a kivándorlás miatt fellépett munkaerőpiaci hiányt így-úgy, de enyhíteni tudták ukrán munkásokkal. Kovács Zoltán kormányszóvivő az ügyben már júniusban tárgyalt Párizsban a francia elnök tanácsadóival. Az MTI-nek akkor azt mondta, hogy ami francia részről szociális dömpingnek tűnik, az közép-európai részről agyelszívás. A nyilatkozat is azt támasztja alá, hogy a magyar fél többek között ebből az irányból várja a hazai munkaerőpiaci helyzet javulását. A francia ajánlat 12 hónapban állapítaná meg a kiküldetés maximális időtartamát kétéves időtartamon belül, tehát a munkás a szerződése lejárta után nem is lehetne azonnal visszafoglalkoztatni. Valószínű, hogy a franciák üzenetét is tolmácsolja a pénteken a lengyel fővárosba látogató magyar kormányfő is.
A probléma elég súlyosan érinti a francia, spanyol, de általában az összes nyugati uniós országot, ott is az építőipari, fuvarozási és a feldolgozóipari szektort. A bérigényekben mutatkozó különbségekre játszó szereplőknek annyira megéri az adó- és járulékfizetés optimalizálására kihasználható kiküldéses munkaviszonyban dolgozók foglalkoztatása, hogy van példa arra is, hogy nyugati cég kelet-európai tagállamban regisztrálja magát, oda jelenti be saját dolgozóit, oda fizeti a járulékokat, ezzel a megkerüléssel teremtve magának versenyelőnyt. A szállítmányozási szektorban rendkívül elterjedt kiküldetéses gyakorlat más kiskapuit feltehetően további rendelkezésekkel kell majd eltörni, mert az uniós piacot nem csak az keletiek olcsó dömpingje torzítja. Épp nyugati tagországok alkalmaznak előszeretettel iráni, török, macedón kamioncégeket, amelyek uniós belföldi fuvarokat bonyolítanak le, rájuk még a kiküldetéses direktíva sem vonatkozik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.19.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
