Lassan, de biztosan eljutunk odáig, hogy a Trump-adminisztráció csomagolhat, átadva a helyét egy még nálánál is kártékonyabb demokrata erőnek. Noha az idős, szellemileg sem teljesen ép Joe Biden egyfajta "előretolt hídfőállásuk" az Egyesült Államok sötét erőinek, azért lebecsülni sem szabad a politikai befolyását. Még akkor sem, ha hosszútávon nem ő, hanem a dísznéger Kamala Harris lesz az ún. "Deep State" kulcsembere.
Ezekkel a kezdőgondolatokkal érkeztünk meg az amerikai választásról, az Egyesült Államok (közel)jövőjéről szóló cikksorozatom ötödik, s egyben utolsó részéhez. Emlékeztetőül álljon itt az eggyel korábbi, Donald Trumpról szóló írásom, amely egyfajta összehasonlítás gyanánt is remek mostani alanyunkkal, Joe Bidennel.
Nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy rövid és hosszútávon egyaránt mit várhat a leendő Biden-adminisztrációtól. Ezeket a terveket ő maga sem rejti véka alá. Nyilván nem véletlenül került éppen most terítékre a marihuána-legalizálás terve, amely ugyan a szó szoros értelmében nem számít olyan kártékony szernek, mint mondjuk a heroin, hosszútávon mégis könnyen okozhat szellemi leépülést, lassúságot.
Persze nem ez az egyetlen nehézség, amely az Egyesült Államokra vár a nem túl távoli jövőben. Nem állítjuk, hogy maga Trump jól és kellő szigorral kezelte a BLM-mozgalmat, vagy az (illegális) bevándorlást, de a demokrata Joe Bidentől még erre a minimumra sem számíthatunk majd. Máris bejelentették, hogy állampolgárságot kapnak az illegális bevándorlók, sőt, újakat is várnak, politikai stábját pedig a szakértelem helyett a "korszellem" és a kvótaőrület oltárán állítja össze. Talán erre szokták azt mondani, hogy legalább túl sok meglepetés nem érhet minket az elkövetkezendő években, már ami az Egyesült Államok sorsát illeti.
A BLM is több fronton düböröghet tovább. A rendőrség szisztematikus leépítését mondjuk Trump sem tudta/nem akarta megakadályozni, így ezt a trendet nem is igazán befolyásolták az elnökválasztások, ám az "utcai" fronton túl a törvényhozás berkein belül (ez a lényegesebb!) feszítettebb tempóban nyomulhat majd tovább a négerlobbi. Ő itt például egy Mehrsa Baradaran nevű átokcsapás, aki már többször szorgalmazta az "afroamerikaiak" kárpótlását. Hogy ez hosszútávon mit takar, arra csak találgathat az olvasó.
Egyébként már a 2000-es évek elején is felmerült ez a terv, ám a közhangulat akkor "még nem teljesen állt készen" erre, így az ötletet nem elvetették, hanem elrejtették. Az elkövetkezendő négy évben viszont vélhetően tető alá hozzák, hogy a demokraták továbbra is magukénak tudhassák a néger szavazatok jelentős hányadát.
Ahogy azt már előzőleg kitárgyaltuk, Trump külpolitikáját szinte 100%-ban Izrael érdekei határozták meg, s természetesen ebben sem lesz változás. Ilyetén Biden külügyminisztere egy "félig magyar, teljesen zsidó" személy lesz, amely magyarországi viszonylatból sem elhanyagolható tény. A neokonzervatívok lobbiját így felválthatja egy demokrata-zsidó nyomás, amely persze ugyanarról a tőről fakad, ám utóbbi Orbánt ellenségnek tekinti, ennek a levét pedig végső soron Magyarország fogja meginni. Különböző, nyomdafestéket nem tűrő, érzékletes hasonlatokkal lehetne szemléltetni a neokon-zsidó és a demokrata-zsidó érdekérvényesítés közötti különbségeket, de most csak maradjunk annyiban, hogy előbbi "csak" elveszi egy nemzet szabadságát, az utóbbi pedig még jól meg is kínoz előtte. A régi-új szempontok alapján felépülő, leendő amerikai külpolitika tehát nem csak a Közel-Keleten, de Európában is új fejezetet fog nyitni.
Az Egyesült Államokat túszként fogva tartó sötét erők Joe Biden személyében találták meg azt a végrehajtót, aki kérdés és ellenvetés nélkül fogja teljesíteni az összes tervüket. Ez persze nem azt jelenti, hogy Bident egy pillanatig is mentegetni akarnám, vagy áldozatként kívánnám bemutatni. Korlátozott képességei ellenére nagyon is tisztában van vele, kiket és mit támogat, s minden bizonnyal hisz is ebben a világnézetben. Persze senki sem élhet örökké, s mögötte már ott várakozik megannyi "progresszív harcos", akik alig várják, hogy továbbvigyék a sátáni zászlót.
Összehasonlításként pedig kijelenthetjük, hogy noha összességében Trump elnöksége sem volt éppen pozitív (erről részletesen olvashat az előző részben), a Biden-adminisztráció messze jobban fog fájni mindenkinek, akinek még van ereje szembehelyezkedni az ajtónkon kopogtató mezítelen őrülettel.
Reméljük, hogy Biden azokat a bizonyos "rakétaindító gombokat" azért nem fogja megnyomni egy szellemileg gyengébb pillanatában.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
