Carlo Acutisszal szinte egy időben, november 8-án az Egyház boldoggá avatott egy másik ifjút is, aki 19 évesen életét áldozta azért, hogy megóvja az Oltáriszentséget a spanyol polgárháborúban.
„Isten velem van” – ezzel a három szóval köszönt el édesanyjától Joan Roig i Diggle katalóniai piarista öregdiák 1936. szeptember 11. éjjelén. A mindössze 19 éves férfit nem sokkal a búcsúja után fegyveres katonák hurcolták el otthonából. A Santa Coloma temetőbe vitték, ahol öt golyót lőttek a szívébe, egyet pedig a fejébe. Halála előtt azt mondta gyilkosainak:
A katalán fiú az ugyancsak boldoggá avatott vértanúk, a piarista Ignacio Casanovas és Francesco Carceller növendéke volt, akik szintén vértanúságot szenvedtek a polgárháborúban. Joan arról álmodott, azért tanult, hogy misszionárius lehessen.
A spanyol polgárháború a második világháború előtt robbant ki, egyes becslések szerint 800 ezer ember életét követelte az öldöklés. 1931 tavaszán a helyhatósági választásokon a köztársasági jelöltek győztek. Az uralkodó, XIII. Alfonz elhagyta Spanyolországot, és kikiáltották a köztársaságot. Az Egyház ezután a népakarat tiszteletben tartását kérte, de hamarosan az új hatalmi elit célkeresztjébe került.
A Katolikus Egyház hosszú időn át, noha voltak az uralkodókkal súrlódások, lojális volt a monarchiához. A király bukása után elkezdődött az állam és az egyház szétválasztásának folyamata. Az alkotmányozási vitában Manuel Azaña hadügyminiszter kijelentette: „Spanyolország nem katolikus többé.” Az alkotmányban a lelkiismereti szabadságról rendelkeztek ugyan, a vallási felekezeteket viszont egyesületté nyilvánították. Sőt, a nyilvános vallásgyakorlást minden egyes esetben kormányzati jóváhagyáshoz kötötték. Tiltották, hogy az állam, a tartományok, önkormányzatok támogatást nyújtsanak bármelyik egyháznak. A rendeket minisztériumi felügyelet alá helyezték, betiltották az oktatási és gazdasági tevékenységeik folytatását, vagy a hatalom által veszélyesnek bélyegzetteket feloszlatták, vagyonukat államosították. A hitoktatás állami ellenőrzés alá került.
A vallás- és egyházellenesség 1931 tavaszán odáig fajult, hogy Madridban és számos településen rendházakat, templomokat gyújtottak fel. A világot sújtó gazdasági válság 1933-ban Spanyolországban komoly politikai krízissel is párosult, a jobboldal került hatalomra, amely vérbe fojtotta a tömegdemonstrációkat. Az erőszakos cselekmények miatt az 1934–35-ös időszakot csak „két sötét esztendőként” emlegették. 1936-ban a baloldali Népfront nyerte a választásokat, de a jobboldal nem fogadta el a vereséget, az országban polgárháború robbant ki.
A véres cselekmények célpontjaivá váltak a papok, a templomok is. Ilyen viszonyok között kapta egy paptól feladatként Joan Roig i Diggle, hogy óvja az Eucharisztiát őrző cibóriumot, és szolgáltassa ki az Oltáriszentséget azok számára, akik az akkori körülmények miatt nem tudtak eljutni szentmisére. A fiatalember tudta, hogy életét kockáztatja mindezzel, hiszen a marxista mozgalom fegyveresei vadásztak rá és a hozzá hasonló, a köz- és hitéletben is aktív keresztényekre.
Joan Roig Barcelonában született 1917. május 12-én. A De La Salle testvérek és a piaristák által vezetett iskolákban tanult. Mivel a családnak anyagi nehézségei támadtak, munkát vállalt, és közben tanulmányait is folytatta.
Joan családjával Masnouba költözött, ahol csatlakozott a Katalán Fiatal Keresztények Szövetségéhez (FJCC), melyet 1932-ben Albert Bonet hozott létre, és amely nyolcezer tagot számlált a spanyol polgárháború előtt. A fiatal fiú társadalmi kérdésekről írt figyelemfelkeltő cikkeket az FJCC folyóiratában, és felkérték a tíz és tizennégy év közötti gyermekek hitoktatójának is.
Joan 1936 júliusában az FJCC néhány tagját felkészítette arra, hogy mindannyian kegyelemmel és bátorsággal fogadják el a vértanúságot csakúgy, mint ahogy az első keresztények tették. Az ezt követő intenzív üldözések során becslések szerint a szervezet mintegy háromszáz tagját ölték meg Katalóniában, köztük mintegy negyven papot. Az FJCC központja leégett. Joan édesanyja elmondta, hogy azokban a napokban fia „enyhítette mások fájdalmát, ösztönözte a félénkeket, meglátogatta a sebesülteket, és naponta járta a kórházakat, hogy a halottak között kiderítse, kiket öltek meg a társai közül” – mondta az édesanya.
1936. szeptember 11-én éjjel fegyveresek jelentek meg Joan Roig i Diggle otthonánál, és dörömböltek az ajtaján. A férfi, hogy megóvja a meggyalázástól az Oltáriszentséget, magához vette. Ezután hurcolták el, a Santa Coloma temetőbe vitték, ahol agyonlőtték.
Az FJCC társaság akkori elnöke a vértanú ifjú halála után ezt írta:
„Mikor Masnouba jött, senki nem ismerte, de áhítatos és szenvedélyes szeretete az Eucharisztia iránt hamar nyilvánvalóvá vált. Órákat töltött az Oltáriszentség előtt anélkül, hogy érzékelte volna az idő múlását. Példája többeket térített meg, mint a szavai.”
Boldoggá avatására november 8-án került sor. Az ünnepélyes szentmisén Juan José Omella bíboros, barcelonai érsek homíliájában kifejtette: az ifjú buzgó védelmezője volt a Katolikus Egyház társadalmi doktrínájának, és példaként áll a mai fiatalság előtt Krisztus és embertársai iránti tanúságtevő szeretetével. Omella bíboros hozzátette:
Boldog Joan Roig i Digglét november 7-én a barcelonai El Masnou-i Szent Péter plébánia kápolnájában temették el.
Fordította: Tóth Franciska
Forrás: NEK; Catholic News Agency, Catholic Herald, Vatican News, Piaristak.hu
Fotó: Piaristak.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
