( A teljes beszéd legalul meghallgatható)
Benjamin H. Freedman
Benjamin H. Freedman, 1890-ben született. New Yorki zsidó üzletember. 1945-ben szakított a zsidó közösséggel, és ez időtől jövedelmét kb. 2.5 millió dollárt a zsidóság bűneinek feltárására használta fel, amely behálózza Amerikát.
Freedman Úr ismertetése e téren hiteles, mert belső tagja volt egy ideig e zsidó szervezkedésnek, amelynek célja az Egyesült Államok feletti hatalom megszerzése volt. Személyes ismeretségben állt Bernard Baruch, Samuel Untermeyer, Woodrow Wilson, Franklin Roosevelt, Joseph Kennedy, John F. Kennedy és másokkal.
1961-ben a Washington, D.C. Willard Hotelban adta elő az alábbi szöveget, mint fontos híradást, mert ekkor fektették le az Egyesült Államok III. Világháborúba való beavatkozásának az alapját.
„Amiről beszélek, az nem csak a ti, de a gyermekeitek jövőjét is érinti. A ti szabadságtok és keresztényként élés jövőjét. . .
„1960 augusztus 25-én, Senator Kennedy az Egyesült Államok jelenlegi elnöke beszédet intézett az Amerikai Cionista Szervezethez. Itt kijelentette, hogy katonailag megvédi a Palesztinában megtelepedett cionista csoportot, akik e területet elfoglalták. Ez azt jelenti, hogy amerikaiak gyermekei adják majd életüket, harcolva keresztény és mohamedán arabok ellen, akik vissza akarnak térni ősiföldjükre. . . (Az Egyesült Államok e beszéd elhangzása előtt, az utolsó 12 évben 15 alkalommal határozatba hozta, hogy a cionisták engedjék vissza a palesztinokat hazájukba.)
„Ahogy katonáink megjelennek Közel-Keleten, együtt harcolva, segítve a cionistákat, hogy a palesztinok nehogy visszatérhessenek 1948-ban elűzött hazájukba, amit Kelet-Európából toborzott cionistákkal töltöttek fel. Ez előbb-utóbb a III. Világháború előidézője lesz. Ez akkor fog végbemenni, amikor Francia, és az algériai nehézségek megoldódnak. . . Amikor ez megtörténik, biztosak lehetünk, hogy ezt a háborút nem nyerhetjük meg, mert senki nem fog őszintén társulni velünk ebben a küzdelemben. . . Az arab nemzetek Libanonban visszahelyezték Palesztina kormányát, amely 1948 óta rejtett volt, és ez a folyamat ébredezni fog.” . . .
„A Bandung Conference népei, Oroszország, Kína, ázsiai szabad államok, Afrika a Föld lakosságának 80%-a. Ezek mind Palesztina népével éreznek együtt. Minden öt ember közül négy ellenünk fog fellépni. Miért? Azért, mert itt az Egyesült Államokban, a cionisták és hitsorosaik uralják kormányunkat teljes monarchista formában. . .
„Az I. Világháború 1914-ben kezdődött. Mi amerikaiak, Nagy Britannia, Franciaország és Oroszország alkottuk az egyik oldalt. A másik oldal volt Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország.
„Az első két évben ellenfeleink megnyerték a háborút. A német tengeralattjárók meglepték a világot és elsüllyesztettek minden uszályt az Atlanti óceánon, amíg az angolok lőszer és élelmiszer nélkül várták az éhhalált.
„A francia hadsereg megtagadta a harcot. 600,000-en haltak Verdun védelmében Somme-nél. Az orosz hadak menekültek, az olasz had pedig összeomlott.
„Egyetlen ellenség sem volt német, vagy Ausztria-Magyarország területén és ekkor Németország békét ajánlott fel Angliának. Békeegyezmény tárgyalása után szaknyelven status quo ante basis. Ennek a jelentése: ’adjuk fel a háborút, és minden legyen úgy, mint volt.’
„1916-ban Anglia ezt komolyan elemezte, de más lehetősége nem volt, mint azt a méltányos német ajánlatot elfogadni, vagy folytatni a háborút, a végső kudarcig. Közben a német cionisták, akik a kelet-európai cionistákat képviselték az angol háborús tanácshoz fordultak.”
A mondanivalójukat Freedman Úr itt nagyon lerövidíti, mivel ez hosszú és bonyolult anyag lenne – amire itt nincs hely – de megjegyzi, hogy minden adat a tulajdonában van, hogy bizonyíthassa mind azoknak, akik kételkednének.
Majd folytatja: „A cionisták az angol háborús tanácsnál kifejtették, hogy még megnyerhető a háború. ’Ne adjátok fel.’ Mondták. ’Nem kell elfogadnotok a kitárgyalandó békeegyezményt a németektől. Megnyerhetitek, ha az amerikaiakat szövetségesként megszerezzük.’ A cionisták mondták az angoloknak: ’Mi garantáljuk, hogy az amerikaiak szövetségesként belépnek a háborúba ha Palesztinát a háború győzelme után nekünk juttatjátok.’”
Más szóval üzleti egyezséget kötöttek. Freedman megjegyzi Angliának annyi joga volt Palesztinát odaígérni bárkinek is, mint Amerikának Japánt az íreknek adni. Ez teljesen felháborító, mivel Angliának sohasem volt semmi kapcsolata, sem érdeke és semminemű joga Palesztinát felajánlani, mint valami tárgyat a cionistáknak, azért, hogy az Egyesült Államokat a háborúba terelje.
Mégis ezt az egyezményt 1916, október 19-én megkötötték. Freedman elmondja, hogy ez időben, mély gyökereket eresztett a németbarátság, mivel az amerikai lakosság nagyobb része német szimpatizáns volt, nagyszámban Németországi betelepülők voltak és szerették volna az orosz cár megdorgálását. Ugyanakkor a zsidók sem szerették a cárt, és azt sem akarták, hogy az oroszok nyerjék meg a háborút, de a sajtó, az összes hírközlő, bankok, bankházak már ekkor zsidó kézen voltak. Ezek a német zsidó bankok Kuhn Loeb és mások megvonták a francia vagy az angol érdekeket fináncírózni, mindaddig, amíg a franciák és az angolok kapcsolatban voltak Oroszországgal. Helyette Németországot tömték. Németekkel együtt harcoltak Oroszország ellen, hogy megdöntsék a cári uralmat.
Miután a zsidók lehetőséget kaptak, hogy megkapják Palesztinát, egyszerre minden megváltozott. A német dicséretet és támogatást felváltotta a németellenes gyűlölet.
Röviddel ezután Wilson elnök bejelentette a Németország elleni háborúba lépést. Ez a története Amerika hadüzenetének.
Mr. Freedman mondja, hogy az I. Világháború, amelyben Amerikának semmi köze sem lett volna a beavatkozásra. Becsapták Amerika népét és ezt tették csupán azért, hogy a cionisták megkaphassák Palesztina területét. Ezt a tényt soha nem ismertették a nép előtt. Ez után, hogy Amerika a hadba szállt, a cionisták egy szerződést készítettek az angolokkal, amelyet olyan bonyolult nyelvezettel írtak, hogy nem lehetett tudni a tartalmát, mindent bele lehetett érteni. Ezt nevezik „Balfour Deklaráció”-nak. Ez csupán az angol cionisták részére tett ígéretnek a rögzítése, amiért Amerikát a háborúba csalták. Ez, ami a bajok lavináját indította el. Amerika legyőzte Németországot, ez már mind történelem.
A Párizsi Békeértekezleten 1919-ben, 117 zsidó egyén tűnt fel, mint a zsidóság megbízottjai, Bernard Baruch vezetésével. E szöveg szerkesztője szemtanú volt. Ahogy feldarabolták Európát, (igazából Magyarországot és Törökországot. Fordító megjegyzése) ők előálltak Palesztina földjének megszerzéséért. Bemutatták a németeknek a Balfour-i Deklarációt. A németek ekkor tudták meg a miérteket, hogy Amerika miért kapcsolódott a háborúba, és miért ez a hihetetlen nagyméretű kártérítési követelmény. Amikor a németek előtt minden megvilágosult, természetes, hogy megnehezteltek az eddigi barátjaikra, mert a zsidóság mindez ideig talán sohasem voltak jobb körülmények között mint Németországban. Úgymint Mr. Rathenau, Mr. Balin, két gőzhajó kereskedelmi vonal tulajdonos, Hohenzollern család bankárja, Mr. Bleichroder, a Warburgok és a hamburgi kereskedelmi bankárok. E nagy németországi zsidó jólét és gazdagság után, jött a német feleszmélés. “Kiárultak bennünket.”
Képzeljük el, mondja Freedman, ha a kínaiak, saját állampolgáraink, akikről mindig jó és megbízható véleménnyel voltunk, viszály esetén ők árultak volna ki bennünket, az oroszokon keresztül ránk hozták volna a Kína hadait. Hogyan viselkedtünk volna a kínai amerikai lakóinkkal? „Azt hiszem, nem lett volna elég lámpaoszlop. . .”
„Így éreztek a németek is a zsidókkal szemben. 1905-ben az első oroszországi kommunista lázadás sikertelen volt, ezért a zsidóknak menekülniük kellett és Németországban kötöttek ki, és jól is bántak velük. Jótét helyett eladták, megcsalták a németeket, csak azért, hogy Palesztina területén létrehozhassák a „zsidó nemzetközösséget”. Nahum Sokolow és a fenti nagynevű vezetők, akik kapcsolatban voltak a cionistákkal 1919, 1920, 1921, 1922, 1923 években teleírták az újságokat, a németek zsidóellenes érzülete annak a következménye, ’hogy a nagy háború vereség okozói a cionisták közbelépése volt, miáltal Amerikát a háborúba behozták ellenük.’ Tehát ők ezt elismerték. Itt nem volt vallásellenesség. Kizárólag, csakis gazdasági okok. . . .
„Németországban senkit nem zavart, ha egy zsidó otthonában lehúzta a zsalugátert és elmondta „Shema’ Yisrael” vagy egy keresztény a „Miatyánkot”. Ugyanúgy nem, mint az Egyesült Államokban sem. Az ami később kifejlődött, az annak a következménye, hogy a németek a zsidókat okolták a verességért, azért az I. Világháború vereségért, amiért Németországot támadták, és amiben Németország nem okolható, csupán az volt a vétkük, hogy sikeresek voltak gazdaságilag. Tengerészeti hatalommá tették magukat. Azt tudni kell, minden világtörténelmet ismerő nemzetnek hogy a napóleoni és a francia (revolúció időkben) forradalmak idején a német Reich háromszáz kisváros államból, közösségből, hercegségből állt. A napóleoni és a Bizmarck közti idő alatt egyesültek és világhatalommá váltak. Iparuk kitűnő minőségű, árait, termékeit olcsóbban adhatta, mint bárki más. . .
„Az angolok, franciák és oroszok szövetkeztek, összeesküdtek, hogy egyszerre, hirtelen a németeket megtámadják. Hogy miért, kellett politikailag Németországot a térképről törölni? Arra nem volt magyarázat, és senki nem tudott erre okszerű magyarázatot adni.
„Amikor a németek meggyőződtek, hogy a zsidók voltak az okozói a vereségért, természetes, hogy ágáltak ellene, de semmi nemű zsidóellenes fizikai bántódás, üldözés nem történt. Professzor Tansill, a Georgetown egyetemről tanulmányozta a State Department titkos iratait, és könyvében idézte Hugo Schoenfelt State Department documentjét, egy zsidót, akit Cordel Hull, 1933-ban Európába küldött, hogy ellenőrizzék a politikai gyűjtőtábor helyzetét, milyen létét. Válaszában kifejtette, hogy nagyszerű állapotban vannak, mindenkivel jól bánnak, és, hogy sok a kommunista közöttük. Ebben az időben, Európában a kommunisták 98%-át a zsidók szolgáltatták. Ezenkívül szakszervezeti vezetők, szabadkőművesek és olyanok, akiknek nemzetközi kapcsolataik voltak.
„A zsidóság nem akarta köztudatba tenni, hogy ők kiárulták Németországot, és hogy a németek ennek ellenálltak.
„A németek megpróbáltak békésen viszonyulni a helyzethez. Elkerülték, figyelmen kívül hagyták őket, majd a megkülönböztetést alkalmazták, amikor lehetett. Ugyanazt cselekedték, amit mi tettünk volna bárkivel, ha hasonlóan jártak volna el velünk”, mondja Freedman. . . .
„Amsterdamban a zsidóság 1933, július havában összejött egy értekezleten a világ minden tájáról. Felszólították a németeket, hogy távolítsák el Hitlert és helyezzenek minden zsidót vissza, eredeti helyükre, pozíciójukba, figyelmen kívül hagyva beállítottságát, nézetét, kommunista mivoltát. Amit a németek megtagadtak.” Ha valaki most felvetné, dehát akkor ott még nem voltak kommunisták, hanem szociál demokraták, erre Freedman válasza: „Ne menjünk aszerint hogy akkor ott minek nevezték magukat, a lényeg az, hogy 1917-ben a kommunisták, névszerint Rosa Luxembourg és Karl Liebknecht, és egy zsidó csoport elfoglalták Németország kormányát egy rövid időre. A császár Hollandiába menekült, attól tartva, hogy ugyanaz következik be, mint ami Oroszországban.”
„Amikor a kommunista veszedelmet leverték, a zsidók azon dolgoztak, hogy visszaszerezzék elvesztett pozícióikat. A németek ennek megakadályozásán dolgoztak, még mindig emberségesen . . . .
„80-90 millió német és 460,000 zsidó, ami kevesebb, mint 0.5% de ugyanakkor a sajtó, az ipar mind a kezükben összpontosult.”
1933-ban, amikor a németek nem adták meg magukat, amit a Zsidó Világ Kongresszus Amsterdamban követelt, Samuel Untermeyer, az amerikai delegáció vezetője, a gőzhajóról egyenesen az ABC-hez ment és országos rádióban kijelentette:
„A világ zsidósága szent háborút indít Németország ellen. Mi szent ellentétben állunk Németországgal és kiéheztetjük őket a megadásra. A világra kiterjedő bojkottot létesítünk, ami elpusztítja őket, mert rá vannak szorulva az exportjukra.”
Az a tény, hogy a németek élelem behozatalra szorulnak, amit csak saját exportjuk árán keresztül valósíthatnak meg, ha az exportjuk megbénul, akkor népük kétharmada éhezik.
Ez az egyoldalnyi Mr. Samuel Untermeyer nyilatkozat a New York Times 1933. augusztus 7-i számában jelent meg:
„Ez a gazdasági bojkott a mi önvédelmünk. Roosevelt elnök ezt a híradást mint használati utasítást közzé tette az NRA (National Recovery Administration) keretében.”
Ez a meghirdetett bojkott olyan hatásos volt, hogy az egész világon nem lehetett találni olyan árut, amelyen a Made in Germany jelzés létezett volna. Egy Woolworth Company hivatalnok elmondása szerint, több millió dollár értékű cserép edényeket a folyóba kellett dobni a bojkott veszélye végett. Ha észleltek egy német gyártmányt, a nép tömegével tüntetett, gyilkos Hitler feliratokkal. Abban az időben, amikor még egyetlen zsidó sem szenvedett bármilyen fizikai bántalmat (szenvedtetést).
Mr. Freedman folytatja: „A németek kérdezték maguktól: ’Kik ezek, akik koplaltatni akarnak, gyárainkat leállítják?’ Ekkor megkezdődött a horogkeresztes jelzések zsidó cégek ajtajaira való mázolása. Úgy gondolták, ’Miért menjenek egy zsidó üzletbe, akik bojkottot létesítettek ellenünk, éheztetni akarnak, meghatározzák, hogy kit válasszunk és kit váltsunk le a kormány éléről.’ . . . . Ez a helyzet elhúzódott 1938-ig, amikor egy lengyel zsidó a párizsi követségen agyonlőtt egy német hivatalnokot. Ez elindította a fergeteget. Ténylegesen szükséges volt, hogy a németek és a zsidók összeakasszák szarvukat, hogy melyikük éli ezt túl.”
Mr. Freedman elmondja, hogy ekkor ő Németországban élt és onnan tudja, hogy a németek elhatározták, hogy Európa megmarad kereszténynek és ellenállnak a kommunistáknak és elkezdtek fegyverkezni.
Az Egyesült Államok 1933. novemberében elismerték a Szovjet Uniót, amely nagy erőt képviselt. Ez jel volt a németeknek arra, hogy a következő lépéskor ők következnek, ha védtelenek maradnak.
„Amerika kormánya 84 billió dollárt költ évente (a mi adónkból) a védekezésre. Ki ellen? A 40,000 zsidó védelmére Moszkvában, akik Oroszországot uralmuk alá vonták, és akik ördögi játszadozással sok más ország felett megszerezték a hatalmat. A hideg háborúról beszélünk.
„És most a III. Világháború előestéjén vagyunk, amelyet nem nyerhetünk meg. Az atombombákat megatonnában mérik. A megatonna kifejezést használják, amely egy millió tonna TNT. Az amerikai nukleáris bomba magába foglal 10 megatonnát, vagyis 10 millió TNT-t. Ez mindjárt az első stádiumban létezett. A mostani nukleáris bombák 200 megatonnát sűrítenek. Csak az Isten tudja, hogy a szovjet, Oroszország mennyi nukleáris bombával rendelkezik.
„Minek nézünk elébe? Az emberiség ha létrehozná a III. Világháborút, amely bevethetné az atombombáit, ezzel az emberi élet befejeztetne. Kihalna. És mindez miért következne be? Erre itt vannak a végbement történetek felvonásai, I. Világháború, II. Világháború, a III. felvonás a III. Világháború előidézése lesz.
„A cionisták és az ő hitsorsosaik, meg vannak győződve arról, hogy Amerika fogja véglegesen megszerezni nekik Palesztina földjét. . .
„Most mit fogunk tenni?” Kérdi Freedman. „Az élet, amelyet megóvhatunk, talán a ti fiaitok élete lesz. Nem tudhatjátok, most sem, mint ahogy nem tudtátok, hogy Londonban 1916-ban a cionisták egyezségre jöttek az angol Védelmi Tanáccsal, hogy majd külditek fiaitokat Európába. Tudtátok ezt? Senki sem tudta ezt Amerikában, mert nem akarták, hogy tudjátok. Akkor mégis ki tudott róla? Az elnök, Woodrow Wilson és House ezredes. Hogy én tudtam-e róla? Nekem nagyon jó okom volt tudni és kikövetkeztetni, hogy mi történik. Én Henry Morgenthau összekötője (liaison) voltam, 1912-ben a kampány idejében, amikor President Wilsont megválasztották és bőséges beszédet hallhattam.
„Ugyancsak bizalmi embere voltam idősb. H. Morgenthau-nak aki a Pénzügyminisztérium elnöke volt. Ugyanakkor összekötő voltam Morgenthau és Rollo Wells között, aki a kincstárnok volt. Részt vettem ezen a gyűléseken az elnök Woodrow Wilson mellett a főasztalnál, együtt a többiekkel. Hallottam miként dobolták az elnök fejébe fokozatosan a jövedelem adózást és mi történik, és mi történt az Állam Tartalékkal és az eszmék, elvek, agymosás, sulykolás dolgairól. Főbíró Brandeis és Wilson elnök olyan tudatlanok voltak mint egy ma született baba, amikor arról volt szó, hogy mi is történik. Így hoztak be bennünket az I. Világháborúba, amíg mi, mind aludtunk.”
Egy bíró az esküdtszéken így kezdi: „Urak, ha egy tanú egyetlen hazugságot tesz, minden további nélkül figyelmen kívül lehet venni tanúvallomását.”
Mi a helyzet amikor zsidó van az esküdtszék előtt? Benjamin Freedman általában a zsidókat „úgynevezett zsidónak” nevezi, de most ebben az esetben úgy általánosan „zsidónak” nevezi őket. Csak azért nevezi őket most „zsidónak” mert ez az elterjedt közismert nevük.
„Miről is beszélek? A keleti zsidók, akik a zsidóság 92%-át teszi ki, csak zsidónak vallják magukat, eredetileg kazárok voltak. (De fajilag nincs kapcsolat a zsidósággal. Fordító megjegyzés) Harcos törzsek voltak, mélyen Ázsián belül éltek és onnan űzöttek ki, vagy vándoroltak Kelet-Európába. . . Létrehoztak egy hatalmas birodalmat, 800,000 négyzet mérföldnyi területen, Kazár Birodalom néven. Ekkor még nem létezett Oroszország, vagy egyéb más ország. A Kazár Birodalom egy hatalmas birodalom volt. . . . Vallásuk fallikus (a férfi hímvessző imádata). Amikor a kagán megcsömöllött a birodalom ocsmányságától, elhatározta hogy felvesz egy egy Isten hitű vallást. Így választása a judaista valójában a talmudista vallásra esett. Így vált a talmudista vallás államvallássá.
„ A talmudista iskolából Pumbedita és Suraból rabbik ezrei érkeztek zsinagógákat létesítettek a birodalom területein, ahol a lakosság hozzávetőleges száma 10 – 20 millió lehetett és ezek azok akiket most zsidóknak (Askenázi) nevezünk. Ezek közül egyik sem tette lábát a Szent Földre, sem a bibliai időkben, sem annak előtte. Mégis, ők azzal jöttek elő, hogy a keresztény népek, nemzetek segítsék őket a fegyveres hódításuk sikerében, hogy elfoglalhassák Palesztina területét. Ezzel a maszlaggal jöttek elő: ’Minden bizonnyal akarjátok, hogy az Isten választott népe visszatérhessen őseinek földjére. Ez a ti keresztény kötelességtek. Mi adtuk nektek egyik fiunkat, a ti Uratokat, Megváltótokat. Menjetek csak és imádjátok e zsidót, a zsidók mi vagyunk.’
„Pogány kazárok voltak, akik megtértek felvéve a talmudista hitet, ugyanúgy mint az írek a keresztény vallást. Ugyanúgy felháborító lenne a kazárokat Szent Föld népének nevezni, mint a kínai muzulmánokat Arab Föld népének. . . .
„Most ezek a kazárok Ázsia belsejéből kijőve Kelet Európába jöttek és királyuk akarata szerint felvették a talmudista hitet. Ugyanígy, a spanyolok is, amikor a király egyszer felvette a keresztény vallást azt a népének is fel kellett vennie. Ez volt a feudalista rendi szabály.
„Ezért milyen oktalan az, hogy a keresztény államok vállalták befolyásukat, hogy az „atya választott népét” visszatelepítsék „ősi” földjére.
„Lehet-e ettől nagyobb hazugság? Mivel hogy az ő tulajdonukban van a világ híradó közülete, ezért elhitethetnek bármit, ha az gyakran és sok helyütt ismétlődik. . .
„Ez az egyik nagy csalafintaság. . . ez az emberiség bajainak okozója. Miért volt a két Világháború ha a cionisták nem tudnak békében élni Európában, és most követelik hogy a keresztény világ segítse őket egy új honfoglalásban?”
Minden történelem tanár és teológus tudja a valóságot, ezért érthetetlen, hogy mindennek dacára bedugják fülüket és elzárják értelmüket, nem tőrödnek azzal, hogy mi fog történni.
„Nekem családom van,” mondja Freedman, „én nem akarom, hogy a következő háborúban fiamat ide szállítsák harcolni és meghalni, mint ez megtörtént Koreában, Japánban és a világ különböző területein. Miért?”
„Azért, hogy a hazugsággal ellopott javakat megtarthassák, a békében élni akaró őslakos népektől? Amerika ezért menjen háborúba? Vagy azért, hogy a Demokrata Párt New Yorkban megnyerje a választási szavazást?. . . Amelyet a cionisták uralnak. New York városban a 400,000 tagságú liberális szellemű cionista és az ő vallásos követőik, mind John F. Kennedy-re adta szavazatát. Én magam is kedvelem Őt. Nagyszerű egyén, aki sokat tud. De Ő az ellenséggel játszik. . . Jól ismerve apját Joseph Kennedy-t, feltételezem, hogy John F. Kennedy sok mindenről értesült és tudott.
„Épp ezért, ez minden anyának és kereszténynek a kötelessége, akiket érdekel a haza jövője, levélben keresse fel képviselőjét, szenátorát, és az elnököt John F. Kennedy-t és fejtse ki, hogy ne küldje fiainkat az amerikai zászló alatt hadba, hogy megtarthassák a lopott területeket. Ezt ismételten meg kell tennünk. . .
„ Még valamit el kell mondani a zsidóságról. . . Ismert az a tény, hogy a bűnhődés napján (Day of Atonement) ami olyan szentséges nekik, mi is történik? Yom Kippur ünnep kezdetén van a Kol Nidre. Ahogy belépnek a zsinagógába, a legelső rövid ima, amit elmondanak háromszor egymás után, ebben az imában egyezségre jönnek a Mindenható Istennel, az Atyával. Ekkor elmondják, hogy az elkövetkező 12 hónap alatt – bármilyen esküt, vagy fogadalmat tesznek, az mind semmisnek tekintendő.” (Fordítói jegyzés: Elképzelhető az, hogy egy halandó alkudozik, egyezkedik Teremtőjével? Azzal az igaz és szerető Istennel, akit csak a hódolat és az imádat illet? És ilyen aljas másokat megkárosító engedményekre bírjuk. Ez nem lehet az Igazság, az Út és a Világosság Atyja.)
Benjamin Freedman ezt tudva állítja, mivel ő ezt, mint zsidó gyakorolta. De ugyanakkor a Talmud felvilágosít a bűnhődés fogalmáról:
„Ne feledd – bármikor esküszöl, fogadalmat biztosítékot teszel – emlékezz imádra, a Kol Nidre, és ez mentesít minden alól.”
„Bízhatunk hűségükben? Ha bízunk, ugyanazt kaphatjuk, amit a németek 1916-ben (és a magyarok 1920-ban. Fordítói megjegyzés). Kormány, amely figyelmen kívül hagyja a fogadalmat, ígéretet, esküt, az megbízhatatlan. . . .
„. . . . 1945-ben közzé akartam tenni az újságokban mindezt. Fel akartam világosítani Amerika népét, de nem találtam senkit, aki kiadta volna. Sok huzavona után bukkantam McGinley Úrra, aki készpénz fejében megjelentette mondanivalóm. . . . 1,800,000 és 2,000,000 példányban évente, 15 éven át. Ennek köszönhetjük, hogy most nem kommunista uralom alatt élünk.”
Az újság neve, amit McGinley Úr szerkeszt „Common Sense”. Ameddig anyagiakkal bírta, Freedman Úr fizette a költségeket. De mindennek van határa. Az újságot nagyon támadták és hitelét veszik. A hirdetések elmaradtak. A McGinley családot komoly betegségek érték. Az Isten tudja hogyan, de még mindig megjelenik, de az adóságok egyre nőnek. Freedman Úr 2,400,000 dollárt költött az amerikai nép felvilágosításának érdekében.
A szerző megismerteti velünk a „Jew” zsidó név kialakulását. Visszavezet bennünket a Biblia történelem korába, itt létezett Júdea, mint államnév, a romaiak egyik tartományaként. Egy személy, aki Júdeában élt, azt hívták „Judean”, júdeainak, latinul ez Judaeus; görögül Judaius. Csak ez a két szó, amely említi a júdeai (ami pontosan annyi mint budapesti. Fordító megjegyzés).
Tudnunk kell, hogy sem a latinban, sem a görögben nincs „j” betű és az első szótag a Judaeus és Judaius nevekben, „ghu”. Amikor a Biblia íródott, az tudjuk, hogy görögül készül. Görög, latin, panant, szíriai, arámi nyelveken nem írhatták a „Jew” szót, mert ekkor még nem létezett ez a szó. Júdea volt az ország, mint említettük és a lakói júdeaiak. Jézus, mint júdeai van említve. A szerző említi, hogy ő látta ezeket a legősibb kéziratokat.
1345-ben egy angol tudós, Wycliffe a Bibliát angolra fordította. Ez idő előtt erre nem volt szükség, mert az emberek még nem írtak, olvastak, csak a tanult papság írt és olvasta a görög, latin szíriai és az arámi nyelveket. Ekkor Wycliffe-nek nagy kutatást kellet végeznie, hogy a „Judaeus” és a „Judaius” szavakat megközelítően adja vissza.
Angol szó nem létezett rá, mert a szó Júdea, mint helység megszűnt létezni. Az emberiség és a történelem is régen elfelejtette egykori létezését. Ezért az első fordítási kísérletben Jézust „gyu” „jew” –nek írta. Ekkor nyomda még nem létezett.
1345 és a 17-ik század közötti időkben, amikor a nyomtatás használatba jött, ez a szó sok változáson ment át . . . Mind ezt bemutatja Freedman. – A „gyu” amely a Wycliffe Biblia fordításban jelent meg először, a nyomtatásban „giu”, majd „iu” (azért mert a latinban nincs „j” betű, ehelyett „i” lett használva, pl. Iulius Caesar), majd „iuw”, „ieuu”, „ieuy”, „iwe”, „iow”, majd „iewe”. Mind ezek a formák a korabeli Bibliában fellelhetők voltak. További változások „ieue”, „iue”, „ive”, „ivw” és a 18-ik században „jew”.
Ezek után láthatjuk, hogy a sok bűnös és mesterkélt összetákolt Judaius és Judaeas görög és latin formák ellenére nem volt olyan név hogy „Jew”. A szerző tanított legalább húsz magas befolyással bíró teológiai szemináriumon Amerikában és két helyen Európában is, de e szót „Jew”, zsidó nem találta sehol. Csak Júdea és Jézus, egy júdeai és az angol fordításban említett „gyu” – Jew – egy összevont és lerövidített forma Judeaus-nak, mint a laboratóriumot csak „lab” -nak mondjuk.
Freedman mondja: „A zsidókat akiket általában zsidónak nevezünk, legnagyobb részben keletről jöttek, akik felvették a talmudizmust, a zsidó hitet. Olyan nem létezett, hogy „júdeai” vallás. Ez az a név amit a Biblia történelem Torah-nak nevez. A „júdeai” vallásnak nincs alapja, ugyanúgy nem bír értelemmel, úgy mint a szó „anti-szemita”. Mert az arab is szemita. Azokat a népeket, akik nem szeretik a zsidókat „anti-szemitá-nak” nevezik, ugyanúgy az arabokat is. Az egyetlen tiszta szemita nép a világon az arab. Nincs olyan keleti zsidó aki szemita lenne, mert mind ázsiai kevert nép. Ezek a kelet európai zsidók agymosottá tették a népeket. . . . A kelet európai zsidók számban messze felülmúlják a többi zsidókat, azt idézve elő, hogy ők a zsidó nép, a zsidó nemzet, a zsidó faj. . . .
„1844-ben a német rabbik összehívtak egy értekezletet, hogy töröljék a gyakorlatból a Kol Nidre-t a bűnhődés napi vallási ceremóniát. Brunswick-ban, Németország, ahol ez az értekezlet zajlott, majdnem egy lázadás ütött ki, mivel a kelet európai zsidók felháborodva mondták, hogy ez az, ami népünket összetartja. Annak ellenére, hogy a közhiedelemben a zsidóség egységes, nagy a belső viszály közöttük. . . .”
Freedman mondja, hogy a Kol Nidre-i eltörlését az angol zsidóság ellenezte, vagyis javasolta fenntartását. Ebből láthatjuk az egyenetlenséget.
Majd kérdi, hogy ismert-e előttünk az a tény, hogy Edward I. angol király 1285-ben miért űzte ki országából a zsidókat, és csak a Cromwell forradalom következtében települtek vissza, négyszáz évvel később. A forradalmat a Rothschild család pénzelte. A nyomós ok az volt, hogy mind a keresztény, mind az iszlám vallásokban bűn magas kamatot (uzsorát) alkalmazni. Mivel a zsidók magas kamatot szedtek az angol nemességtől, és ebből kifolyólag I. Edwardnak nehézségei lettek nemességével szemben, ezért országából a zsidókat kiűzette. . .
920-ban, amikor Oroszország kialakult, ekkor a gazdag kazárok Nyugat-Európába jöttek, magukkal hozták mindazt, ami a jelennek a megnyomorítói, a kalmár, hazug, anyagai javak megkaparintása, és nem a munka által való megkeresés alkalmazását.
Benjamin Franklin amikor zsidónak nevezte őket, mivel a talmudista hitet gyakorolták, a keresztények azt hitték, hogy ők az elveszett tíz törzsnek a maradékai.
Mr. Grutz, a legnevesebb zsidó történész így nyilatkozott róluk: „Amikor pénzük van, akkor zsarnokok. Amikor vereséget szenvednek, akkor könyörtelenek, barbárok. Megtesznek bármit, hogy győzedelmeskedjenek.”
(Fordítói jegyzet: Minek nevezzük őket? Kik ők? Erre a leghitelesebb választ az Isten fia, Jézus adja meg.
„Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atya.” János: 8. 44. )
Hunnia.net
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Korábban a NIF-en megjelent:
Benjamin H. Freedman beszéde – 1961. Washington! A világháborúk eredete
Kategória:Amerikai Egyesült Államok, Cion-diktatúra, Jó ha nem feledjük, Publicisztika, Valóság, Videó
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
