PROF. DR. BOKOR IMRE ÜNNEPI BESZÉDÉNEK RÖVIDÍTETT VÁLTOZATA
(ELHANGZOTT NAGYATÁDON, 2009. OKTÓBER 23-ÁN.)
MÉLYEN TISZTELT HALLGATÓSÁG!
Az ’56-os forradalom-és szabadságharc 53. évfordulóján,- jogos büszkeséggel és tisztelettel emlékezünk hőseinkre és világraszóló tetteikre. Ugyanakkor nem felejtkezünk el azokról a háborús és népellenes bűnökről sem, amelyeket a szovjet csapatok és a velük kollaboráló gyászmagyarok hajtottak végre a forradalom, a szabadságharc, valamint a megtorlás során.
Ünnepi megemlékezésemben a közismert tények felvillantása mellett, a kevésbé ismert kérdésekkel kívánok foglalkozni, amelyeket a közvélemény elől elhallgattak vagy durván meghamisítottak.
Talán sokan emlékeznek Leslie Bain megállapítására, miszerint: „Az újabbkori történelemben nem volt olyan esemény, amelyről annyit hazudtak volna, amelyet annyira eltorzítottak és beszennyeztek volna, mint a magyar forradalmat”.
Sajnálatos, hogy ezek a torzítások, hazugságok, elhallgatások és csúsztatások a rendszerváltozást követően is folytatódtak, mégpedig azoknak az aktív támogatásával, akiknek jól felfogott érdekük volt a dokumentumok megsemmisítése vagy titkosítása, az álforradalmárok népszerűsítése, gazdasági és politikai hatalmuk permanens növelése.
Közismert számunkra, hogy történelmünk során -, számos alkalommal kényszerültünk harcba bocsátkozni idegen hódítókkal,- legjobbjaink ontották vérüket szabadságunkért a tatárok, a törökök, az osztrákok, az oroszok, a csehek, a románok, valamint a szovjetek elleni küzdelmekben.
Szülőföldünk védelmével (az esetek többségében) közvetlenül és közvetve, Európát is védelmeztük, míg forradalmi harcainkkal példát mutattunk a szabadságuktól megfosztott népeknek, kiváltva együttérzésüket és elismerésüket.
Aligha van olyan történelemkönyv vagy lexikon a világon, amely (pozitív hangvétellel), ne foglalkozna az 1848-49-es és az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történetével.
Az ’56-os forradalom hősei között kiemelkedő szerepet játszottak a Pesti Srácok, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ifjú („veres sipkás”) honvédjeinkhez hasonlóan, halált megvető bátorsággal szálltak szembe a túlerőben lévő, állig felfegyverzett agresszorokkal, a történelem torz fintoraként, 1849-ben a 200 ezer fős orosz ármádiával, 1956-ban pedig az ugyancsak 200 ezer fős szovjet csapatokkal.
A Pesti Srácok,- a hazánkban diszlokált szovjet különleges hadtest egységeit kényszerítették Budapest elhagyására, és csak a beözönlő újabb 18 hadosztályukkal, vadászrepülőkkel, bombázókkal, deszant alakulatokkal és más szakcsapatokkal tudtak úrrá lenni 5-6 ezer, benzines palackokkal és silány fegyverekkel rendelkező forradalmárok felett.
Az agresszorok győztek(!), de elvesztették(!) (kormányukkal egyetemben) becsületüket, tisztességüket, nehezen (és hazugsággal) felépített mítoszukat, valamint legyőzhetetlenségükről terjesztett legendáik igazságtartalmát, és a szabad világ szimpátiáját.
A forradalmároktól olyan leckét kaptak (olyan sebet ütöttek rajtuk) amelyet képtelenek voltak kiheverni, és kezdetét vette az agonizálásuk, ezzel együtt az általuk összetákolt szocialistának elkeresztelt tábor széthullása.
Az agresszorok „győzelme”, de maga az agresszió ténye, brutális kivitelezése, majd a megtorlás mérete, aljassága és borzalma kiváltotta a világ népeinek felháborodását és ellenszenvét a szocialistának álcázott, kommunista-bolsevik elmélettel, illetve gyakorlati megvalósításával szemben.
Az egész világ említése nem tévedés vagy tájékozatlanság részemről, mert kizárólag a homo sapiensekre jellemzőkre gondoltam, kizárva az alulképzett, elfogult, „szemellenzős” vagy ortodox személyeket,
Bizonyítékul megemlítek néhány konkrét példát:
-Felbomlott és meghasonlott (többek között) a nyugati világ két legerősebb (francia és olasz) kommunista pártja, a szocialista táboron belül forradalmi jellegű, szimpátia megmozdulások robbantak ki Kijevben, Leningrádban, Rigában, Taskentben, Tallinnban, Kolozsváron, Varsóban, Lipcsében, Kassán és sok más városban;
-Tüntetések tömege zajlott le a szabad világ országaiban, az ENSZ napirendjén pedig éveken át téma volt a magyar ügy;
-A Szovjetunióban is zavargások sokasága robbant ki, a belügyi szervek gyors intézkedésére ezreket – tízezreket internáltak, és igyekeztek minden nyomot eltüntetni, de mégis sikerült néhány közvetlen vagy közvetett bizonyíték átmentése.
-Grúziában, Zviad Gamszahurdija (a grúzok Petőfije) vezetésével tömegek vonultak Tbiliszi főterére és a következő manifesztumot jelentették meg (rövidített kivonat).
GEORGIAIAK!( GRÚZOK!)
„Meddig kell még fejet hajtanunk a barbár kommunisták kardja alatt? Ma, amikor az egész értelmes emberiséget felháborítják Moszkva rettenetes gaztettei, ideje összefognunk egyetlen zászló alatt. Nézzetek csak körül. Az egész világ forrong. A Kreml hóhérjai a leszámolásra készülnek. Tbiliszi, Poznan, Budapest ártatlan lakosságának általuk kiontott vére igazságszolgáltatást követel!
Baráti üdvözlet a hősi magyar népnek! Legyen a magyarok hősiessége példa minden elnyomott nemzet számára.
El a kezekkel Magyarországtól! Le a népeink vérétől vöröslő kezű megszállókkal. és felfegyverzett ordas falkájukkal!”
2/ Egy grúz költő, Szilován Narimanidze költő, a hazánkban szolgáló grúz katonákhoz írt verséből megtudhatjuk azt is, hogy az itt szolgáló grúz katonák között is sokan voltak, akik életüket áldozták forradalmunkért:
„Testvéreim, ma hősnek nevezhetlek benneteket/ Méltóságotok égig emeltétek. / Ti voltatok akik, a szabadságra esküt tettetek / A büszke magyar sasokkal / Hátatok mögött harsogott a parancs / Miért nem lőttök!? / Dobbant a szívetek és azt sugallta, / Még ha lenyugszik is életünk napja / Grúz akkor sem lőhet magyarra!
Zviad Gamszahurdia úgy halt meg, mint Petőfi,- a szovjet névre átkeresztelt orosz betolakodók elleni harcban,- Grozníjban. Dudajev csecsen elnök kísérte utolsó útjára, de alattomos módon őt is tőrbe csalták, mint Maléter Pált vagy Nagy Imrét.
Alekszandr Gujdini szovjet egyetemi tanár döbbenetes tárgyi tudásra utaló versben foglalta össze ’56-os forradalmunk történetét. Hat év kényszermunkára ítélték négy versszakos művéért: PETŐFI BOSSZÚÉRT KIÁLT!
Másodszor is meggyilkoltátok.
rommá lőttétek otthonát,
ti túlerőben dicsőséges,
s nők ellen vitéz katonák.
….
Szovjet katonák, három kellett
egy magyarra belőletek,
és kisfiúkra háztetőkön,
tankok mélyéből lőttetek.
….
Nagy Imrét orvul elfogtátok,
szószegés minden szavatok,
amit Dudásnak, Maléternek,
meg a többieknek adtatok.
….
Kétszer öltétek meg Petőfit,
pöffeszkedhettek győztesek!
Az orosz nép tán szétszakítja
a hálót amit szőttetek,
és számon kéri majd Petőfi
mindkét halálát tőletek!
……………………………………………………
Kivonat Karlo Kaladze költő, SANDOR PETEPHI-hez írt költeményéből: Verseid lobognak zászlainkon /Rajtuk vérrel írt soraid olvasom,/ Csak az időt kérem, öreg koromra / Ne vegye el erőm, hogy ellenséged vágjam darabokra. / Magyarország – a Te földed- az én hazám is, / / Fáklyaként világít szemfedőd, / Nem méltó hozzád a nyughely, nem alhatsz,/ Ébredj Sándorom, itt a Te időd!
( MEGJEGYZÉS: A grúz költők verseiből kiemelt idézetek Babirák Hajnalka „Magyar-Georgiai irodalmi kapcsolatok” c. művéből lettek átvéve.)
Folytathatnám tovább közismert spanyol, olasz, finn, német, angol és más nemzetiségű költők, politikusok és művészek verseivel vagy nyilatkozataival. Felidézhetnénk a forradalmárokhoz csatlakozó francia riporter halállal végződő helytállását, valamint mások hősi tetteit, mert a dicsőséges napok története még távolról sincs feltárva, a levéltárak kapuit nehéz feltörni, a félelmet és a közönyt még nehezebb feloldani.
Amikor az MVSZ-el karöltve, a Justitia Bizottság (mai nevén: Magyar Justitia Bizottság) tételesen feldolgozta és összegezte a szovjet agresszorok által hazánknak okozott veszteségeket (amelyek kb. 10 ezer milliárd forintra tehetők), akkor a 32 oldalas okmányt Sólyom László, Gyurcsány Ferenc, Szili Katalin, az Alkotmány Bíróság , a Legfelsőbb Bíróság és a parlamenti pártok elnökei válaszra sem méltatták!
A Brüsszelben megtartott nemzetközi sajtókonferencián több külföldi (angol, francia, belga, holland és magyar részről Lovas István) vett részt, mint az azt megelőző budapestin, ahol összesen egy szerkesztőséget érdekelt ez a téma.
Gondoljuk meg: Magyarországot agresszornak minősítették az első és második világháborút követő béketárgyalásokon, területünket megcsonkították és jóvátétel megfizetésére köteleztek bennünket, akkor miért játszanak strucc-madarasdit magas beosztású hivatali méltóságaink, pártvezetőink? Miért kell szerénykednünk, hallgatnunk vagy kitől és mitől kell félnünk? Hányféle agresszió létezik a nemzetközi jogban?
A szovjetek ’56-ban agresszoroknak minősültek, Jelcin elnök 1992-ben személyesen követte meg a magyar népet parlamentünkben, és kijelentette, hogy az ’56-os agressziójuk a Szovjetunió legszégyenletesebb (soha le nem mosható) bűne volt!
A második világháború után még a szlovákoknak is jutott a magyarokra kiszabott jóvátételből, holott történelmi tény, hogy Szlovákia két éven belül két agressziót követett el, 1939-ben Lengyelország ellen, 1941-ben a Szovjetunió ellen, ugyanakkor Horthy 1939-ben elutasította a németek és a szlovákok kérését, hogy a lengyelek elleni felvonulásukhoz magyar területeket vegyenek igénybe, 1941-ben pedig a szlovák csapatok 50-60 km.-es mélységben masíroztak szovjet területen, mikor Magyarország vis maior helyzetben, utolsó államként csatlakozott a németekhez.
Mélyen Tisztelt Hallgatóság!
Ünnepelünk és emlékezünk. Büszkék vagyunk hőseinkre, mártírjainkra, tetteikre, de el kell ítélnünk a hazaárulókat, a kollaboránsokat, a hazugokat és az ügyeskedőket!
Nem hallgathatjuk el, hogy büntetlenül most is itt vannak köztünk, többségük magas pozíciókban,- dúsgazdagon „tengeti” az életét.
A hazugság már-már a hatalom, a vagyon és a hírnév megszerzésének és megtartásának legfőbb eszközévé vált! Semmilyen befektetést, tanulást vagy munkavégzést nem igényel.
A magyarság történelmének legvéresebb kezű despotája, hazaárulója (Kádár) is hazugsággal kezdte- büntetlenséget ígért a forradalmároknak, külön kiemelve Nagy Imrét és társait, majd Haynaut is „lekörözte” az évekig tartó megtorlás időszakában.
Ünnepünk méltóságát nem bonthatom meg azzal, hogy felsoroljam a többi uborkafára felkapaszkodott szépszámú hazugokat, csalókat, tolvajokat, az egészségügy tönkretevőit, a közlekedés leépítőit, a nemzeti vagyon elherdálóit, eladósodásunk előidézőit, mert ellentétbe kerülnék a miniszterelnök tegnap esti nyilatkozatával, amely felért egy újabb öszödi böszmeséggel: hazugságokkal, ígérgetésekkel, együtt nevetésre és sírásra buzdító jövendő kép felvázolásával.
Erről csupán annyit, hogy az áldozat soha nem nevet és nem sír együtt hóhérjával, a milliárdosok sem sírnak együtt a kisemmizettekkel, a munkanélküliekkel vagy a hajléktalanokkal.
Bajnaiék még most is a jövőre tervezek, nem veszik észre, hogy a visszaszámlálás megkezdődött, a hazugok lelepleződtek. Nélkülük is boldogulni fogunk! Sőt!!!
Számomra most már csak az maradt hátra, hogy megköszönjem szíves figyelmüket, meghívásukat és boldogabb, gondtalanabb jövőt kívánjak Nagyatád, valamint hazánk minden polgárának.
(Közreadta: Prof. Dr. Bokor Imre)
az MJB elnöke
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
