„És az Úr, az Ő atyáiknak Istene elküldé hozzájuk követeit jó idején, mert kedvez vala az Ő népének és az ő lakhelyének. De ők az Isten követeit kigúnyolták, az Ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek: míglen az Úrnak haragja felgerjede az Ő népe ellen, s többé nem vala segítség.” (2Kir 36, 15–16)
Van-e nagyobb ítélet annál, mint amikor azt mondják valakinek, hogy nincs többé segítség?! Az embert a reménység élteti, vigasztalja. Isten csodálatos ajándéka a remény. De ha az elvétetik, ha helyébe azt mondják, hogy nincs segítség, akkor mit várhat a reményvesztett ember?
Isten különös gonddal, szeretettel vezette, ápolta, megáldotta népét. A nép újra és újra elfordult Istentől, bálványokat imádott, pogány szokásokat vett fel, idegenekkel házasodott. A történelem során számtalanszor küldött Isten tanítókat, prófétákat népéhez. Volt, amikor bűnbánatra jutottak és megtértek, visszafordultak Istenhez. Nagyon sokszor engedetlenek voltak, kigúnyolták a prófétát, megverték, megcsúfolták, börtönbe zárták.
Isten türelmes, vár, talán észretérnek, belátják bűnüket és megjobbítják életüket.Vár, de egyszer haragra gerjed és ítéletet tart.
Mielőtt a baj megtörténne, előre figyelmeztet: vigyázzatok, álljatok meg, ne kövessétek a pogányok útját. Amikor a sátán hatalmába keríti az emberek szívét, olyankor sem nem hallják, sem nem értik Isten hangját, szavát. Amikor felgerjed az Úr haragja, megretten a föld. Meglátják az emberek, hogy felemelte kezét az Úr. Nem mindig és nem mindenkinek van idő a megtérésre, megváltozásra. Jaj annak, akire Isten keze ránehezedik!A Messiásra vártak az emberek évszázadokon át. Amikor megszületett ott és úgy, ahogyan, Isten jó előre megmondta, megüzente prófétáin keresztül, nem hitték és nem fogadták el. A bűn lepelt borított az elméjükre.
Nem látták és nem értették, hogy itt van a megígért „kellemetes idő”, a Megváltó közöttük.
Amikor az Úr Jézus itt járt a földön, gyógyított, halottakat támasztot, mindig azt lesték – és éppen a vallásos farizeusok keresték –, hogyan, mikor lehetne Őt megfogni. Nem ismerték fel, hogy az üdvösség érkezett el hozzájuk. Isten kedvezett az emberiségnek! Mert Ő szerette az embereket. De az emberek nem fogadták el az Ő szeretetét, a mentő kegyelmet, a Megváltót.
Ha a mindennapi emberek életét figyelem, látom, hogy oly sok kedvezményt, lehetőséget ad Isten egy-egy embernek. De nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy Isten jött közel hozzájuk, Isten kereste meg őket. A lehetőségeket, alkalmakat nem csak elmulasztják, de nagyon sokszor rosszra használják.
…Minden év nyarán nagyon sokan meghalnak az országutakon, mert ittasan vezetnek. Minden nyáron eltűnnek fiatal lányok, s csak a holttestüket találják meg, ha megtalálják. Előre figyelmeztetnek a szülők, egyetemek, a rendőrség: vigyázzanak, mert a halál leselkedik rájuk az alkoholos pohárból, a kábítószerekből, az ittasan vezetett autókból. Előre szólnak, de nem veszik komolyan. Minden nyáron temetnek, gyászolnak, sokan, sokat.
Figyelem a fiatalok viselkedését. Aranyosak, kedvesek, tele vannak álmokkal, tervekkel és reményekkel. Milyen jó, hogy van reményük! Hívő fiataljaink ismerik az igét, az Úr törvényét, tanulták, hallották az ige tanítását… Jól felkészültek az életre? Sokszor azt hisszük, hogy igen. De egy rosszul töltött éjszaka, egy kimaradás, egy engedetlen lépés, egy tisztátalan és tiltott dolog megkóstolása összetöri, véglegesen szétzúzza fiatal álmaikat.
Megtérhet, bűnbánatra juthat a fiatal is, az idős is. De a bűn mindig nyomot hagy maga után. Jó, ha idejében tanítjuk gyermekeinket. De mindennél fontosabb megmutatni az utat, a bűnbánat útját, az Istenhez, az atyai házhoz vezető utat. Az álmok és remények összeomolhatnak, de Isten szeretete és kegyelme megmarad, állandó azok számára, akik visszatérnek Hozzá. Jézus Krisztusban van a mi feloldozásunk és Ő benne van Isten szívének kiengesztelődése is. Minden bűnből van megszabadulás, megtisztulási lehetőség. Isten idejében felkínálta az Úr Jézus szabadító kezét. Elfogadom-e?
Isten nem akar haragot tartani senkivel! Az ember zárja ki magát az Ő szerető, megbocsátó karjaiból. Jézus Krisztusban oly közel jött hozzánk a hatalmas, Teremtő Isten. Atyámmá lett, s én tudom, hogy az Ő gyermeke vagyok még akkor is, ha néha rakoncátlanul elengedem a kezét és a magam útján akarok járni. Van-e nagyobb ítélet annál, mint amikor azt mondják valakinek, hogy nincs segítség! Jézus keresztjénél van segítség! Isten állandó ügyeletet tart a kereszt alatt. Várja a megtérő bűnösöket. Vár téged is és engem is. Várja, hogy segíts, vezess oda másokat is. Isten haragját Jézus keresztje feloldotta. A reménytelen életű embernek segítséget és üdvösséget hozott Krisztus.
Csak Te tehetsz tisztává, Uram. Köszönöm, hogy megtaláltál és nem hagytál soha magamra. Áldott a Te kereszted, köszönöm, hogy reménységet adtál szívembe. Ámen
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
