Pár szót szeretnék szólni a homoszexualitást a kereszténységgel összeegyeztetni próbálók érveit illetően. Az érv az, hogy Jézus maga sose szólt egy szót sem a homoszexualitásról.
Azok, akik ezzel érvelnek, elismerik, hogy Pál bűnként ítélte el azt (Róm 1,26-27; 1Kor 6,9-10; 1Tim 1,9-10), de Pál ítélete mögött az áll, hogy ő eltorzította azt az életet és ideológiát, amit Jézus a földre jött hirdetni, és Jézus „szerető” és „elfogadó” lett volna a homoszexuálisok kapcsán, ahogy ők is azok.
De igaz az, hogy Jézus sose szólt a homoszexualitásról?
Nos, mint más hasonló kifogások, több okból kifolyólag se megy ez át a Biblia és a logika tesztjén. Ma öt ilyen okról szeretnék szólni.
A csend érve
Először is meg kell jegyezni, hogy ez a csend érve, és mint olyan, eleve ingatag talajon áll. Jézus szintúgy nem szólt a pedofíliáról, az állatokkal való fajtalankodásról, vagy a nemi erőszakról. De abszurd lenne támogatást keresni mindezek részére egy ilyen csend alapján.
Speciális érvelés
Másfelől, ez a kifogás azon alapul, amit a kifogásolók elutasítanak – nevezetesen, hogy a Biblia Isten csalhatatlan szava. Azt értem ez alatt, hogy az arra vonatkozó állítás egyetlen forrása, miszerint Jézus nem szólt valamilyen konkrét tárgyról, maga a Biblia.
Az érv a következő: „Jézus sose szólt semmit [értsd: amint azt mi a Bibliában rögzítve láthatjuk] a homoszexualitásról.” Ugyanakkor ugyanennek a Bibliának a tekintélye az, amit ezek az emberek megtagadnak akkor, amikor Pál homoszexualitással kapcsolatos tanítását elutasítják. Így az érv maga a speciális érvelés esete. Azok, akik ezzel élnek, hogy tekintélyre hivatkozzanak, máshol elvetik ugyanazt – nevezetesen, hogy a Biblia Isten szava.
Nem kell kimondani azt, amivel mindenki egyetért
Harmadrészt, Jézus tanításainak és beszédeinek nagy része a Szentföldhöz kötődött, és azokhoz, akik ismerték Mózes törvényét. Egy mózesi szövetség alatti időben éltek, mely nyíltan elítélte a homoszexualitást (Lev 18,22; 20,13). Hacsak nem volt valami kiemelkedő esemény, ami Jézust a homoszexualitás elítélésére késztette volna, az egyetlen észszerű következtetés – főleg annak fényében, hogy Jézus az Ószövetséget Isten szavának tartotta (lásd Mt 22,43), ami csalhatatlan (Jn 10,35) – az, hogy a homoszexualitással kapcsolatos vélekedése az Ószövetség homoszexualitást illető vélekedése volt (azaz Isten vélekedése).
Amit Jézus elmondott a házasságról
Negyedsorban, amikor Jézus szólt a házasságról, megerősítette, hogy az férfi és nő közti intézmény. Máté 19-ben a farizeusok megkérdezik Őt, hogy mit gondol a válásról, abban reménykedve, hogy a Mózessel való nézeteltérés csapdájába csalják ezzel, és így az elítélésére találnak okot.
Ezt illető válaszában, hogy miért rossz a válás, és miért emberi szívek nehézségének az eredménye, Jézus így szól: „Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket? És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.”
Ha Jézus egyszerűen és hatásosan szerette volna megválaszolni a farizeusok kérdését a válásról, egyszerűen az ötödik versszakhoz ugorhatott volna: „Nem hallottátok, hogy lesznek ketten egy testté?”. Az tulajdonképpen a válasz a válással kapcsolatos kérdésre. Isten egyesíti a két testet és az ember nem választhatja el, amit Isten egyesített.
De akkor miért kezd a negyedik versszakban azzal, hogy emlékezteti a farizeusokat arra, hogy Isten az embereket férfivá és nővé teremtette? Legalább két okból kifolyólag. Egyfelől ezt azért hozza fel, hogy hangsúlyozza, a házasság, természetéből eredendően, egy Istentől elrendelt intézmény – hogy a házasság eredete a Teremtő maga.
Másfelől, hangsúlyozza mindezt azért, hogy tisztázza, a házasság Istentől elrendelt intézménye csakis férfi és nő között létezik. Isten az embereket férfinak és nőnek teremtette, és aztán egyesítette őket egy testté. A férj-feleség kapcsolat illusztrálja azt a kiegészülést és különféleségben való egységet, ami Isten saját természetét jellemzi mint valaki, aki örökkön létezik hármójukban.
A Szentírás egésze Jézus szava
De mindezen reakciók mindössze kiegészítései a legutolsónak. Ez az Újszövetség ihletését illeti. Mialatt igaz, hogy nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy Jézus beszélt volna a homoszexualitásról földi tartózkodása alatt, a Szentlélek, akit Jézus küldött, hogy szavait szólja (Jn 16,12-14) felügyelte, amit Pál írt, hogy pontosan azt írja, aminek írását Isten megkívánta (2Tim 3,16-17; 2Pet 1,20-21).
Lám, szó szerinti értelemben Jézus nem hagyta abba a beszédet, amikor Máté, Márk, Lukács és János befejezték az evangéliumi elbeszéléseiket. Mialatt Jézus a földet járta, elmondta a tanítványainak, hogy sok mondanivalója van nekik, olyasmik, amiket akkor nem hallhatnak (Jn 16,12).
De megígérte, hogy a Szentlélek eljön a tanítványokhoz és elvezeti őket az igazsághoz. Ez egy ígéret volt Jézustól magától arra, hogy a Szentlélek szava, amit a tanítványokon keresztül szól, Krisztus szava lesz (Jn 16,13). Ezáltal a Szentlélek Jézust dicsőíti (Jn 16,14).
És a Szentlélek pont ezt tette. Mialatt az Egyház épült, a Szentlélek Jézus szavát szólta az Újszövetség íróinak. Minden Szentírás (amibe 2Pet 3,16 szerint Pál írásai is beletartoznak) Istentől ihletett (2Tim 3,16) – mármint az konkrétan Isten szava, saját ihletése. „De”, kérdezhetik, „nem emberek írták a Szentírást?” Igen, ők. De a Szentlélek felügyelte a Szentírás íróinak elméjét és akaratát, úgy hogy a maguk tudatában leírt szavak precízen azok voltak, amiket Isten a népének mondani akart (2Pet 1,20-21).
Így az Apostolok cselekedeteinek könyve, Pál, Péter, János, Jakab, Júdás levelei, a zsidókhoz írt levél és a János apostolnak adott kinyilatkoztatás, mind magának Istennek a szavai. És, mivel Isten örökkön létezik mint Atya, Fiú és Szentlélek, és mivel Jézus maga Isten fia, az Újszövetség egésze Krisztus szava (Kol. 3,16). Még a nem piros szövegek is mindazonáltal az Egyház Urának beszédei az Egyházához, a Szentlélek útján, az emberi írókon keresztül.
Tehát beszélt Jézus a homoszexualitásról? Igen. Úgy tette mindezt, hogy Lelkével felügyelte Pál írását, így Pál pontosan azt írta, amit Jézus szándékozott, annyira, hogy mindezt „Istentől ihletettnek” lehet nevezni. Jézus elítélte a homoszexualitást Pál ítéletén keresztül. És így letagadni azt, hogy a homoszexualitás bűnös dolog, Jézusnak a megtagadása, mindez pedig nem összeegyeztethető a valódi, bibliai kereszténységgel.
Michael Riccardi – The Master’s Seminary
(A szerző lelkész, a The Master’s Seminary papnevelde teológiai osztályának munkatársa. Fordítás: Kuruc.info)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
