A március 7–8-án Nagyváradon rendezett szakmai továbbképző keretében Nagy Enikő M. Kriszta mallersdorfi ferences nővér, Franz Kett-pedagógus a 2025-ös szentév témájához kapcsolódóan tartott Franz Kett pedagógiai megszemléléseket. A képzésen harminc hitoktató, pedagógus, plébános vett részt a nagyváradi, szatmári, gyulafehérvári és a debrecen-nyíregyházi egyházmegyékből.
A szakmai továbbképző a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Partiumi Oktatási és Módszertani Központja közös szervezésében valósult meg.
Benedek Ramóna hitoktató beszámolójából közlünk részleteket – szerkesztett formában.
A jelenlévőket Böcskei László nagyváradi megyéspüspök köszöntötte.
A képzési napon Németh István, a debrecen-nyíregyházi Egyházmegye püspöki titkára és hitoktatási referense is jelen volt.
A képzés központi gondolata a következőkben foglalható össze: Mi, emberek zarándokok vagyunk. Úton vagyunk születésünktől életünk végéig, és utunknak célja van. „Nyugtalan a mi szívünk, amíg nem talál nyugalmat benned, Istenem” – mondja Szent Ágoston. Életünk állandó változásban, mozgásban van.
„Életutam nem egyenletes, nem mindig kényelmes; különböző terepeken keresztül vezet. Néha kivehető az út, máskor semmit sem látok, ködbe burkolódzom; néha zsákutcába futok, keresem a kiutat, amelyről gyakran kiderül, hogy csak kerülőút. Folytatnom kell az utamat. Visszafordulni már lehetetlen. Útközben változom. Minden tapasztalat, jó és nehéz is, formál engem. Ki vagyok én? Mi ad értelmet és stabilitást az életemnek? Hol van a célom? Hogyan találom meg? Nemcsak előre haladok az életben, az időben, hanem
A képzésen a következő témaköröket „szemlélték”, dolgozták fel: Ajándék vagy, az ég és a föld ajándéka; „Te kiért jársz?” – Egy történet a felelősségvállalásról; Szívből cselekedni – Az irgalmas szamaritánus megszemlélése; A királysághoz vezető hét út – Történet az irgalmasság hét cselekedetéről; Jézus a mi közös központunk – Hogyan kerülök kapcsolatba azzal a központtal, amely megtart engem a mindennapok rohanó tempójában? Hogyan táplálja az életemet ez a központ?
A résztvevők beszámolói hűen tükrözik, hogy a Franz Kett pedagógiai megszemlélések túlmutatnak a képzés keretein, és segítenek abban, hogy ki-ki megérkezzen az isteni jelenlét kapujához.
Az alábbiakban részleteket olvashatnak egy-egy résztvevő személyes összegzéséből:
„A továbbképzés igazi lelki elmélyülést jelentett számomra. (…) úgy gondolom, az élményszerű oktatáson keresztül a gyerekekhez is jobban el tudjuk juttatni Isten szerető üzenetét…”
„…segít személyes lelki feltöltődésemben, ami elviselhetőbbé teszi a hétköznapok nehézségeit. Csodát tesznek ezek az alkalmak a lelkemmel. Ilyenkor számomra megáll minden, újra gyermeknek érzem magam, és az előadó személyiségén keresztül, irányításával Istenre tudok figyelni, Jézus Krisztust követve megnyugszik a lelkem, és csordultig telik hittel és szeretettel. A kis közösség pedig megtanít arra, hogy tudjak odafigyelni a másik emberre, és vele együtt haladjak az úton…”
„Hálás vagyok, hogy magammal vihetem ismét a találkozás örömét, az otthonos, szeretetteljes légkört. A Franz Kett pedagógia mindig emlékeztet arra, hogy nem vagyok egyedül az úton, és leginkább abban segít, hogy ezt az örömhírt másokkal is megéreztessem.”
„A nagyböjt csendességét hoztam magammal, azzal a gondolattal, hogy Jézus maga hajlik le hozzánk, mint az irgalmas szamaritánus, aki odalép az emberhez, akit félholtan az út szélén hagytak. De lehetek bajbajutott, bajbajutottat elkerülő, vagy irgalmas és együttérző, az elgyengült, vagy irgalmasság felé hajló gyöngéd – életünket Ő keresi, hogy rátaláljunk.”
„Egész hétvégén zarándokoltunk, ahogyan az életünk minden napján. Az úton járás közben (…) ha Isten a mi középpontunk, tengelyünk, akkor él a reményünk, hiszen ő az Út, az igazság és az Élet…”
„A képzés a saját életemben is segít. A rácsodálkozásokban, az utamon való járásban, az egymásra figyelésben a középpontra való figyelésre. Személyessé téve az igazi központot, ami körül mozog az egész életünk. Ezt kell továbbadnunk, közelebb hozni, hogy a gyermekek is rátaláljanak az igazi útra.”
„…minden emberi sorsnak van egy biztos középpontja és egy végső célja, amely felé folyamatosan haladunk. Jó tudni, hogy Valaki ezt az utat névre szólóan nekünk készítette; tekintetével kísér, ránk vár, előttünk, velünk halad. Minden történésben, minden nehézségben és örömben felfedezhetjük őt, folyamatosan érezhetjük jelenlétét, ha nyitott szívvel járunk. (…) a módszertani elemek konkrét alkalmazásával gazdagodott katekétai eszköztárunk; a megszemlélt fogalmak, bevezetett jelképek beépülhetnek mindennapi munkánkba, hogy minél inkább segíthessük a ránk bízott gyermekek, fiatalok test-lelki-szellemi kibontakozását, kapcsolódásukat önmagukkal, kortársaikkal és a Jóistennel.”
„Az irgalmas szamaritánus történetében az öt szereplő tulajdonképpen én vagyok egyben (…) Néha engem bántanak meg, máskor én bántok meg másokat, én megyek el részvétlenül mások mellett, én segítek másokon vagy rajtam segítenek. Nagyböjtben ezen kell dolgoznom, hogy még jobban oda forduljak a rászoruló embertársaim felé. (…) új témát és anyagot ismerhettem meg, amivel a hittanosokat és a fiatalokat vezetni tudom a szentévben a remény zarándokaiként, hogy együtt közeledjünk a központ felé, Jézus Krisztus felé, és ezáltal egymáshoz is.”
A résztvevők abban a reményben búcsúztak egymástól, hogy május 9–10-én újból találkoznak a következő Franz Kett pedagógiai képzésen, amelyet szintén Nagy Enikő M. Kriszta nővér tart Nagyváradon „Ím, az angyalok kenyere, úton járók eledele” (Aquinói Szent Tamás) témában.
Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
