A budapest-városmajori Jézus Szíve-plébániatemplomban június 15-én, Szentháromság vasárnapján a templomban ötvenkét évig szolgáló Lambert Zoltán érseki tanácsos, protonotárius kanonok mutatott be koncelebrált ünnepi gyémántmisét, pappá szentelésének hatvanadik évfordulóján. Vele koncelebrált Forgács Alajos, a templom jelenlegi plébánosa, paptestvérek, diakónusok. A templom zsúfolásig megtelt hívek
„Ezt a szentmisét hálaadásnak szeretnénk felajánlani az eltöltött hatvan év, valamint az itt töltött ötvenkét év szolgálatért, szüleimért, tanáraimért, nevelőimért, és a kedves hívekért, városmajoriakért és a vendégekért is. A Jóisten áldása szálljon mindannyiunkra” – mondta a szertartás elején a gyémántmisés lelkipásztor.
Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el, az a rész, amikor búcsúbeszédében Jézus a Szentlélek működéséről beszél tanítványainak (16,12–15).
Szentbeszédében Forgács Alajos, a templom plébánosa kiemelte: hatvan év hosszú idő, hosszú út, és erre az útra az Égnek a napsugara és árnyéka vetődött, és Isten rengeteg kegyelme. Hatvan év rengeteg munkájához tűz, szeretet kellett. Mennyi minden történt a nagyvilágban! Ám az keveseket érdekel, hogy mennyi minden történik a lélekben, egy papnak a szívében hatvan esztendő alatt.
„Ünnepi öröm tölti el a szívünket, a miénket is, akiknek megadatott az az ajándék, hogy ismerhetünk téged, Zoltán atya! – fordult az ünnepelthez a szónok. – Azt gondolom, az igazi ünnep, az igazi öröm a te szívedben van. A gyémántmisés papnak az öröme, hogy Isten kiválasztotta, elhívta, elküldte őt. El kellett hinned az évtizedek során, hogy bár átérezhetted, Uram, nem vagyok méltó, de mégis, igaz, és Isten küldötte vagy, már hatvan esztendeje. Az igazi öröm, hogy szeret az Isten és meghívott munkatársának.”
A templom plébánosa idézte a gyémántmisére eljött híveknek ajándékozott emléklap hátoldalára Lambert Zoltán által írt sorokat, papi jelmondatát: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Mt 20,28). „Zoltán atya, ez a szolgálat azóta sem szűnt meg, reprezentálja egész életedet.”
Forgács Alajos röviden ismertette Lambert Zoltán lelkipásztori pályafutását, 1965. június 20-ai pappá szentelése óta. Kifejtette: az életrajzi adatok csak a keretét adják egy emberi, így a pap életének is. Mögötte Isten gondviselő szeretete áll. „Isten a sorsunk, ahogy azt Zoltán atya fogalmazta, ő annyira a miénk, amennyire belekapaszkodunk.”
A Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület (VáKE) megalapítása, a rengeteg zarándokút, amely a lelkek épülését szolgálta. „Tudtad, hogy a templom nem csak az Isten háza, hanem a közösség háza is”, ahol olyan emberek találkoznak, akik Krisztussal gondolkoznak, akiknek életében fontos az evangélium.
Forgács Alajos idézte József Attila A számokról című versét:
„Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.”
„Mindig is ez volt a célod: adódjatok össze közösséget formálni – tette hozzá a szónok. – A Szentháromságos Isten – akit ma ünneplünk – szeretetközösségébe tudni azokat, akiket Isten rád bízott.
Mindezt Zoltán atya te tudtad, ezért nyitottad meg, példát mutatva szívedet és igen gyakran pénztárcádat is, mindenki felé. Ezért szolgáltál alázattal, szerényen, ha kellett betegen is, keményen, mint a gyémánt. Azt mondtad egyszer, mindezt csak azért tudtad tenni, mert olyan hívek, munkatársak voltak körülötted, akik mindenben segítettek. Ez igaz.
De az is igaz, kedves hívek, hogy a hatvan év alatt volt egy Jézusa, akit szolgált. Jézus, akit minden szentmisében a kezében és a szívében tarthatott, és továbbadhatott. Lehet ennél nagyobb ajándék, kegyelem, erőforrás?” – tette fel a kérdést Forgács Alajos. Leszögezte: a pap, miként Zoltán atya, Krisztus küldetésében jár. E küldetésében Krisztus szolgájaként az örömhírt adni, az evangéliumot, hogy jó az Isten, hogy irgalmas az Isten, hogy szeret az Isten. „Ezért áll hosszú sor a gyóntatószéked előtt.
S amikor fáradtan leül a vízforrás mellé, ott van még a szamáriai asszony. Vagy a fárasztó, hosszú tanítás után, ott vannak a gyermekek.”
A szónok arra is kitért, hogy a hívek még ma is emlegetik a Lambert Zoltán által több évtizeden keresztül bemutatott családi kismiséket, melyeken találkozhattak Jézussal. „Zoltán atya hatvan éven át Krisztust adta az embereknek.
Forgács Alajos idézett Sík Sándor Te Deum című költeményéből:
Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen…
Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen…
Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!
„Zoltán atya, áldja meg az Úr az elmúlt hatvan évet, annak minden örömét, fáradságát, és adjon továbbra is sok-sok kegyelmet! Ámen” – fejezte be szentbeszédét a templom plébánosa.
A szentmise végén Lambert Zoltán köszönetet mondott mindenkinek, elsősorban Istennek, az egész életéért, papi hivatásáért.
Ezt követően Kövesdy Tamás, a Városmajori Katolikus Egyesület korábbi elnöke köszöntötte a gyémántmisés ünnepeltet. Rengeteg majori hívő nevében mondott hálát és köszönetet: „Zoltán atya, te nagyon sokak életét kísérted, örömben és gondban, keresztelőkön, esküvőkön, gyóntatásokon, temetéseken, sok-sok lelki beszélgetésben. Hittantáborokban, gyerekmiséken, rorátékon, hajnalonként, karácsonyi, húsvéti, hétköznapi szentmiséken, közösségi programokon, zarándoklatokon.
Boldogok a tiszta szívűek, és azt hiszem, te nagyon boldog ember vagy!”
Kövesdy Tamás meglepetéssel is készült: kérésére Lambert Zoltán leült a szentélyhez vezető lépcső alján egy székre, szemben az oltárral. Köréje gyűltek azok a hívek, akik valamilyen formában kapcsolódtak hozzá az itt töltött ötvenkét év alatt. A tömeg egyre sűrűbb lett, a fél templom ott tolongott. Az egykori kismiséken játszó zenekar három tagja pedig a hívekkel együtt elénekelte a Hálát adok, hogy itt a reggel… című egyházi éneket.
A szentmise végén először a hívek áldották meg szeretett papjukat, majd Lambert Zoltán őket. Közben az ároni áldást énekelték. Az ünnepi szertartás gyémántmisés áldással, és a Te Deum eléneklésével ért véget.
A szentmisén zenei szolgálatot végzett a Jézus Szíve-plébániatemplom énekkara. Orgonált Gaulant Kristóf harmadik gimnazista piarista diák.
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
