Öt kollégium, huszonhárom előadás, szentmise, közösségi programok és több mint nyolcvan résztvevő – ez volt a JEK FESZT címszavakban. A korábbi hagyományokat felelevenítve újra találkoztak a magyar jezsuita egyetemi kollégiumok diákjai és vezetői. Élményeikről és benyomásaikról meséltek a budapesti jezsuita szigeten tartott március 22-i rendezvény résztvevői.
A magyar jezsuiták öt egyetemi kollégiumot működtetnek Európa-szerte: a 2005-ben alakult Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium Budapest belvárosában biztosít lakhatási és önképzési lehetőséget a hallgatóknak; a marosvásárhelyi jezsuita egyetemi lelkészség kollégiuma 2008 óta fogadja az erdélyi egyetemi városban tanulókat; Szegeden 2008 óta kollégium, majd 2011 óta működik a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium; szintén 2011-ben kezdte meg működését – a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat tagjaként – a kispesti Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium. A második világháború után Belgiumba menekült magyar diákok által 1948-ban alapított, majd Muzslay István SJ által felvirágoztatott leuveni Collegium Hungaricumot is a rendtartomány működteti.
Ennek az öt intézménynek a munkáját segíti a Jezsuita Egyetemi Kollégiumok hálózata (JEK) rendszeres rektori egyeztetések szervezésével, szakmai tanácsadással, intézményközi és hallgatói együttműködések koordinálásával, valamint ösztöndíj kiírásával.
2024-ben már szerveztek egy találkozót a kollégiumok diákbizottsági tagjai számára, amely a vezetői készségek fejlesztéséről szólt. Az akkor kialakult, megerősödött kapcsolatok hívták életre a JEK FESZT iránti igényt – mondja el Nagy Ilona, a hálózat koordinátora. – A szervezők ezzel egy tíz évvel ezelőttig élő hagyományt élesztettek újra.
Egymás tudása által épültek
„Az előadások úgy hatottak rám, mint utazások sorozatai. Legyen szó a végtagprotézis tervezésének folyamatáról, a női börtönökben zajló reintegrációról, a kisebbségek jogairól, az irodalmi fordítások jelentőségéről, a hazánkat érintő menstruációs szegénységről, a HoldOn-projektről, vagy sokak számára ismeretlen földrajzi tájakról, ahol az emberek életvitele a századok során konzerválódott” – fogalmazott Domokos Sára, a Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium lakója. Kevésbé rutinos előadóként az is fontos volt számára, hogy motiváló és biztonságos környezetben mutathatta be az őt hónapok óta foglalkoztató területet.
Szakács Ágnes marosvásárhelyi hallgató a szintén a szakmai program részét képező oxfordi típusú vitát (egyike a világszerte elismert formalizált vitastílusoknak) találta nagyon izgalmasnak. Társaival azóta azon dolgozik, hogy ezt a saját intézményükben is kipróbálják. Ugyanakkor az is inspiráló volt számára, hogy betekintést nyert a budapesti Szent Ignác szakkollégium működésébe és programjaiba.
A jezsuita kollégiumok küldetése a jövő szakembereit és vezetőit képezni. Nagy Ilona hisz abban, hogy ezen intézmények teljesítményét az tudja a leginkább megsokszorozni, ha az egyéni tudás összeadódik az ilyen közös rendezvényeken. „Emellett a jezsuiták számára a közösség kiemelkedő preferencia” – teszi hozzá, hangsúlyozva, hogy az élő találkozás pozitív hozadékait nem lehet semmivel pótolni.
Határokon átívelő közösség formálódott
A program ennek megfelelően városnézéssel egybekötött kincskereső játékkal folytatódott, amelyet a leuveni hallgatók állítottak össze. Mindegyik kollégiumban laknak tehetséges zenészek, akik erre az alkalomra egy csapattá álltak össze. A közös zenélést vacsora, borkóstoló és éjszakába nyúló kötetlen program követte.
A résztvevők fontosnak tartják, hogy a jezsuita szakkollégiumok közötti kapcsolatot valamilyen formában ápolják. Ahogy Nagy Nikoletta, a szegedi Kaszap István Jezsuita Szakkollégium diákbizottsági elnöke fogalmazott: „Sok korombelivel ismerkedhettem meg, akik hasonló értékrenddel rendelkeznek, és nagyon könnyen kapcsolódtam velük. Emiatt több szakmai és közösségi együttműködés magját vetettük el, aminek köszönhetően már nemcsak a kollégiumon belüli, kollégiumok közötti, hanem már a társadalom javát is szolgálhatjuk.”
Mások a határokon átívelő kapcsolatok fontosságát emelték ki.
„Nagyszerű élmény volt megélni azt, hogy közös küldetésként vettünk részt a JEK FESZT-en. Azt tapasztaltam, hogy minden kollégium csapata nagyon jól felkészült erre az eseményre. Így nemcsak a szombati alkalom, hanem az oda vezető folyamat is hasznos csapatépítés volt mindannyiunk számára” – mondja Pakot Géza SJ, a leuveni kollégium lelkésze.
Elmélyülés az ignáci lelkiségben
Vörös Dániel, a leuveni Collegium Hungaricum rektora a találkozás lehetőségét, a beszélgetéseket tartja a JEK FESZT legfontosabb hozadékának: „Kilépve a saját mindennapi valóságainkból, inspirációt meríthettünk a többi kollégium mindennapi valóságából. És mi is inspirálhattunk másokat.” Emellett „megerősödhettünk ignáci elkötelezettségünkben, valamint kiváló alkalmat kaptunk az intézményeink közötti fizikai távolságok áthidalásához”.
Szakács Ágnes is fontosnak tartotta a jelentkezéskor, hogy olyan emberekkel ismerkedhet meg a rendezvényen, akik szintén ismerik az ignáci lelkiséget: „Ahogy megérkeztünk, ez azonnal érződött, mindenki nyitottan és segítőkészen viszonyult hozzánk.”
Pakot Géza számára nagy öröm volt, hogy a budapesti Jézus Szíve jezsuita templomban tartott szentmisén együtt imádkozhattak. Szerinte ott fogalmazódott meg a legvilágosabban, hogy a jezsuita kollégiumok lakóinak küldetésük van a világ felé is. „Ezzel a meggyőződéssel a szívünkben térhetünk vissza közösségeinkbe.”
Szöveg: Feke György
Fotó: Puskás Tamás
Forrás: jezsuita.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
