A legtekintélyesebb izraeli, angol nyelvű lap arról, hogy mennyire hamisan szónokolt Netanjahu izraeli miniszterelnök, amikor május 14-én az Egyesült Államok jeruzsálemi nagykövetségének felavatásán azt mondta, „Jeruzsálem Izrael örök, osztatlan fővárosa”.
Öt hónapja pedig azt jelentette ki, hogy Jeruzsálem háromezer éven át volt Izrael fővárosa. Ami szintén pontatlan információ.
4 ezer évvel ezelőtt Kánaán kevesek által lakott térség volt. Házat se építettek, mert az emberek állandóan készen álltak arra, hogy sivatagi nomádok támadnak rájuk.
Ide jött Ábrahám családjával a zsidó-muzulmán hagyományok szerint.
Az általa meglátogatott egyik város neve Szálem volt. Amit ma Jeruzsálemnek hívnak.
Szálem uralkodójától, Abdi-Hepától és Amenhotep egyiptomi fáraótól (Kr. e. 1350-1334) származó levelek azt mutatják, hogy a Földközi-tenger keleti partvidékén jelentős kánaánita központ volt.
A hurrián királyok uralták és nem héberek. /Nem tudom, hogy miként kell írni a „Hurrian”-t./
A történelem homályos abban, hogy az ókori zsidók mikor konszolidálódtak néppé.
Az „izraeliták” a történelemben a merneptha sztélével (sírkővel) jelentek meg. Ez említi először, hogy Kánaánban létezik egy „Izraelnek” nevezett entitás. Ez a sztéle 3228 éves.
E korai Jeruzsálem, azaz Szálem ugyanolyan sorsra jutott, mint a Földközi-tenger keleti partján lévő egyéb bronzkori város a Krisztus előtti 1100-as évek közepén: összeomlott.
A régészek nem tudják, hogy Szálem meddig maradt üresen.
Mintegy száz évvel később építették újjá.
Monumentális építményeket emeltek. Mint egy óriási falat is. Egyes archeológusok szerint e háromezer éves fal bizonyítja, hogy Jeruzsálem volt annak a hatalmas királyságnak a fővárosa, amely Dávid király, majd Salamon idején a sémita törzseket egyesítette. Másoknak nem ez a véleménye.
Zsidó hagyomány szerint Salamon emelte a Templom-hegyen az Első Templomot a Krisztus előtti 10-ik században.
De tudósok általában azt gyanítják, hogy a falról szóló leírások évszázadokkal később születtek.
Az sem bizonyított, hogy más nagyobb épületeket Dávid és Salamon építette. Az egyesült monarchiáról se maradt fenn kategorikus bizonyíték. Arra sem, hogy akkor Jeruzsálem volt a zsidók fővárosa.
Kr. e. 930-ban, Salamon halála után a zsidók két királyságra szakadtak: az északi Izrael királyságra, amelynek Szamária volt a fővárosa, és a déli Júda királyságra, amelynek Jeruzsálem volt a fővárosa.
Nem éltek testvéri szeretetben. Harcoltak a határok ügyében.
Kr. e. 587-ben Nabukodonozor, Babilon királya elpusztította Júda városát és az Első Templomot. Ekkor Jeruzsálem megszűnt bárkinek is a fővárosa lenni.
Ez katasztrófát jelentett a zsidóknak, akiket elvittek babiloni fogságba, de fellélegezhettek a szomszédok, mert megszabadultak egy agresszív szomszédtól.
A babiloniak nem használták Jeruzsálemet fővárosuknak. Mizpából uralkodtak, ami Jeruzsálemtől 10 km távolságban fekszik.
Amikor Cirusz perzsa király Kr. e. 539-ben elfoglalta a babiloni királyságot, a zsidókat hazaengedte és újjáépítették a templomot. Ekkor ismét ez lett a zsidók központja.
A roppant hosszú és nagyon érdekes cikk ismerteti, a későbbi időkben mikor volt és mikor nem volt Jeruzsálem a zsidók fővárosa.
Mint amikor Kr. e. 333-ban Nagy Sándor leverte a perzsa III Dáriuszt és az egész térséget uralta, beleértve a mai Izraelt.
Tíz évvel később a macedon Seleucus tábornok befolyása alá került Jeruzsálem és Judah, Ázsia nagy részével együtt.
Kr. e. 168-ban került IV. Antiochus szíriai uralkodó alá. Megpróbálta hellenizálni a zsidókat, de nem sikerült neki. Halálos kínzást helyezett nekik például kilátásba, ha nem esznek disznóhúst.
Kr. e. 165-ben vagy 164-ben a makkabeusoké lett Jeruzsálem.
Ezen időben Jeruzsálem egy évszázadnál is kevesebb ideig maradt a zsidók fővárosa.
Semmiképpen nem volt az „örök” fővárosa. Kr. e. 63-ban a római légiók foglalták el és Júda római tartomány lett.
Jeruzsálem Heródesé Kr. e. 37-ben vagy 36-ban lett. Nem a zsidók fővárosaként. Felépítette Izrael ősi fővárosát, Szamáriát, amely versengett Jeruzsálemmel.
66-ban a zsidók fellázadtak a rómaiak ellen és megszerezték a Jeruzsálem fölötti uralmat. Viszont már négy évvel később Titusz tábornok lerohanta és elpusztította az egész várost. Hatvan éven át romokban hevert.
130-ban Hadrianusz római császár újjáépítette Jeruzsálemet. Aelia Capitolinának nevezte el. Ez is zsidó lázadást provokált, ami 132-től 135-ig tartott, amikor is leverték.
A zsidókat ezután két évszázadon át nem engedték a városba, és ekkor a kereszténység alakult ki ott.
Jeruzsálem 614-ig keresztény maradt. Majd a perzsák foglalták el.
1099-ben Jeruzsálemet a kereszteslovagok visszafoglalták, de 1187-ben a muzulmánoké lett. 1918-ig oszmán maradt, amikor a britek és a franciák elfoglalták Isztambult, az oszmán birodalom fővárosát.
Ekkor Jeruzsálem Palesztinával együtt brit uralom alá került.
Jeruzsálem 1948-ban szerezte vissza státuszát, mint a zsidók fővárosa – legalábbis az izraeli uralom alatti rés ze.
Kelet-Jeruzsálemet 1981-ben annektálták
Vagyis 2108 év alatt, ami eltelt azóta, hogy a Makkabeusok Jeruzsálemet nevezték ki egy politikailag független állam fővárosának 1948-ig, az sohasem volt a zsidók hivatalos fővárosa.
Lovasistvan.hu – Haaretz
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
