1989. március 23-áról 24-re virradó éjjel történt az Egyesült Államok történetének addigi legnagyobb ember által előidézett természeti katasztrófája: az alaszkai Vilmos herceg-szorosban zátonyra futott Exxon Valdez teherhajó rakományából 42 millió liter olaj ömlött a tengerbe.
A 210 millió liter nyersolajjal megrakott Exxon Valdez óriástanker 1989. március 23-án késő este futott ki a transzalaszkai olajvezeték végpontján, a védett fjordban fekvő Valdez kikötőjéből.
A nagy hajókkal nehezen navigálható tengerszorosban a tulajdonos Exxon olajipari cég által megígért, de fel nem szerelt jéghegydetektor és az egy éve hibás ütközésjelző radar nélkül manővereztek.
Joseph Hazlewood kapitány a kis jéghegyektől tartva letért a kijelölt vízi útvonalról, majd utasította a hajó irányítására jogosítvánnyal nem rendelkező harmadtisztet, hogy egy bizonyos pont elérése után térjenek vissza a hajóútra.
A parancsnok ezután a szabályokat megszegve elhagyta a parancsnoki hidat és kabinjába ment, ahol alkoholt fogyasztott (vérében a vizsgálat órákkal a baleset után is magas alkoholszintet állapítottak meg).
Az irányváltoztatási parancsról elfeledkeztek, s a tanker négy perccel éjfél után ráfutott egy zátonyra. A sziklás tengerfenék felszakította a teherhajó burkolatát, 11 olajtankjából 8 megsérült, és az olaj a vízbe ömlött.
A vészjelzés után megkezdődött mentést nehezítette a zátonyon ülő hajó rossz megközelíthetősége, a viharos időjárás és a hatékony mentési terv hiánya. Az Exxonnak több napig tartott a rakodótérben rekedt sok ezer liter olaj kiszivattyúzása, az olajfolt terjedésének megakadályozására kidolgozott módszereik (vegyi anyagokkal, égetéssel, lefölözéssel) pedig rendre kudarcot vallottak.
Tisztítási munkálatok
A vitatott, de egyezményesen elfogadott adatok szerint a hajó gyomrából végül 42 millió liter olaj ömlött ki, sűrű, áthatolhatatlan réteggel vonta be a tenger felszínét, s rövid idő alatt 2100 kilométernyi partszakaszon 28 ezer négyzetkilométernyi területet szennyezett be. A Deepwater Horizon olajkitermelő platform 2010-ben a Mexikói-öbölben bekövetkezett balesetéig ez volt az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb környezeti katasztrófája.
Az olajszennyezés 250 ezer tengeri madár, 2812 vidra, 300 fóka, 247 sas, 22 kardszárnyú delfin, megszámlálhatatlan lazac és hering azonnali pusztulását okozta. Közvetve 28 állatfaj szenvedett kárt, populációjuk igen lassan állt helyre, a növény- és állatvilág teljes regenerálódásához több mint három évtizedre lehet szükség. A becslések szerint még 2010-ben is 87 ezer liternyi olaj volt az alaszkai homokba és talajba beivódva, a szennyezettség mértéke évente mindössze 4 százalékkal csökken.
A szerencsétlenséget követően Alaszka kártérítési pert indított az Exxon ellen. A kereset az olajipari mamutvállalat szándékos gondatlansága által az indiánoknak és halászoknak okozott veszteségek teljes megtérítését és a szennyezés felszámolásának folytatását követelte. (A környezetszennyezés miatt halászok és halkereskedők maradtak megélhetés nélkül, a turizmusban több mint húszezren vesztették el állásukat.)
Ami a baleset után maradt
Az eljárásban először 1994-ben hozott ítéletet egy alaszkai bíróság, amely ötmilliárd dollárban határozta meg az Exxon Mobile által fizetendő kártérítés összegét, ezt később egy szövetségi fellebbviteli bíróság a felére, majd 2008-ban, 14 év múlva a legfelső bíróság 507,5 millió dollárra mérsékelte.
Az ítéletet szinte megmosolyogtató módon egy 1818-as irányadó esetre hivatkozva hozták meg, a kifizetendő összeg az Exxon fél napi bevételének felel meg. A vállalatot 2009-ben a kártérítés kamataként további 470 millió dollár kifizetésére kötelezték, a baleset összességében – a cég adatai szerint – több mint 4,3 milliárd dollárjába került az Exxonnak.
A baleset idején csupán egy világító bójával jelzett Bligh-zátonyra ma már egy 18 méter magas, kivilágított betonoszlop hívja fel a figyelmet. A helybéliek az Exxon Valdez kapitánya után csak Hazelwood póznájának nevezik a baleset mementójaként (is) álló vészjelzőt. A vétkes tengerészt 50 ezer dollárra büntették és 1000 óra közhasznú munkára kötelezték, hajóskapitányi jogosítványát nem vonták be, de szakmájában senki sem akarta foglalkoztatni. A hajót ténylegesen irányító harmadtisztet a tárgyalás során felmentették.
Az Exxon Valdez balesetéből okulva az amerikai kongresszus 1990-ben megalkotta az olajszennyezési törvényt, amely többek között előírta, hogy 2015-től minden olajszállító hajónak dupla fenekűnek kell lennie. Az Exxon Valdezt még a dupla hajófenék sem mentette volna meg, de a kifolyt olaj mennyiségét, így a környezeti károkat is 60 százalékkal csökkenthette volna.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
