Jelenkorunk a virágvasárnap tükrében

Jelenkorunk a virágvasárnap tükrében

Az egyház a mostani vasárnapon ünnepli a virágvasárnapot. Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. A húsvét előtti 7. nap, míg a farsangi ünnepkör vége után a 40. nap.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

A virágvasárnap megünneplésének szokásai a bibliai elemek mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából erednek.

Jézus bevonulásának útvonala a Biblia szerint Betániából az Olajfák hegyén és a Kedron patak völgyében vezető országúton át, majd az Aranykapun keresztül vezetett, célja pedig a jeruzsálemi templom volt. Szintén a Bibliában olvasható, hogy szamárháton érkezett, és a nép ünnepléssel fogadta. Mind a négy evangélium említi, hogy a „Hozsanna Dávid fiának” felkiáltással fogadták, ami a 118. zsoltár fényében egyértelműen teszi, hogy a „messiás királyt”, a római uralom alól való felszabadítót várták benne. A szamárháton való érkezés, valamint a templom mint cél ugyanakkor egy szolgáló, papi messiásképre utal. A királyi messiásmodellt Jézus távolságtartással kezelte, és nem kívánt azonosulni a politikai felhangokkal.

Hírdetés

A jeruzsálemi egyház virágvasárnapi hagyománya jól dokumentáltan a 4. századtól, a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával terjedt el. Az a hagyomány, hogy a virágvasárnapi bevonulás szereplői a gyermekek, valószínűleg szintén a jeruzsálemi egyház liturgiájából ered. Felnőttek keresztelésére évente kétszer – vízkeresztkor és húsvétkor – került sor, így a virágvasárnapi ünnepen az ujjongó népet a keresztelésre várók jelképezték, őket pedig a görög egyházi nyelv „gyermekeknek” nevezte. A körmenet szokása is innen terjedt el, és vált nyugaton is általánossá a 6. századtól.

De a húsvéti liturgiában mégis a szenvedés második vasárnapjának is nevezik virágvasárnapot, holott látszólag ezek az ünneplés pillanatai. Honnan ez a kettősség?

Onnan, és itt már rá is térhetünk virágvasárnap egyetemes, minden kornak szóló üzenetére, hogy az a tömeg, amely éljenezte a bevonuló Jézust, nagypéntek délelőttjén már "feszítsd meg"-et követelt rá, és a bűnöző Barabást választotta.

Hűen tükrözi a tömegek lélektanát ez a tanítás, hogyan lehet egyik pillanatról a másikra alakítani a közhangulatot, milyen ingatag is a tömegember lelki állapota, és milyen hátulütői is vannak az ún. demokratikus elvnek. Mert amikor Pilátus – valójában gyáván – "mosta kezeit", és kijelentette, "nem vagyok bűnös ennek az ártatlan embernek a halálában", valójában mégis bűnös volt. Bűnös volt abban, hogy gyáván nem mert ellenkezni a tömegek véleményével. Amikor a tömeg Barabást választotta Jézus helyett, a demokrácia győzött. Hiszen érvényesült a többség akarata. Kiválóan rávilágít e példa, hogy nem attól lesz valami igaz vagy hamis, hogy a többség megszavazza-e. Az a többség, melyet ma a modern propaganda eszközeivel befolyásolni tudnak, nézzük meg, mi folyik az európai kultúrkörben manapság, főként Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban.

Virágvasárnap arra kell, hogy intsen minket, hogy a valódi legitimitás sohasem "lentről", hanem "fentről" érkezik, hogy a világmindenség végső oka nem a mulandó emberben és szeszélyes érzelmi csapongásaiban, hanem a mindenható Istenben, az örökkévalóban, a változatlan változtatóban rejlik. És akkor válunk mi, emberek is méltóak arra, hogy emberinek nevezhessük magunkat, ha "felfelé" igyekszünk élni, s nem "lefelé", és akkor világossá válik számunkra, hogy a mennyiség uralma tűnő délibáb, a minőség azonban állandó, mert tértől és időtől független abszolút értékekből táplálkozik.

Lantos János – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »