Ki ne emlékezne gyermekkorából az évtizedeken át hűségesen szolgáló hűtőre vagy mosógépre, az otthon, laikusok által is könnyen javítható tévékészülékre, rádióra? Mindez rég a múlté, a fogyasztói társadalom jelszava a „dobd ki és vegyél újat“ volt, egészen addig, míg az emberiség nem szembesült azzal, mekkora környezeti terhelést jelent a sok szemétre kerülő műszaki cikk.
A meghibásodott készülékkel sok esetben hasztalan fordultunk szerelőhöz, mert lehetetlen volt pótalkatrészhez jutni, a kifutott modellekhez már nem gyártottak, mi több olyan összeesküvés-elméletek is keringenek, hogy a gyártók kifejezetten úgy készítik a műszaki cikkeket, hogy azok a jótállási idő lejárta után röviddel elromoljanak, s tulajdonosuk megfelelő alkatrész híján kénytelen legyen újat venni.
Az új törvényi szabályozás szerint a készülékeknek pontosan meghatározott időn belül javíthatóaknak kell lenniük. El akarják ezzel kerülni, hogy például egy hűtőszekrény az elromlott zsanér, eltört fogantyú, vagy polc pótolhatatlan volta miatt kidobásra ítéltessen, ezeknek a piacra kerülést követő hét éven belül még beszerezhetőknek kell lenniük az adott modellhez, a tömítésnek pedig tíz évig.
A javítóműhelyek számára hét éven át biztosítani kell az adott modellhez való termosztátokat, hőszenzorokat és égőket, s a javításnak kivitelezhetőnek kell lennie az általánosan rendelkezésre álló eszközökkel, a berendezés megrongálódásának veszélye nélkül.
Ennek köszönhetően a brüsszeli bürokraták számításai szerint a háztartások közel évi 150 eurót spórolhatnak meg. A műszaki cikkek élettartamának meghosszabbításával az a cél, hogy ellensúlyozzák az azok gyártásánál képződő üvegházhatású gázok kibocsátását. A pótalkatrészeknek 15 napon belül elérhetőknek kell lenniük.
A fogyasztóvédelmi szervezetek épp ebben látnak problémát, ezt az időt túl hosszúnak tartják egy család számára, melynek elromlott például a mosógépe, arról nem is szólva, hogy a javítás ideje egy hónapra is kitolódhat, hiszen az alkatrész beszerzése után még a javítás is időbe telik.
Azt, hogy az új intézkedés megmutatkozik-e majd a termékek árában, az idő dönti el, a gyártóknak ugyanis megoldást kell keresniük bizonyos típusú alkatrészek biztosítására, a törvényalkotók viszont feltételezik, hogy a versenyhelyzet miatt nem várható drágulás. Ráadásul a javítóműhelyek egy része már eddig is biztosított pótalkatrészeket legalább 5-10 éven keresztül, így számukra az új törvényi szabályozás inkább a pótalkatrészek brüsszeli jegyzék alapján történő feltöltését jelenti.
A Nay üzlethálózata sem helyezett kilátásba drágulást ezzel összefüggésben, hiszen a forgalmazott műszaki cikkek egy részét már így is hosszabb garanciális idővel értékesítik, mely vagy az egész termékre, vagy annak bizonyos részére vonatkozik. Véleményük szerint amennyiben a gyártók megbízhatóbbra cserélnek bizonyos alkatrészeket, előfordulhat, hogy egyes termékeket drágábban kínálnak, ennek fejében viszont a vásárló tartósabb műszaki cikket kap.
Más kérdés, hogy a technika rohamos fejlődése mellett a tulajdonosok kívánják-e majd javíttatni a kilencéves hűtőszekrényüket, egyéb háztartási műszaki cikküket, vagy inkább a korszerűbb, fejlettebb technológiájú új termék megvétele mellett döntenek? A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vásárlói szokások átalakulóban vannak. Az ár már nem annyira döntő tényező, hiszen az elektronikai termékek ár tekintetében általánosan elérhetővé váltak.
Fokozatosan kezdenek odafigyelni viszont a vásárlók a kiegészítő szolgáltatásokra, mint amilyen a meghosszabbított jótállási idő, vagy a biztonsági pausálé, melynek köszönhetően a készülék esetleges meghibásodása kevésbé terheli a tulajdonost, mivel a javítás ideje alatt pótkészüléket biztosítanak számára. A vásárlók egy része már nem vonakodik többet fizetni ezekért a szolgáltatásokért.
(Markíza TV/Pravda nyomán)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
