A Szociális Testvérek Társasága idén ünnepli alapításának 100. évfordulóját. A Petrás Éva szerkesztette, Járatlan utakon a Lélek vezetésével – Tanulmányok a Szociális Testvérek Társasága magyarországi történetéből kötetben az alapítónő, Slachta Margit életéről – aki egyúttal a magyar Országgyűlés első női képviselője is volt – és a társaság történetéről olvashatunk.
Vállalva a szubjektivitás vádját, a kötet három esszéjét emeljük ki.
Takács Anita SSS Megszentelt lélekkel a modern világban című dolgozatában emlékeztet rá: társaságuk karizmája 1908-tól a Szociális Missziótársulat megalakulásától kezdve formálódott. Farkas Edith, a missziótársulat alapítója volt az első, aki Magyarországon egy modern keretek között élő, életét egészen a szociális ügyeknek szentelő vallásos női közösségről álmodott. Ő tette meg az első lépést, „az ő lelkének ihletése volt az új karizma első megvalósulása”. Farkas Edith megnyerte az ügynek Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspököt, aki lefordította magyarra XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott, Rerum novarum kezdetű szociális enciklikáját. Slachta Margit egyike volt a missziótársulat első tagjainak. Hosszú éveken keresztül végzett itt tevékeny munkát.
Az évek múlásával azonban világossá vált, hogy Farkas Edith és Slachta Margit másképpen képzeli el a jövőt. Farkas Edith döntése nyomán a közösség lelki irányultsága (bencés helyett jezsuita alapok; Szentlélek-kultusz helyett Jézus Szíve-kultusz), egyházjogi státusz iránti igénye (törekvés a szerzetesi kongregációvá válásra), küldetési területe is megváltozott. Ebben a helyzetben a nővérek közül többen is vállalták a missziótársulatból való elbocsátást, mert meggyőződésük szerint így maradhattak hűségesek az eredeti karizmához. Slachta Margit alkalmas volt arra, hogy élére álljon az újjászervezési folyamatnak. Ragaszkodott az általa megélt valósághoz, és ebben a belső tapasztalatban volt a stabilitása. Ez a hűség vezette őt és a hozzá csatlakozó társakat a Szociális Testvérek Társasága megalapítására.
Egy 1924. májusának végén tartott lelkigyakorlaton a kérdésre – „Miért jöttem ide?” – Margit testvér így fogalmazta meg a szociális testvéri küldetés lényegét:
Fontos felismerése volt, hogy a társadalmi bajok végső oka a léleknélküliség. Ezért a Szentlélek-kultusz terjesztése „nem pusztán jámborsági gyakorlat; a szentlelkes élet a valódi gyógyulást, a teljességet kínálja az egyén és a társadalom számára”.
A társaságban a lelkiélet benedeki alapozása adja meg a külső munkához elengedhetetlen belső stabilitást. Kiemelkedik a pozitív lelkiség hangsúlyozása: figyelmünket „sokkal jobban ráirányítja a megvalósítandó jóért való dolgozásra… sokkal inkább sürgeti a jóságért való lelkesedést, mint a rossztól való félelmet… soha nem visszavonulni valamitől avval az indoklással, hogy ez nem jó vagy nem szép, hanem… meghódítani a jónak és a szépnek”.
Wirthné Diera Bernadett A Szociális Testvérek Társasága a második világháborúban és az embermentés című tanulmányában kiemeli: a Szociális Testvérek Társaságának arculata elválaszthatatlan az alapító, Slachta Margit személyiségétől. A szilárd lelki alapot, Szent Benedek reguláját és a Szentléleknek adottságot egészítette ki a nagyon élő kapcsolat XII. Piusz pápával. Slachta Margitra olyan nagy hatással volt a Szentatya kiállása a béke mellett és az elnyomó rendszerek embertelenségével szemben, hogy az 1943-ban megfogalmazott Világnézeti Credójának alapmotívumait XII. Piusz ezen enciklikájában találhatjuk meg. A pápa 1942 karácsonyán nagy hatású beszédet mondott, amit hamarosan kiadott az Actio Catholica országos elnöksége, és Slachta Margit is fontosnak találta népszerűsítését, mert a háborúból való kilábalás útját villantotta fel a világégés idején.
A tanulmányíró kifejti: a harmincas évek eseményei, a szélsőjobboldali mozgalmak folyamatos erősödése Slachta Margitot és a társaságot egyaránt arra ösztönözték, hogy keresztény világnézetüket és az abból fakadó magatartásformát megerősítsék önmagukban és a körülöttük lévőkben is. Az alapító testvért szilárd hite és erkölcsi állásfoglalása alkalmassá tette arra, hogy a korszakban szinte egyedülálló módon hitelesen szálljon szemben a zsidóságot kirekesztő törekvésekkel. Történelmi tény, hogy a vészkorszak idején a Szociális Testvérek Társasága házaikban bújtatta az üldözött zsidókat. Slachta Margit pedig 1943-ban személyesen járt közben a pápánál a szlovákiai zsidók érdekében, miután tudomására jutott, hogy a szlovák kormány deportálni akar 20 ezer zsidót. XII. Piusz utasította a hét szlovák püspököt, hogy tiltakozzanak az állam vezetőinél, és tiltakozó pásztorlevelüket minden szlovák katolikus templomban olvassák fel. Az erélyes fellépés megtette hatását, sikerült megakadályozni a deportálást. Slachta Margitban pedig erősödött a meggyőződés, hogy „XII. Piusz személyében olyan egyházfő ül Szent Péter trónusán, akinek útmutatására érdemes figyelni”.
Soós Viktor Attila Két férfi volt Magyarországon, aki szoknyában járt címmel Slachta Margit és Mindszenty József bíboros, prímás kapcsolatát mutatja be, kiemelve: mindketten erős szociális érzékenységgel bírtak, politikai beállítottságuk legitimista volt, keményen felléptek az üldözöttek védelmében. Slachta Margit sokkal bátrabban állt ki a kirekesztettek mellett, mint sok egyházi személy, és Mindszenty József is határozottan konfrontálódott a nyilas hatalommal. 1945 után pedig az új hatalom „dühe Mindszenty mellett elsősorban Slachta Margitot érte. Kettőjük harcias kiállása az Egyházért, a hazáért jól mutatja személyiségüket, de nemcsak küzdő alkatok, hanem ugyanakkor lelkileg mély szívemberek is voltak… Amikor már személyes kapcsolat a börtön és az emigráció miatt nem lehetett közöttük, akkor is odafigyeltek egymásra, tudták, hogy kivel, mikor, mi történt”.
A kötethez Németh Emma SSS magyarországi elöljáró írt előszót. Felidézi, hogy a januári audiencián Ferenc pápa így jellemezte a Szociális Testvérek Társaságát:
Emma testvér megjegyzi: ez nem a tagok kiválósága miatt van így, hanem kizárólag azért, mert Isten a Szentlélek által adja azokat a kegyelmeket a társaságnak és az egyeseknek, amelyekre a történelem adott pillanatában szükség van. A Szentatya szerint „Ebben rejlik a misztérium, mert az emberektől kapott ajándékok és mindaz, amit a saját erőnkből képesek vagyunk megvalósítani, elöregszik és megromlik. A Lélek ajándékai azonban mindig új életre kelnek, és minden időben és minden helyen megújulnak és újra felfedezik őket, ugyanakkor hűek maradnak gyökereikhez.”
Járatlan utakon a Lélek vezetésével
Barankovics István Alapítvány – Gondolat Kiadó, 2023
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
