Janovics Jenőre (1872-1945), a magyar filmgyártás úttörőjére, színházigazgatóra, rendezőre, színészre emlékeznek szerdán, a magyar film napján Kolozsváron.
A Filmtett Egyesület és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa által szervezett rendezvényen könyvbemutatóval és némafilmvetítéssel emlékeznek a kolozsvári színidirektorra, filmesre. A Művész (Arta) moziban 18 órakor kezdődő rendezvényen bemutatják Zágoni Bálint és Kurutz Márton Janovics Jenő – A kolozsvári filmgyártás megteremtője című kötetét. A gazdagon illusztrált képes album szerzői olvasmányos módon, tudományos igényességgel mutatják be Janovics szakmai életútját.
A kolozsvári színházigazgató életének 73 évéből hétben foglalkozott filmkészítéssel, de produceri és rendezői munkássága felbecsülhetetlen hatású. Műhelyéből került ki a teljes magyar némafilmgyártás csaknem egytizede, és világhírnévig jutó rendezők, színészek karrierjét indította el
– áll a könyv ismertetőjében.
A korabeli forrásszövegekkel kísért kötet Janovics mára már nagyrészt elveszett filmjeiről, de az általa megszervezett közösségről és a körülötte formálódó alkotói-szellemi közegről is áttekintést ad.
A kolozsvári rendezvényen a résztvevők filmrészleteket is láthatnak „a Szamos-parti Hollywoodból”, Kertész Mihály 1914-ben készült A tolonc című némafilmjéből, mely az Oscar-díjas magyar-amerikai rendező legrégebbi magyar alkotása. A világhírű Sárga csikó című filmből is láthatnak részletet, melyet Janovics forgatókönyve alapján forgattak.
A vetítéseket élőzene kíséri: szaxofonon és hegedűn Roland Sax & Henczman játszik. Az esemény házigazdája Kardos M. Róbert színművész, a kötet kapcsán Halmágyi Erika beszélget a szerzőkkel. Az eseményre ingyenes a belépés.
Janovics Jenő kolozsvári színigazgatóként a Hunyadi (Avram Iancu) téri színház (jelenlegi román színház) építésében és a nyári színkör kőszínházzá (jelenlegi magyar színház) alakításában játszott fontos szerepet.
Filmgyártó és mozitulajdonos vállalkozóként, filmesztétaként, rendezőként és forgatókönyvíróként a magyar filmgyártás egyik úttörője volt. Filmstúdiójában 1914 és 1920 között hatvanöt némafilmet és öt moziszkeccset készített, országszerte huszonhat mozija volt. A kor divatjáról eltérően művészfilmek gyártására törekedett sajátos erdélyi színezettel, ezt a célkitűzését irodalmi alkotások és népszínművek megfilmesítésével kívánta elérni. Hangsúlyt fektetett a színháztól való eltávolodásra, ezért a filmjeihez számos felvételt külső helyszínen forgattak.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
