Az 1570. augusztus 16-án kötött speyeri szerződésnek egyesíteni kellett volna a kül- és belháborúk miatt szétszakadt Magyar Királyságot, de az erdélyi rendek nem kértek a Habsburg-irányításból, és a törökökkel kezdeményeztek tárgyalásokat.
A mohácsi csatavesztés és II. Lajos király halála fontos események láncolatát indította el a Magyar Királyságban. Az ország egysége és területi integritása az uralkodó halálával a múlté lett. Ferdinánd osztrák főherceg, aki II. Lajos feleségének, Habsburg Máriának a testvére volt, harcba szállt a magyar koronáért, az 1526 novemberében megkoronázott, a köznemesség által pártolt Szapolyai Jánossal pedig az erdélyi vajda címet cserélte le a jobban csengő magyar királyira. Ferdinándot hívei, az udvari párt tagjai ugyanezen év decemberében, a pozsonyi országgyűlésen választották királlyá.
A törökök által támogatott, a mohácsi csatáról lemaradt Szapolyai és Ferdinánd királyok 1526-ban kezdődő belháborúját az 1538-as váradi béke zárta le. A szerződés értelmében az ország hivatalosan is kettészakadt, a keleti rész Erdéllyel Szapolyai János, míg a Dunántúl törökök által nem ellenőrzött része és a Felvidék tetemes hányada Ferdinánd irányítása alá került. Ezenkívül a szerződő felek megegyeztek abban is, hogy I. János halála után a keleti országrész Ferdinándra száll.
Szapolyai János
Szapolyai a szerződés megkötésekor már 52 éves volt és nőtlen, tehát Ferdinándnak jó esélyei voltak az ország egyesítésére. Ferdinánd azonban nem várt tétlenül és feltárta az egyébként titkos váradi béke tartalmát Szulejmán szultán előtt, azt remélve, hogy ezzel lehetetlenné teszi Szapolyait a szultánnál. Ám Szapolyai is lépett, és tanácsadói javaslatát megfogadva az öregedő uralkodó feleségül vette Jagelló Zsigmond lengyel király lányát, Izabellát. Ferdinándnak pechje volt, mert a házasság elhálása után Izabella teherbe esett és fiút szült János királynak, aki nem sokkal fia születése után szélütés következtében elhalálozott. Mielőtt az árnyékvilágba távozott volna, a beteg János király felmondta a Ferdinánddal kötött szerződést.
Ferdinánd 1541 márciusában sereget küldött a Budán székelő Izabella és a kis János Zsigmond ellen. Budát Fráter György pálos szerzetesből lett váradi püspök, politikus védte. Fráter Szapolyai tanácsadója volt, akit János király a halálos ágyán megesketett, hogy tegyen meg mindent fia, János Zsigmond trónra juttatásáért. Fráter segítséget kért Szulejmántól, de mire a törökök Buda alá értek, Ferdinánd seregei már feladták az ostromot.
Fráter György
Szulejmán, ha már Budára látogatott, akkor ott is maradt: csellel elfoglalta a várat. A törökök berendezkedtek Budán és csak 1686-ban sikerült kiverni őket onnan. Az ék alakú török hódoltság ezzel állandósult az ország közepén, így a Magyar Királyság hivatalosan is három részre szakadt. A szultán továbbra is hűbéreseként tekintett János király családjára, a csecsemő János Zsigmondra és annak anyjára Izabellára, akire évi 10 ezer aranyforint adó megfizetése fejében rábízta a Keleti Magyar Királyság, azaz a Tiszántúl, a Temesköz és Erdély kormányzását.
Az országrész irányításához azonban Izabella is fiatal és tapasztalatlan volt, így a „keleti királyság” fajsúlyosabb ügyeit Fráter György intézte, aki ezáltal megkerülhetetlen emberré vált. Ezt Izabella egyre kevésbé tolerálta. Fráter tartott tőle, hogy a szultán vilajetté alakítja a keleti országrészt ezért titokban kiegyezett Ferdinánddal. Az 1549-es nyírbátori egyezmény értelmében Izabella és János Zsigmond Erdély Ferdinándnak való átengedésének fejében Sziléziában kapott birtokokat, illetve János Zsigmond elvehette Ferdinánd Johanna nevű lányát. Amikor Izabella tudomást szerzett a tudta nélkül kötött egyezségről, besúgta Frátert a szultánnál, aki seregeket küldött Erdélybe. Fráter akcióba lépett és drága ajándékok révén sikerült kiengesztelnie a szultánt, miközben dolgozott Izabella és János Zsigmond elmozdításán, akiket végül sikerrel eltávolított Erdélyből.
Ferdinánd seregei 1551-ben Castaldo tábornok irányításával bevonultak Erdélybe. Castaldo azonban egyre bizalmatlanabb lett Fráter irányában, arra gyanakodott, hogy a törökökkel összejátszó váradi püspök Izabella és János Zsigmond eltávolítása után maga akar majd Erdély élére állni. Castaldo nem sokat tépelődött, 1551 decemberében meggyilkoltatta Frátert. Erdély nyitva állt Ferdinánd előtt, de uralma mindössze öt évig tartott, mert az erdélyi rendeknek elegük lett a zsarnoki Habsburg-fennhatóságból, és a törökök bosszújától tartva, végül azokra támaszkodva, visszahívták Izabellát Lengyelországból. Izabella halála után 1559-ben fia, János Zsigmond vehette át az irányítást a török támogatást élvező Keleti Magyar Királyság felett. Ferdinánd nem nyugodott bele a veszteségbe, háború kezdődött, amelyet a törökkel kötött 1568-as drinápolyi béke zárt le.
János Zsigmond
A drinápolyi békével párhuzamosan a János Zsigmond (II. János) irányította Erdélynek és a Habsburgoknak is ki kellett egyeznie. A szemben álló felek végül a német földön lévő Speyerben 1570. augusztus 16-án megkötötték az egyezséget: János Zsigmond lemondott a választott királyi (rex electus) címéről, cserébe felvehette a princeps titulust. A princeps cím tulajdonképpen az erdélyi vajda tisztség új köntösbe bújtatása volt, amellyel Erdély és a Partium formailag visszatért a Habsburgok irányította Magyar Királyság fennhatósága alá. Ferdinánd utódja, I. Miksa emellett elismerte János Zsigmond fiági örökösödési jogát is, azzal a kitétellel, hogy a család kihalása után a Habsburgok joga lesz a princeps kinevezése. Török támadás esetén a felek kötelezték egymást a kölcsönös segítségnyújtásra. Az egyezmény tulajdonképpen a két országrész újbóli egyesítését rögzítette.
A speyeri szerződés végül tiszavirág életűre sikeredett, mivel János Zsigmond 1571 márciusában váratlanul meghalt és az erdélyi rendekben még élénken élt az 1551-55 közötti Habsburg uralom emléke, így fütyültek a speyeri szerződésre és a törökök támogatásával Báthory Istvánt választották Erdély fejedelmévé.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
