Mint a Magyar Nemzeti Filmalap közleményéből megtudtuk, egész estés játékfilm készül az 1456-os nándorfehérvári ostromról. Ahogy mondani szokták, egyik szemünk sír, a másik nevet. Örülünk a hírnek, mert vitán felül áll, hogy Hunyadi János története kiváló filmtéma, másrészt aggodalomra ad okot, hogy a filmet az a Szász János rendezi, akinek Maszada ostroma alighanem sokkal nagyobb dráma, mint a teljes magyar történelem.
Nem lenne elegáns kritikus hangon szólni egy olyan filmalkotásról, amit még le sem forgattak. Nem is tesszük. A tisztánlátás végett viszont fontosnak találjuk, hogy rögzítsük a leendő produkcióval kapcsolatos gondolatainkat. Szász János filmjét, ami az Utolsó bástya címet kapta, a továbbiakban Hunyadinak nevezzük, nehogy összekeverjük egy sakkról szóló dokumentumfilmmel.
Senki ne gondolja azt, hogy a Vajna fémjelezte Filmalapnál váratlanul felismerték a magyar történelmi játékfilmek égető hiányát és közönségcsalogató mivoltát. A döntőbizottság tagjai regnálásuk első pillanatától kezdve tudják (Vajna a nyolcvanas évek dereka óta tudja), hogy történelmi játékfilmekkel a nézők tömegeit lehet a mozikba csábítani, egyszerűen azért nem támogattak ilyen filmeket, mert a mai napig akadályozzák olyan produkciók megvalósulását, melyek a legkisebb mértékben is növelhetik az egészséges magyar nemzeti öntudatot. A legnagyobb pénzeket felemésztő kulturális ágazat célja nem az öntudat, hanem a bűntudat növelése. A holtpontról történő egyetlen elmozdulást a Kincsem jelentette, ami viszont erős csúsztatással sem nevezhető történelmi játékfilmnek. Herendi egy modernizmusokkal terhelt kosztümös kalandfilmet rendezett, ami olyannyira fikció, hogy már-már sértő a magyar lósport legnagyobb alakjára, Blaskovich Ernőre nézve.
A Hunyadi nem a Kincsem közönségsikerének a következménye, biblikus hasonlattal élve: „Vajna látta, hogy ez jó”, ahogy a Kincsem sem egy létező igény kiszolgálását célozta. Herendi kizárólag azért rendezhetett filmet Kincsemről, mert ez volt az egyetlen épkézláb megoldás, hogy megakadályozzák Losonczi Gábor igazi Kincsem-filmjének a megvalósulását, ahogy a Hunyadi sem azért kapott zöld utat, mert hosszú-hosszú évek után a Filmalapnál rájöttek, hogy magyar hősöket kell mutatnunk a magyar fiataloknak; Szász János azért csinálhat Hunyadi-filmet Hegedűs Bálint (Liza a rókatündér, Kincsem) forgatókönyve alapján, mert ezzel a huszárvágással végérvényesen ki lehet húzni a talajt Robert Lantos kanadai producer Hunyadi-filmterve alól, ami Bán Mór (Bán János) nagy sikerű Hunyadi-regénysorozatán alapul. Az elmúlt napokban többször feltették a kérdést a film- és könyves szakmában, hogy miért nem Bán János történetét adaptálják a gyöngyvászonra. Ezért!
Külső szemlélő számára úgy tűnhet, pozitív irányba változik a tendencia, melynek eklatáns példája a nemrég kiírt történelmifilm-pályázat a Filmalap részéről. Már megint karórákat osztogatnak Jerevánban! Tiborcz méltóságos úr világítsa meg az összefüggéseket, hogy látásunk kitisztuljon annak felismerésére, miszerint a Filmalap kontraszelektív rendszerében a pályázat nem egy érzékeny kutatóműszer, amivel a minőséget radarozzák, a pályázat egy védőernyő, ami alá szépen be lehet pakolni azokat a produkciókat, melyek megvalósulásáról már jóval a pályázat kiírása előtt megszületett a döntés! A pályázatra nem azért van szükség, mert Vajnáék az újabb kétharmad birtokában most majd futószalagon akarnak történelmi filmeket gyártani. Hogy klasszikust idézzek: lószart, mama! A pályázat azért lett kiírva, hogy később elmondhassák: mi akarunk történelmi filmeket gyártani, csak tI sajnos nem tudtok forgatókönyveket írni. Javasoljuk, írjon minden filmet Hegedűs, ha már az egyik legjobb kortárs forgatókönyvíró, a Balázs Béla-díjas Köbli Norbert (A vizsga, A berni követ, Örök tél stb.) nem hajlandó pályázni többé a Filmalapnál. Ő nyilván tudja, miért nem.
A pozitív tendencia másik (félrevezető) jele, hogy Gát György (Linda-sorozat, Kis Vuk) Mátyás-filmterve nemrég kapott 3 milliós fejlesztési támogatást a Filmalaptól. Hurrá, Mátyás-film is lesz! Ne örüljünk annyira, semmilyen Mátyás-film nem lesz addig, amíg Szász Hunyadija nem teljesített a pénztáraknál; 2018 nyárutóján Vajna még nem a Hunyadi folytatásának lehetőségét keresi, hanem egy olyan leendő televíziós történelmi tévéfilm-sorozat kreatív alapjait kutatja, melynek epizódjait − költségcsökkentő tényezőként − majd a Hunyadi díszleteiben akarja leforgatni. Lesz magyar Trónok harca! Miért ne lehetne? Ha Bacsó Tanújában volt narancs, akkor simán lehet magyar GoT is. Azt most tegyük félre, hogy amerikai HBO-sorozat egyetlen epizódjának költségvetése alulról súrolja a Kincsemét.
A készülő Hunyadi kapcsán a filmszakmából aggódó hangok is hallatszanak (név nélkül, mert Rákosi pajtás figyel) leginkább az író és a rendező személye kapcsán. Egy facebook bejegyzés szerint aggodalomra adhat okot, hogy a Kincsem után Hunyadi emailben kér majd segítséget, és maroktelefonon hívja Kapisztránt, hogy induljon el keresztesekkel. Védjük meg Hegedűst! A minden idők leghíresebb magyar versenylovának történetét popcorngagyivá minősítő megoldásokért (Mizu, szelfi, John Lennon napszemüveg stb.) nem a forgatókönyvírót terheli a felelőség, ezeket az ún. modernizmusokat Herendi követte el, a következmények ismertek: 500 ezer magyar továbbra sem tudja, hogy egy lónak miért állítottak 200 szobrot a világon.
 |
A Hunyadit ugyancsak Hegedűs írja. Ló most is lesz, méghozzá sötét. Jelen esetben Szász János, akinek a rendezői képességei vitathatatlanok, mindazonáltal az Index (és a szakma) óvatosan rámutatott arra a makacs tényre, hogy eddig hasonló filmet nem rendezett; még abban sem lehetünk biztosak – tegyük hozzá −, hogy egyáltalán látott ilyen filmet életében. De legalább Szász őszinte, mikor azt mondja, hogy "A szerzői film rendezője a közönségnek csak egy bizonyos rétegével találkozik. Régóta vágytam arra, hogy rengeteg embernek mesélhessek. A történettel lehetőségem nyílik arra, hogy ez az álom megvalósuljon". Nem áll módunkban, és nem is akarjuk befolyásolni Szász művészi alkotói/rendezői koncepcióját, az álmait aztán végképp nem, továbbá tekintsünk el attól a kijelentésétől is, amit a Nagy füzet bemutatója után tett, miszerint: „Nemcsak a második világháborúban, a magyar fasiszták nagyon is élnek, és jelen vannak”, elvégre a sci-fi és a fantasy végképp nem az ő zsánere. Hogy mi az ő zsánere, azt most 5-10 milliárd közötti összegből napnál világosabban kiderül, vagy megerősítést nyer.
Még egy apróság a végére: üdvözöljük, hogy az MTI tájékoztatása szerint − Szászra hivatkozva − a filmben török és szerb színészek is megjelennek. A törökök nyilván törököket alakítanak, a szerbek szerbeket, és mindenki az anyanyelvén szólal meg, különben a nemzetközi castnak nem lenne sok értelme. Expressis verbis lesznek olyan jelenetek a Hunyadi-filmben, melyeket alkotók feliratoznak. És akkor itt, ezen az emblematikus ponton szeretnénk kérni Szász Jánostól a következőket: megfutná nekünk azt a kötelező kört, hogy Hunyadi Jánosra keres egy magyar színészt, majd a legendáktól és a történelmi tényektől függetlenül megtenné nekünk azt a szívességet, hogy Hunyadi János egyszer sem szólal meg a filmben románul?…
B. B. B. – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
