Mint földrengés előtt a patkányok, úgy bújnak elő a 2022-es választások közeledtével olyan öreg kommunisták, akiknek 2010 után még a létezéséről is elfeledkeztünk. Előbújnak, izgatottan rohangálnak és mindenfélét nyilatkoznak.
Például Lendvai Ildikó, aki ahelyett, hogy magát meghúzva lekvárt főzne a konyhában, hétről hétre olyan Facebook-bejegyzésekkel szórakoztat bennünket, amelyeket annak idején főcenzorként ő maga tiltott volna le rendszerellenes tartalmuk miatt. Ezek a bejegyzések a mai diktatúrában mind szabadon megjelenhetnek. Hiába, ma már nincsenek olyan jó szakik, mint Ildikó néni volt a maga idejében. Ebből is látszik, hogy a szakértelem a baloldal sajátja, a jobboldalnak még egy rendes cenzora sincs.
Vagy Ágh Attila, aki a tudományos szocializmus professzorából lett politológus 1990 után, és akinek a magyar politikai gondolkodás olyan örök érvényű műveket köszönhet, mint a Bevezetés a marxizmus–leninizmus társadalom- és történetelméletébe, A polgári demokrácia mítosza és valósága vagy éppen a Demokratikus szocializmus – A szocializmus alapértékei és a marxizmus hegemóniája. Ő is szeret nyilatkozgatni mostanában.
Az izgatottan nyilatkozó öreg kommunisták fődíját azonban ezen a héten Haraszti Miklós érdemelte ki. Aki az 1960-as években összeakadt a rendőrséggel, mert bírálni merészelte a Kádár-rendszert. Igaz, hogy balról – Rákosi alatt, amikor a szülei különböző pártfunkciókat töltöttek be, még semmi baja nem volt a rendszerrel –, de ez tulajdonképpen mindegy is, a lényeg, hogy erre a „rendszerellenességre” később fel lehetett építeni a Kádár-rendszer által üldözött SZDSZ-es politikus mítoszát. Akit olyannyira üldöztek, hogy útlevelet kapott, lenne szíves néhány évet a hanyatló Nyugaton eltölteni, majd hazajőve őfelsége ellenzékeként legitimálni a kádári szocializmust.
Szóval az időközben liberálissá átlényegült Haraszti Miklós belenyilatkozta a szlovák éterbe (a SME című napilapnak), hogy a jövő évi választásokon a kormány csalni fog. Azt ugyan nem fejtette ki, hogy ez hogyan lehetséges, amikor minden szavazatszámláló bizottságban ott ül vagy tíz ember, pártok delegáltjai és köztisztviselők, mindenki mindenkit árgus szemmel figyel, a polgár pedig egy elhúzott függöny mögött, egyedül ikszel, aztán bedobja a szavazólapját az urnába, majd a szavazólapokat az egymást árgus szemmel figyelő tíz ember számolja át és ellenőrzi többször is. De ezek csupán a nagy képet nem zavaró apróságok, a nagy kép pedig az, hogy a kormány csalni fog.
Megtudhatták még a szlovákok, hogy ma Magyarországon nincsen demokrácia. Viszont szerencsére helyre lehet állítani, mégpedig úgy, hogy ha az ellenzék győz a választásokon (Haraszti nem bíbelődött annak az ellentmondásnak a feloldásával, hogy ha itt nincsen demokrácia, akkor hogyan tud az ellenzék győzni), akkor majd nem kell betartani a törvényeket, hanem végképp eltörölni mindent, amit a Fidesz és az Orbán-kormány 2010 óta létrehozott, megalkotott. Haraszti ezzel felsorakozott Vörös Imre és Fleck Zoltán jogtudósok mellé, akik már korábban bejelentkeztek a bolsevik forradalom elméletében és a kivégzések gyakorlati végrehajtásában egyaránt jártas Lukács György utódának.
Az ugyanis, amiről Vörös, Fleck, és most már Haraszti is beszélnek (és nem mellesleg Fekete-Győr, Márky-Zay és a többiek), nem demokrácia, hanem forradalom. Amivel kapcsolatban a magam részéről óvatosságra intenék, mert van ebben az országban néhány millió ellenforradalmár, akiknek nem kellene a bajuszát húzogatni…
Felföldi Zoltán
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
