Ivóvíz, áram és internet egyetlen gépből?

Ivóvíz, áram és internet egyetlen gépből?

Egy olasz mérnök cége olyan, a számítástechnika úttörőéveit idéző méretű komputert árul, amelyről azt állítják, hogy egyszerre oldja meg a fejlődő világ három legfőbb szociális problémáját: a tiszta ivóvíz, az elektromosság és az internet-hozzáférés hiányát. Túl szép, hogy igaz legyen? Igen.

Fekete-Afrikában (vagy ahogy másképp nevezik: a szubszaharai Afrikában) mind a mai napig hiányoznak mindazok a nyugati világban magától értetődőnek tekintett vívmányok, amelyek nélkül alig képzelhető el az egészséges, sikeres élet. Az afrikaiak harmada nem jut hozzá tiszta ivóvízhez, csak negyedüknek van bekötve az elektromosság a lakhelyére, és alig valamivel több ember fér hozzá az internethez, olvasható a Quartzon. Furcsa-mód, az internetpenetráció egyes helyeken egyenesen nagyobb, mint az elektromos áram megléte, amely az afrikai mobil-telekommunikáció szükségből erényt faragó fejlődésének következménye (számítógép alig van, de a mobil ugyanolyan általános, mint nálunk). Mindebből a tiszta ivóvíz hiánya a legaggasztóbb, hiszen az amerikai Betegségkezelő Központ (CDC) szerint a fertőzések 9 százaléka egyértelműen a tisztítatlan vízre vezethető vissza.

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy minden fejlesztés, amely e nehéz sorsú emberek életminőségének jobbítását ígéri, könynyen nagy médiafigyelmet vívhat ki magának. Így tett a Watly fantázianevű berendezés is. A Marco Attisani olasz üzletember cége által épített gépet „a világ legnagyobb víztisztító számítógépeként” reklámozzák. Még csak néhány prototípus készült el belőle, de az máris megállapítható, hogy kinézete alapján nem hasonlít azokra a komputerekre, amelyeket az elmúlt fél évszázadban építettek.

A számítógéppel renderelt képen jól mutat a berendezés Fotó: Watly.co

A gép ugyanis 15 tonna súlyú, negyven méter hosszú, H alakú építményt foglal el. A félköríves folyosói tetejét napelemek és napkollektorok borítják, amelyek segítségével elektromos energiát, illetve hőenergiát termel. Az így generált elektromosságot akkumulátorokban tárolná, és az használható lenne más berendezések energiaellátására (például mobiltelefonok töltésére). De a termelt energia nagy része a koncepció víztisztításra és -sótalanításra fordítódna. Az ígéretek szerint a gépezet a legmodernebb – bár részletesen nem ismertetett – technológiák segítségével (például a szénhidrátokat grafénből készült szűrőkön fognák föl) évente hárommillió liter vizet is meg tudna tisztítani a sótól és „minden” szennyeződéstől, kórokozótól. Ezzel a cég állítása szerint háromezer ember ivóvíz- és áramellátása oldódna meg egy csapásra.

Bár a hárommillió liter nagyon nagy számnak tűnik, a tisztánlátáshoz érdemes átszámolnunk: ez mindössze háromezer köbméter. A vállalkozó szerint ez elég háromezer ember folyamatos vízellátásához. Ha utánaszámolunk, ez naponta és emberenként kevesebb mint három liter vizet jelent. Ehhez képest az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint, ha minden egyéb tényező adott, egy ember egészséges életéhez szükséges napi ivóvízmennyiség minimálisan 7,5 liter. Ráadásul válsághelyzetben (ami azokon a területeken szinte általánosnak tekinthető) ez rögtön a duplájára emelkedik. Tehát az az állítás, hogy egy ilyen gép megoldaná háromezer ember vízellátását, egyszerűen hazugság. A Watly „számítógép” azonban még ennél is többre képes. Internetet teremt a semmi közepén úgy, hogy nem kapcsolódik a vezetékes hálózathoz. Erről nagyon homályosan azt írja a reménybeli gyártó, hogy 3G-4G mobilinterneten, illetve műholdas kapcsolaton keresztül létesülne az internet-hozzáférés, amelyhez aztán wifin keresztül lehetne ötszáz–ezer méteres körzetben csatlakozni (a különböző források ebben nem egyeznek). Ugyanígy wifin keresztül a szomszédos Watlyk is kommunikálhatnának egymással. Itt több kérdés is felvetődik: ha van mobilinternet, mi értelme van annak, hogy ezt meglovagolva aztán egy másik vezeték nélküli kapcsolaton keresztül kössünk össze mobiltelefonokat? A műholdas internetelérés pedig napjainkban még olyan drága, ami praktikusan fenntarthatatlanná teheti az egész rendszert. Az már említésre sem méltó, hogy a leírás alapján mindez annyira számítógép, mint a modernebb kávéfőzők.

Persze érthető, hogy komputerként reklámozzák, mert a technika iránt elkötelezett fiatalok meggyőzése a médiakampány fő célja. Eddig kétmillió eurót gyűjtöttek pályázatokból, illetve adománygyűjtő internetes oldalakon. Tavaly Ghánában telepítettek is egy tesztpéldányt, csakhogy az a fotók szerint nem negyven, hanem talán négy méter hosszú lehetett. A cég négyszázezer euróra becsüli a tizenöt éves élettartamú berendezés előállítási költségét, de azt nem árulták el, mennyiért árulják majd a gépet. Reklámra mindenesetre már nem sokat kell költeniük.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 28.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »