Az indoárja és az iráni népek mentalitása teljesen eltér saját eredetmítoszukat illetően.
A fősodrú nyelvészeti elmélet szerint az indoeurópai őshaza a Fekete-tenger északi partvidéke, s onnan terjedt el a nyelv minden irányban.
Az indoárják ezt felháborítónak tartják. Szerintük ők mindigis Indiában voltak, nem jöttek sehonnan, s a nyelvük is helyben jött létre. Szóval ez valami fehér európai ördöngösség.
A nem-indoárja indiaiak (a dravidák és kisebb egyéb népek) viszont nincsenek mindez ellen, hiszen ez is csak saját mítoszukat erősíti, mely szerint ők India őslakosai, az árják meg kései betolakodók. Ma már nem erős ez, de így időben még komoly volt Indiában az észak-dél konfliktus: a „dravida dél” az „árja észak” ellen, ennek néha ma is vicces megjelenési formái vannak, pl. amikor indiai szövetségi törvény született, hogy a hindi kötelező tantárgy minden indiai iskolában, a tamil nyelvű régióban egyszerűen megszüntették a hindi tantárgyat még azokban az iskolákban is, ahol addig tanították, s az angolt vezették be helyette kötelező jelleggel – arra hivatkozva, hogy nekik a hindi ugyanannyira idegen, mint az angol, de utóbbinak legalább nagyobb a használati értéke.
Az iráni népeknek viszont semmi bajuk azzal, hogy állítólag a Fekete-tenger északi partvidékéről jöttek ők vagy legalábbis a nyelvük. Azt mondjuk „igen, jöttünk és győztünk, erősebbek voltunk az eredeti őslakosoknál, pont„.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »