„Itt van az ősz, itt van újra, / s szép, mint mindig, énnekem. / Tudja Isten, hogy mi okból / szeretem, de szeretem” – mondom én is nagy költőnkkel, Petőfi Sándorral. Hát nem csoda, hogy megszerettem az őszt, mert már a 90.-et élem…
Életemben a fő foglalkozásom a mezőgazdaság volt, az a gazdasági ág, ami tényleg a szabad ég alatt, a mezőn és a réten zajlik. Sok víz lefolyt a Feketeügy folyón, amióta jómagam a mezőn hallgatom a pacsirta dalát, látom a nyulak, fürjek, sőt az őzikék futkározását. A mezőgazdasági év mindig ősszel, a búzavetéssel kezdődik. Ilyenkor már a gólyák, fecskék búcsút intenek tavaszig.
Az idén is eljött az ősz, a Szent Mihály hava, amikor az év verejtékes munkája adja vissza a gyümölcsét a gazdáknak. A búza meg a repce aratása már el van felejtve, csak a szép emlékek maradtak a jó termésről, amit azok adtak. Megkezdődött a vidékünk fő terményének számító burgonya betakarítása is. A Felső-háromszéki medencében egy pár nappal hamarabb kezdték ezt a munkálatot az alsó-háromszékiekkel szemben, mert itt chipsnek (burgonyasziromnak) való burgonyát is termesztenek. A burgonyatermés az idén jónak mondható nagy általánosságban, de ott, ahol öntözni is lehetett, már igen jó a termés. Vidékünkön idén az időjárás hála Istennek aránylag jó volt (az ország több vidékén aszály uralkodott), aminek köszönhetően a szentivánlaborfalvi gazdák is elégedettek.
Eredményről (hektárhozamról) nem ejtek szót, hiszen ez minden gazda saját titka lehet (régen az amúgy nem reális adatokkal kötelező volt dicsekedni), és mosolyog a bajusza alól, amikor efelől érdeklődünk.
Elgondolkodom azon a folyamaton, változáson, amit én átéltem a valamikori fogatos, sorhúzásos, kézi ültetéstől, az egy-két kézi kapálástól a villás vagy ásós, majd lófogatos turatókkal való betakarítástól a mai technológiáig. A mai modern, minden fázisában gépesített burgonyaművelés szinte kézi erő nélküli munkafolyamat (gépi ültetés és növényművelés, öntözés, ahol lehet, és a kombájnos betakarítás).
Az osztályozásról (válogatásról) ne is beszéljünk, habár csupa érdekesség.
Na, de ezt hozta a fejlődés, hát becsüljük meg, és fejlesszük még tovább, hiszen ez biztosít az emberek számára megélhetést, s ez tartja meg a mezőgazdálkodás iránti elköteleződést a jövőben is. Viszont az állam bácsinak és a törvényhozásnak is megvolna a maga feladata. Azon a szinten nem üres koholmányokkal, fölösleges olcsóságokkal kellene foglalkozzanak (a 2026-os évben a parlamenti tevékenység egyenesen gyalázatos), hanem az üzemanyag, a műtrágya árával, no meg azzal, ami a legfontosabb lenne, a termények értékesítésének megszervezésével és biztosításával. Számunkra még fontosabb lenne az RMDSZ aktívabb tevékenysége ez irányban, nem pedig a lavírozás ide-oda. Ez a nemes munka lehetne a mezőgazdasági termelés legfontosabb emberi feladata, mert az időjárás, a talaj termőképessége a nagy természet dolga, de a közmondás is azt tartja, hogy segíts magadon, s akkor az Isten is megsegít.
Az ember léte, élete (de nem csak az emberé), ha akarjuk, ha nem, az élelmiszer-ellátástól függ, azt nem lehet irodában, munkaasztalon elintézni, ezt a széles mező adhatja csak. Az emberi tudat nagy vonalakban a hason megy át, ehhez élelmiszer kell.
Az év legfontosabb évszaka tehát az ősz. A betakarítás ideje, de itt kezdődik el az a munka is, amit a jövő évi termés reményében végzünk. Szeressük az őszt, már csak azért is, mert ismét eltelt az esztendő, de még élünk és itt vagyunk.
N. Kányádi Mihály
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
