Jó ideje alaposan meggondolom, milyen mai könyvet vegyek. A minap viszont mégis megvettem egy olyat, amit legszívesebben széttépnék, ha ízlésem nem tartana vissza ettől. Hogy miért?
Egy Piergirgio Odifreddi nevű olasz matematikus húsz levelet írt XVI. Benedek pápának, melyekben a pápa egyik könyvével (Bevezetés a keresztény hit világába, 1968) perbe szállva akar fából vaskarikát csinálni, az ateizmust igazolni.177 oldalas, nemrég magyarul is megjelent opusának szinte minden sora csupán zsonglőrködés. Egy székelytől megkérdeztem egyszer, mégis mi jellemzi leginkább a székelyt. Válasza ez volt: „Kevés szóval sokat mond.” Nos, itt pont fordítva, sőt. Nemhogy keveset, valójában nem mond semmit. Legyen elég egy mondat belőle:
„A matematika és a tudomány az egyetlen igaz vallás, minden más babona.”
(XVI. Benedek-Piergirgio Odifreddi: Kedves teológus pápa! Kedves ateista matematikus! Párbeszéd hit és értelem, vallás és tudomány között. Fordította Domokos György. Budapest, 2020. Új Ember kiadványok, 183. old.)
Mindjárt eszembe jutott e gyalázatos mondatról Gárdonyi Géza néhány sora: „Ateista könyvek… Elirtóztatnak, mint azok a lábtörlők, amelyeken ez a mondás olvasható: Isten hozott! S a vendég az Isten szent nevébe törli a sáros lábait. […] Mégis csak furcsa, hogy a világmindenségre azt mondjátok: – Van. Arra meg, aki csinálta, azt mondjátok: – Nincs. Meg akarjuk érteni a világegyetemet, pedig egy tyúktojás rejtelmei is kétségbe ejtenek bennünket.”
Karl Alois Kneller német jezsuita szerzetes egykor magyarul is megjelent könyve (A kereszténység és a modern természettudomány úttörői, 1908) 522 oldalon bizonyította, hogy a világban eddig élt legtöbb természettudós, sőt matematikus, mélységesen hitt Istenben. Odifreddi nyilván másként látja. Mindent megkérdőjelez, ami Isten létére utal, de az élet legnagyobb kérdéseire (szeretet, lélek, az élet eredete, halálunk utáni sorsunk) semmit nem válaszol.
Odifreddit olvasva eszembe jutott egykori tanáraim egyike, aki még az általános iskolában földrajzot tanított, s 1987 tavaszán egyik tanóráján kijelentette: „Aki hisz a vallásokban, Istenben (istenekben), buta, maradi, műveletlen ember.” (Ma az iskola igazgatója, de remélhetően azóta bérmálkozott (egyszer!), s elsőáldozó is lett.) Melléje teszem ugyanakkor Mensáros László színművész torokszorító vallomását (elmondta a Magyar Rádió „Vasárnapi Újság” című műsorában 1989-ben):
„Egy arisztokratának a gőgje nem volt annyira megalázó, mint itt vezető embereknek azon kitételei, hogy „nem érett meg arra, hogy ezt vagy azt megtudja, megértse, eldöntse”. Elviselhetetlen, hogy ez milyen megalázó. Mi az, hogy nem érett meg, Ha nem érett meg, akkor azért nem érett meg, mert elhazudtak előle rengeteg dolgot. Nemcsak információhiánnyal tették csökkent képességűvé és érzéketlenné a dolgok iránt, hanem a legfontosabb, az értelmiség sem értesült tudományos dolgokról. Könyvtárakból nem volt szabad kivenni könyveket. Elhitették azt, hogy a vallás maszlag, rosszat akaró babona, és a természettudomány legyőzte a vallást. A természettudomány nem talál semmi olyasmit, ami kiszorította volna az Istent. Talán húsz évig tartott, amíg azt hitte, de ma már nem. Egyre inkább visszakozik, és azt mondja: pardon, bocsánat, tévedtem, egy kicsit elvetettem a sulykot., Tehát más az, hogy mi a Holdra fölmegyünk, és más az, hogy mit látnak a mikroszkópban, és mit kísérletezünk ki. De nem találták meg az örök anyagot, vagyis a kezdetet. És ha a logikára apellálunk, akkor a logika inkább afelé szól, hogy van Isten, mint hogy nincs.”
(Győri Béla: Vasárnapi Újság. Különkiadás..Budapest, 2015. Kairosz, 173-174. old.)
Hát igen, az örök anyagot, magát a „kezdet”-et nem találták meg. Odifreddi sem. De miért jelent meg akkor ez a könyv, ráadásul egyházi köntösben? Nagy kérdés, ha van rá pozitív válasz, az mindenesetre csak egy lehet: megmutatni, hogy itt tart az ateizmus, a huszonegyedik század elején. (Ilyenkor mondják székely atyánkfiai: „Nofenye”!)
Száz szónak is egy a vége: kár volt megírnia Odifereddinek e kötetet. Inkább maradt volna a kaptafánál, a kvantitásnál, ha már a kvalitást saját szakterületén kívül nem ismeri (amolyan született szakbarbárként). Viszont azért egy kis öröm is vegyült az örömbe. A kötet végén olvasható ugyanis XVI. Benedek pápa válaszlevele Odifreddi művére. Mindössze 14 oldal, ezt viszont feltétlenül érdemes elolvasni és megszívlelni.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
