Az Eurostat adatai szerint csaknem 340 ezerre tehető azoknak a száma, akik a magyar munkaképes lakosságból külföldön élnek és dolgoznak, ez a 20–64 éves korcsoport 5,2 százaléka. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mivel lehetne őket meggyőzni arról, hogy hazajöjjenek, ezért Európában, a Közel-Keleten és Amerikában élő honfitársainkkal készítettünk interjúkat. A válaszokból fény derült arra is, hogy kimenni sokkal kevésbé „kaland”, mint újra hazajönni Magyarországra, többen ezért meg sem próbálják, egy irányba szólt a jegyük.
Egy éve mondta Orbán Viktor miniszterelnök, hogy semmi baj nincsen azzal, ha a fiatalok külföldre mennek dolgozni, hiszen adóznak, eurómilliárdokat küldenek haza, izmosabbá téve a magyar gazdaságot. Ennél cinikusabb megszólalást nehéz keresni, bár nem újdonság: egy másik kormány, másik miniszterelnöke 2006-ban szólt hasonlóan sértőt. Gyurcsány Ferenc szájából hangzott el: el lehet menni Magyarországról.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat jelentéséből az derült ki, hogy a magyar munkaképes lakosság (a 20–64 éves korcsoport) 5,2 százaléka, azaz csaknem 340 ezer ember élt (és dolgozott – a szerk.) egy másik uniós tagállamban. Tehát sokan a magasabb bérek, jobb életkörülmények miatt nem maradtak itthon, feladták ezt az életüket, egy másik országot választottak a sajátjuk helyett, akár az unión kívül is.
Az, hogy ezekben az emberekben mi játszódik le, amikor közhelyesen szólva „lelépnek”, és kint próbának munkát keresni, megélni és beilleszkedni, azt leginkább ők maguk tudják. Ítélkezni felettük, vagy akár lehazaárulózni őket egyszerűségre vall, főleg anélkül, hogy belátnánk egy egy sors, emberi élet mögé. E cikk nem azért íródott, hogy igazságot tegyen, a cél az volt, hogy a világ számos pontján élő honfitársunk mondja el, kalandvágyból „dobbantott-e”. Legtöbbjüket az interneten értük el, interjút készítettünk velük. Az Egyesült Királyságba, Dubaiba és Amerikába is ugyan azt a kérdést küldtük el – „hazajössz-e, mi hozna haza és miért?”
http://mno.hu/
http://mno.hu/
Van olyan is, aki már hazajött, bár nem azért mert úgy látja, „itt élned, halnod kell”. Szerinte az, hogy egy életet leéljen valaki egy országban azért, mert „nagy magyar” és hazaszerető, közben gürcöljön a semmiért ott, ahol „mindenkinek vállalkozása van és főnök lehet” teljesen abszurd. Jól élt, volt munkahelye, megbecsülték, elfogadták. Egy dolog azonban hiányzott neki, szinte elviselhetetlenül, a család, a barátok, és ez végül felülírta az egzisztenciális biztonságot, „jólétet”. Amerika, vagy Ausztrália már más kérdés, teszi hozzá, amikor arról kérdezzük, hogy itthon marad-e. Azt mondja, ha ott összejönne neki egy jó állás, vagy csatlakoznának a barátai, nem jönne haza többet – „ott biztos leélném az egész életem”.
A következtetéseket mindenki vonja le, ha szeretné.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
