Nyílt levél Kasza („László”) Leventének, volt SZER-es kollégámnak
(Magyar Hírlap)
Levente!
A Népszava szerdai számában teljes oldalon jelent meg veled egy interjú, „Diktatúra. Ennyire egyszerű” címmel. Alcíme: „Búcsú – 1956-ban egyszer már elköszönt Magyarországtól Kasza László újságíró, a Szabad Európa egykori igazgatóhelyettese, most 80 évesen úgy döntött: végleg távozik”.
Három, rémült aggodalmat sugárzó arcképeddel illusztrált interjúdban kifakadásaidat azzal kezded, hogy akár Kádár idején, most sincs többpártrendszer, jogállamiság, sajtószabadság. „A mai magyar rezsimből is hiányoznak ezek az ismérvek. Akkor is, ha vannak a Fidesz mellett jelentéktelen pártok, van még néhány szabadon működő médium, de a sajtó kilencven százaléka a kormánypropagandát mondja, sugározza. Ez Orbán Viktor diktatúrája.”
Később azt mondod, ez nem csoda, mert ilyen a magyar, aki ezt tűri. „Mindig is tűrte. Nekünk mindig vezér kellett, kell… aki megmondja, hogy merre van az előre.”
Népünk ezen állandó karakterét nyilván felfüggesztette Horn, Gyurcsány vagy Bajnai idején, mert akkor ilyen kárhoztatás tőled sem hangzott el. De idézlek tovább: „Sokat jártam vidékre a barátaimhoz. Egyetlen csatornát lehet nézni… és a helyi lapot lehet olvasni, amely a kormány propagandáját harsogja. Ez fáj… a héten jön a költöztető autó, és teljesen felszámolom az itteni életemet.”
Mondd, hol kezdjük?
Netán azzal, hogy szüleidtől kapott keresztnevedet, a rádiónál minden további nélkül használt Leventét szégyelled, és annyira meg akarsz felelni ebben is az oldaladnak, amely négy éven át tartott az MTV politikai műsora főszerkesztőjeként? Amikor ugye nem kormánypropagandát sugároztatok?
Aznap, amikor a téged menekülésre kényszerítő diktatúráról készült interjúd megjelent, Gulyás Márton és a Közös Ország Mozgalom több aktivistája narancsszínű festékkel fröcskölte és mázolta le az ÁSZ budapesti épületét.
Ezt a fantasztikus „hőstettet” az „elnyomott” Népszava tegnapi száma címoldalán reklámozta. Mégpedig a hazai ultraliberális demokrácia számomra elrémisztő bizonyítékát dokumentáló fotóval, amelyen a „rend őre” egykedvűen figyeli az ÁSZ táblát leszóró tettest.
Mondd, visszaköltözésed városában mi lett volna Gulyásékkal?
Nem beszélve Szingapúrról, ahol börtön és pénzbüntetés mellett bambuszütéseket mértek volna rá, és amely városállamot manipulatív oldalad mintegy 22-23 éve azért nem meri bírálni, nehogy emlékeztesse az embereket a valóban illiberális demokrácia példátlan sikerére.
Vagy mit tettek volna Gulyásékkal egy ilyen esetben Kirgizisztánban vagy Azerbajdzsánban, amely valódi diktatúrákkal barátod, Haraszti Miklós (SZDSZ, EBESZ, ENSZ stb.) külföldön és itthon folyamatosan azonosnak hirdeti politikai-társadalmi berendezkedésünket?
Gulyás rongálásban visszaeső. Első fokon háromszáz óra közmunkára ítélték a Sándor-palota megdobálásáért. Ugye pontosan tudod, hogy azért követte el könnyű szívvel mostani tettét is, mert magabiztosan tudja, február 22-ére végre-valahára kitűzött fellebbviteli tárgyalásán „Orbanisztán” félelemtől reszkető bírái miként alakítják át e közmunkát enyhe pénzbüntetésre?
Egy olyan bíróságról van szó, amelybe az „orbáni diktatúra” során került kulcsfontosságú pozícióba a te „szabad” MSZP–SZDSZ koalíciós korszakod idején például a Bencsik Andrást, a Demokrata hetilap főszerkesztőjét börtönre ítélő, Gyurcsányt nyíltan és hangosan politikailag támogató Cserni János. Olyan más bírákkal egyetemben, akik 2006 ősze után futószalagon, kirakatperekben ítéltek el erőszaktevő hatósági közegek hamis vallomására alapozva békés embereket, akiket megkínoztak, illegális viperákkal ütlegeltek olyan rendőrök, akiknek azonosító számát a támadások előtt leparancsolták. Ennyit a „jogállamiságot” számon kérő állításodról.
Ami a médiát illeti. Nem mesélnéd el azoknak a vidéki barátaidnak, akik csak egy csatornát tudnak nézni, hogy egy távkapcsolónak nevezett szerkezetükön több nyomógomb van? Hírekhez ajánlom számukra az RTL Klubot, amelynek híradóját a közszolgálatinál messze többen nézik, vagy az ATV-t és a Hírtévét. Ha pedig a helyi lappal nem elégedettek, sétáljanak el a legközelebbi boltba, ahol megvehetik a sikolyaidat nem egy külön viccrovatban közlő Népszavádat vagy a Magyar Nemzetet. Az ellenzéki hetilapok közül pedig akár nyolcat is ajánlok nekik, hisz oly szegényes a választék a meglévő két, kormányközeli hetilapból. Arról már nem is beszélek, hogy az emberek nagy többségéhez hasonlóan internetezhetnének is egy picit, olvasva a Gulyásék festékdobolásáról hírt adó Index.hu-t, a 444.hu-t, a 24.hu-t, a Hvg.hu-t, és oly sok, hatalmas olvasottságú balliberális portált.
Ami Magyarország „egypártiságát” illeti, nem gondolod, hogy annak valódi oka az idő és a szita? Az az idő, amely ahhoz kellett, hogy úgy átlássanak rajtatok, mint a szitán, akár interjúdban hangoztatott durván hamis állításaidon?
Tényleg azt akarod elhitetni vészesen szűkülő táborodon kívül bárkivel, hogy ha az MSZP vagy bármelyik ellenzéki párt népszerűségében megelőzné a kormányzó koalíciót, az nem tükröződne a választási eredményekben és a parlamenti helyekben? Levente!?
Most pedig egy picit a Szabad Európa rádiós időkről, ha már az interjúd kidomborította azt is, hogy ott a magyar osztály igazgatóhelyettese voltál. Ezen osztályról nem sok könyvet írtak. Kettő itt van belőle.
Egyik szerzője Bujtás Pali kollégánk, akinek „Irány a zátony – Így rádióztunk Münchenben” című könyvét 2000-ben a Kairosz Kiadó jelentette meg. A kötet publikálása után szinte közvetlenül, müncheni lakásán holtan találták, és a bajor rendőrség gyilkossági csoportja nyomozott, eredménytelenül.
Pali leírta a magyar osztály súlyos kettészakadását SZDSZ-szimpatizánsokra és a keményvonalas antikommunistákra.
A 112. oldalon így: „Mert pontosan Kasza L. L. (szarkasztikus utalás kettős keresztnevedre) és szűk sleppje volt az, amely nemcsak biztosra vette az SZDSZ választási győzelmét, hanem a hallgatókkal is igyekezett elhitetni: ez máshogy nem is történhet.” A 157. oldalon a Magyar Rádiótól jött Illés Lacit idézi, aki azt mondja: „De Isten látja lelkemet: ehhez a Pell–Kasza–Ekecs-féle ganghez képest azok a kedves bohém fiúk ott a Bródy Sándor utcában a Becsületrend lovagjai voltak.”
Majd azonnal utána osztályunk legjobb külpolitikai újságíróját, a sajnos ma már szintén nem az élők sorában lévő Szalay Tamást idézi, így: „Látván a nyüzsgő Lángh–Solt–TGM–Eörsi–Hamburger–Konrád-féle rikácsoló hangadókat, Tamás ezt mondta, igencsak kétségbeesetten: – De hiszen most begyűrűztek ide mindazok, akik elől valaha elmenekültem Magyarországról.” (Lángh Júlia Konrád György volt felesége.)
Az ugyancsak elhunyt, briliáns Zsille Zoli kegyetlenül szarkasztikus, 1992-ben megjelent „Az önemésztő SZAER avagy zsebrádió az elvtársaknak” pedig már csak egy hosszabb fejezetcímet idézek. Azt is csak azért, mert e könyv sajnos már nem kapható. „Nehéz Anti és Nagy Mellény (Zsille Zoli – a szerk.) a Méteres Sörök Kertjében »szabad beszélgetés«-órákat tart a vízimadaraknak, miközben a diktatúra üzemeiben, a mindennapi erőszak, a kényszermunka és a kiegészítő magánháztáji bilincskapcsolataiban iskolagyakorlatokon leckéztetik és javító-nevelik a holtig tanuló kiskorúakat.”
Tschüss!
Nehéz Anti
(Lovas István – 2018.01.19. 03:30 http://magyarhirlap.hu/cikk/108431/Itt_diktatura)
/Kiegészítő információ: mint Kasza elmondta, a héten jön holmijáért a kamion és szállítja azt vissza Münchenbe/
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »