Napjainkban már nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk egy újabb veszélyforrásról, ha alvászavarokról van szó – főként a nyári időszakban.
A mini-időeltolódások beiktatása az alvási szokásainkba hosszú távon igénybe veszi a testet. Előfordul, hogy valamilyen betegség az okozója a nem megfelelő minőségű, mennyiségű alvásnak. A konkrét testi tüneteket okozó, jól beazonosítható betegségeken kívül, mint amilyen a magas vérnyomás, a pajzsmirigy nem megfelelő működése, cukorbetegség, a lelki eredetű betegségek, például a depresszió is állhat az alvásprobléma hátterében.
A Semmelweis Egyetem tanulmánya szerint minél inkább a szociális elvárások és nem a belső óránk határozzák meg az alvási ritmusunkat, annál rosszabb az alvásminőség. Akár a keringési betegségek kialakulásának kockázatát is növelheti a szocial jetlag jelenség, ami alatt a szabad- és munkanapok alvási időszakának eltérését értjük.
Munkanapokon jellemzően korábban fekszünk le és korábban is kelünk, míg a szabadnapokon nagyobb lehetőségünk van arra, hogy magunk döntsünk az ébredés időpontjáról. Ha rendszeresen akár többórás eltérés is van ebben a ritmusban, az hatással van a szívműködés idegi szabályozására is. A Semmelweis Egyetem ezzel a jelenséggel kapcsolatos tanulmányát egy vezető idegtudományi folyóirat nemrég beválogatta az elmúlt időszak legjelentősebb publikációi közé. Szabadnapokon és hétvégén inkább a saját biológiai óránk által diktált ritmus szerint élhetünk, vagyis akkor feküdhetünk le, amikor álmosak vagyunk és akkor kelhetünk fel, amikor kipihentük magunkat. A két időablak között többórás eltérés is lehet. Ezt nevezzük social jetlagnek, ami olyan, mintha minden hétvégén 2-3 időzónát átlépő utazást tennénk.
A téma különösen aktuális, hiszen az év során nyáron a leghosszabbak a nappalok. A meghosszabbodott esti világos időszak becsapja a belső óránkat, azt az információt közvetíti felé, hogy korán van. Ezáltal csökkenti az álmosságot, és nehezíti az elalvást a munkanapokon, ami a korai kelés miatt alváshiányhoz vezet, hétvégén pedig még jobban kitolja az alvásablakunkat. A Semmelweis Egyetem kutatóinak sikerült először összefüggést kimutatniuk a social jetlag és a szívműködés idegi szabályozása között: tanulmányuk szerint minél inkább a szociális elvárások, és nem a belső óránk határozza meg az alvási ritmusunkat, annál rosszabb az alvásminőség és annál előnytelenebbül alakulnak a szívfrekvencia variabilitás mutatói.
A Kronofiziológiai Munkacsoport munkatársai a Magatartástudományi Intézettel együttműködve fiatal, egészséges férfiakon vizsgálták, hogy a social jetlag és a szubjektív alvásminőség, valamint az autonóm idegrendszer állapotát jól jellemző szívfrekvencia-variabilitás között van-e összefüggés.
Az alvásminőség jellemzésére egy standardizált kérdőívet használtak, melynek eredményei kimutatták: azok, akik hétköznapokon nem a biológiai órájuk szerinti ritmusban aludtak – például azért, mert úgynevezett bagoly típusúak, azaz maguktól később feküdnének és később kelnének – rosszabb alvásminőségről számoltak be.
Az eredmények szerint azoknak, akiket a social jetlag jobban érint, hétköznap alacsonyabb volt a szívfrekvenciavariabilitásuk, azaz kevésbé előnyös a kardiovaszkuláris rendszerük alkalmazkodási képessége, és ez növelheti az olyan kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázatát, mint az infarktus vagy a magas vérnyomás. A social jetlag mértéke csökkenthető lenne egyebek mellett például rugalmas munkaidővel, de az egyének is tehetnek azért, hogy kevésbé érintse őket: a késői típusúaknak javasolt reggelenként minél többet természetes fényben tartózkodniuk; emellett ma már jól ismert az a tanács, miszerint esténként célszerű csökkenteni az intenzív kék fény expozíciót, hasznos a mobiltelefon, illetve a monitor képernyőjének fényét kékfény-szűrő programmal változtatni.
Forrás: Semmelweis Egyetem
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
