Alapfokú történelemlecke akadémikusoknak – Itt az ideje elbúcsúzni a
posztszovjet MTA-tól!
Info.
*Alapfokú történelemlecke akadémikusoknak – Itt az ideje elbúcsúzni a posztszovjet MTA-tól!*
Alapfokú történelemlecke akadémikusoknak – Itt az ideje elbúcsúzni a posztszovjet MTA-tól!
Varga István https://pestisracok.hu/author/vargaistvan/
*2019-02-12*
**A Magyar Tudományos Akadémia lassú átszervezése ugyan megindult a rendszerváltáskor, azonban az intézmény mind a mai napig nem szabadult meg az 1949-es, szovjet típusú szerkezettől. Azóta az MTA állam az államban. Ennek megreformálása ellen tiltakoznak a ma kora délután élőláncot alkotó szervezetek. Számukra készült ez a kis történelmi összefoglaló, mert úgy tűnik, hogy a történelmi ismereteik – magas műveltségük ellenére – hiányosak.****
**Ennek a rendkívül centralizált és bürokratikus rendszernek a lebontására már történtek kísérletek, de általában belső ellenállás miatt meg is buktak. Számos cikk, sőt cikksorozat jelent meg a médiában arról, hogyan lehetne átalakítani az intézményt, a szervezeten belül dolgozó kutatók némelyike is kritikus hangot ütött meg a szovjet rendszer maradványai ellen. Rövid áttekintésben szemléltetjük, hogyan vált a független tudományos intézmény a szovjet igazgatás részévé, és mitől kellene valóban megszabadulniuk.****
A szovjet diktatúra megteremtését követően az ország összes intézményét, így a Magyar Tudományos Akadémiát is átszervezték, megváltak a régi, tudományos fokozattal és nemzetközi elismeréssel rendelkező tagoktól: **230 akadémikusból 122-t kizártak, helyüket a Magyar Dolgozók Pártjához hű emberekkel töltötték fel.** A kizárt tagok tudományos pályája ezzel kettétört, nem kaptak lehetőséget pályájuk folytatására idehaza. Az új intézmény működéséről egy törvény is született; az 1949. évi XXVII. törvény 1. paragrafusa kimondta:
**A Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Népköztársaság legfelsőbb tudományos intézménye, amely a legkiválóbb tudósokat foglalja magában.****Célja, hogy az elméleti és alkalmazott tudományok fejlesztésével, művelésük megszervezésével és általában a tudomány minden eszközével hozzájáruljon a szocialista társadalmat építő népek fejlődéséhez, különösen a Magyar Népköztársaság művelődési és népgazdasági feladatainak megvalósításához.**
Az intézményt megfosztották tudományos jellegétől és a társadalomban betöltött szerepét is erőszakosan átalakították: **egy erősen centralizált intézménnyé vált,** az országos tudományos terv kidolgozásán túl a tudományos minősítésen át a tudományos egyesületek és társaságok felügyelete is hozzá tartozott, de ők irányították a tudományos könyv- és folyóirat-kiadást is. Szigorú alá-és felérendelést alakítottak ki. **Az átszervezett Akadémia aztán a kommunista rendszer minden tervét végrehajtotta, a Szovjetunió által sugallt kutatásokat végrehajtotta, társadalomtudományok terén pedig kiállt a „dialektikus és történelmi materializmus” mellett.** Kinyilatkoztatta, hogy **ez az egyetlen tudományos világnézet, minden más pedig áltudomány, dilettantizmus.**
*A rendszerváltás sem változtatott ezen a hozzáálláson: a pejoratív megnyilatkozások máig használatosak mindazok lejáratására, akik az MTA-tól eltérő nézetet vallanak.*
Az állam átvállalta az intézmény teljes finanszírozását, ami 1949 előtt vegyes rendszerben történt: állami támogatások mellett voltak adakozó mecénások, akik jelentősen hozzájárultak az intézmény működéséhez.
**A szovjet tudományos modell****
1949-től bevezették a szovjet tudományos rendfokozatokat, mely **a tudományok kandidátusa és tudományok doktora fokozat elnyerését politikai feltételekhez kötötte,** és odaítélését egy központi szervre, az Akadémia keretében működő Tudományos Minősítő Bizottságra bízza; mindez idegen a hazai és az európai hagyományoktól http://beszelo.c3.hu/cikkek/kisdoktorok-nagydoktorok-kalandorok, amelyek szerint az egyetemek hatáskörébe szokás utalni ezt a feladatot. Többen is nyilatkozták azóta a magyar sajtóban, hogy a tudományos fokozatokkal lehetett manipulálni; ilyeneket nemcsak tudományos munka árán lehetett szerezni, hanem ajándékozni lehetett közéleti szereplőknek, pártfunkcionáriusoknak – egyben meg lehetett akadályozni, hogy nem kedvelt személyek fokozatot nyerjenek.
**A rendszerváltozás utáni reformtörekvések és bukásuk****
Mit tettek az akadémikusok? Amit 1949-ben. Hűek maradtak ahhoz a rendszerhez, amely kiválasztotta és piedesztálra emelte őket. Megnyugodtak, hogy nem lesznek kitisztogatva, megalázkodtak, behódoltak és élvezték a szocializmusban elért előnyeiket. Az Akadémia vezetői is az akadémikusok privilégiumainak megőrzését tekintették első számú feladatuknak. **Ebben fő szerepet kapott Glatz Ferenc történész, reformkommunista művelődési miniszter,** aki 1996-tól 2002-ig állt az MTA élén. Ugyan Glatz hajlandó volt végrehajtani némi konszolidációt, de fő célja az intézethálózat és az akadémikusok privilégiumainak megtartása maradt. A későbbi elnök, Vizi E. Szilveszter nagyobb reformot kezdeményezett, de a reformbizottság javaslatából vajmi kevés került az elnökség elé és lett elfogadva. Már a jobboldalisággal legkevésbé sem vállalható Kornai János közgazdász is megállapította, hogy az MTA-tagság nem tudományos eredményeken, hanem összeköttetéseken múlik. Ezt senki nem is cáfolta.
Kiharcoltak az MTA-nak egy addig ismeretlen köztestületi státuszt, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állam vonuljon ki a magyar tudomány irányításából, adja oda az MTA-nak a szükséges pénzt, az elköltést bízza rá, ők pedig kétévenként beszámolnak az eredményekről. Így lett az MTA állam az államban. Érdekesség, hogy ez a rendszer anno még a megszorítást pártoló és ahhoz muníciót gyártó Népszabadságtól is kritikát kapott http://nol.hu/velemeny/20100503-a_kozhaszontalansag_akademiaja-646531.
**Magyar Marxisták Mutyiakadémiája****
Az MTA tagjai egymás között osztogatják a pályázati pénzeket. Az egyik bírálja a másikét, a másik az egyikét és mindkettő nyer. Feltehetjük a kérdést: lehet-e akadémikus, akinek nincs saját kutatási eredménye, soha nem volt témavezetője egyetlen témának sem, a jelöléskor szakmai vezetőjének a kutatásait tüntette föl saját eredménynek. Nincs is az adott témában saját publikációja. A válasz: lehet, ha az adott tudományos osztály tagjai a fent említett módokon le vannak kötelezve.
Persze az örök kedvencünk az MTA Filozófiai Kutatóintézete marad, amelyről a Magyar Nemzet még 2010-11-ben írta meg, hogy **összesen 400 millió forintot fizettek ki olyan **/*/marxista, lukácsista/*/**tanulmányok írására, amelyeket szerzőik (leginkább az átkosban) már jórészt kidolgoztak,** és amúgy sem érthető, hogy miért kéne pályázati úton támogatni az érintettek tudományos életművének és oktatói tevékenységének alapját képező, amúgy igencsak meghaladott gondolatok leírását. Akkor a kedvezményezettek, köztük **Heller Ágnes, Gábor György vagy éppen Vajda Mihály antiszemitizmust kiáltottak,** de a helyzet csak nagyon lassan változik, hiszen **a PestiSrácok.hu tavaly nyáron írta meg, hogy az MTA Filozófiai Intézetében még mindig marxista szeánszok folynak állami pénzen** https://pestisracok.hu/marxista-szeansz-allami-penzen-heller-agnes-vajda-mihaly-es-krausz-tamas-szonokol-68-rol/: Heller Ágnes, Vajda Mihály és Krausz Tamás szónokolt ugyanis 1968-ról.
Persze hosszan lehetne írni arról is, hogy **az MTA Történettudományi Intézetében még mindig fontos pozíciót birtokol a marxista történelemszemlélet élő apostola, a már emlegetett korábbi MTA-elnök Glatz Ferenc is,** miközben az intézet vezetése a kormány oktatáspolitikáját hevesen bíráló baloldali történészek gyűjtőhelye.
/*/És egy kis PS-vélemény a végére: Élőlánc és tüntetés helyett tudomásul kellene venni, hogy a tudományos technikai forradalom nélkülünk zajlik. Hiába értékeljük túl magunkat, a világnak nincs ránk szüksége. A kevés pénzünket a nemzeti kutatásainkra kellene fordítani. Az Akadémiának pedig le kellene vetkőznie arisztokratikus közönyét. Csak a társadalommal való együtt gondolkodás vezethetné ki az MTA-t a zsákutcából./*/**
//Vezető kép: Ez az a ház, ahol semmi nem változik? – Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára és Lukács György akadémikus, filozófus beszélget az MTA közgyűlésének szünetében, 1970. február 3-án. MTI Fotó: Molnár Edit//
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
