A már megszokott nagyhatalmak és gazdasági kihívások mellett ezúttal Magyarország is helyet kapott a Saxo Bank jóslatai között. A bank minden évben elkészíti azon jövőbeni „legmeghökkentőbbnek” ítélt események top tízes listáját, amelyek bekövetkezésének esélye ugyan kicsi, de ha mégis megtörténnének, piaci hatásuk elsöprő lenne.
Nos, aki a legvalószínűbb forgatókönyvet várja a következő évre, az nem lesz okosabb a Saxo listájától. A banknak azonban egy valamiben valószínűleg igaza lesz: a jelenlegi status quo regionális, gazdasági és globális szinten is elmozdul, ha ugyan nem bomlik fel.
Az első kis valószínűségű, de annál nagyobb pusztítást okozó esemény az MI-jégkorszak lehet. Az MI jégkorszak a mesterséges intelligencia kutatásának általános mellőzése vagy visszaesése. A Saxo szerint ez azért roppantul érzékeny terület, mert a jövő gazdasága a gyártósoroktól a logisztikai tervezésen át az értékesítésig az MI-n alapulna majd.
Mindenesetre az MI-jégkorszak beköszönte nem zárható ki teljesen. Ennek oka, hogy az AI kutatások felgyorsulása egyre inkább azt jelzi, hogy a félvezetők és tranzisztorok teljesítménye hamarább éri el felső határát, mint ahogy a mesterséges intelligenciakutatás eléri a várva várt áttörést.
A Saxo Bank következő, kisvalószínűségű pánik-forgatókönyve a stagfláció. Az infláció és a gazdasági stagnálás veszélyes keveréke. A jóslatot arra alapozza, hogy a globális pénzintézetek és a jegybankok már teljesen kifacsarták a kamatláb módosításában rejlő lehetőségeket a gazdasági válságok kezelése érdekében, így már nem is maradt más hátra, csak a vég nélküli pénznyomtatás, ami az elmúlt generációk legsúlyosabb inflációs felhajtóerejét indítja majd el.
Mindez a pénz értékének téves felbecslésével párosul. Az alacsony kamatlábak ugyan segítették a termelékenység növekedését, de olyan egyébként veszteséges „unikornisok” is megjelenhettek (és túlélhettek) mint az Uber vagy a WeWork. Ez az állapot nem tartható fenn, mert egyszerűen nincs hova csökkenteni a kamatlábakat. A Saxo szerint 2020 év végén a 80-as évek óta nem látott munkanélküliségi és inflációs hullámmal találhatjuk magunkat szembe. Jelenleg ez a forgatókönyv nagyon valószínűtlen, de ha mégis bekövetkezne, nagyon fog fájni…
A stagflációhoz némileg kapcsolódó jóslat szerint 2020-ban az immáron francia elnökkel rendelkező Európai Központi Bank szakítva korábbi (németek által diktált) gyakorlatával januárban megemeli az irányadó kamatlábakat, és ezzel megerősíti az európai bankrendszer egyébként sokat vitatott stabilitását.
Elsősorban Németország szigorú költségvetési politikája miatt jelenleg negatív irányadó kamatlábakra készül Európa, ami növeli a termelékenységet és szinten tartja a foglalkoztatást (fontos, hogy nem mindenhol, a déli tagállamokban például épp ellenkezőleg). Az alacsony vagy negatív kamat azt jelenti, nagyobb pénzmennyiség dolgozik a gazdaságban (nem a bankokban „pihen”), több a befektetés, több a munkahely, leértékelődik az euró, ezzel valutaátváltás után olcsóbb az eurozónában gyártott termék, nő az export.
Csakhogy ez azt is jelenti, hogy nincs pénz a bankokban, nincs elég tőke, amit hitelezésre mozgósíthatnak, nem nő a fogyasztás, nem elég jövedelmező a bankszektor, a rendszer instabil. A Saxo forgatókönyve szerint ha a francia Christine Lagarde megteszi azt a meghökkentő lépést, hogy kamatot emel, az európai bankrendszer lesz a következő évtized legstabilabb pénzügyi rendszere a világon. Továbbra is kérdés, hogy van-e elég muníció egy ilyen bizonytalan lépés felvállalásához a francia bankelnök részéről – és vajon mit szólnak majd hozzá a németek?
A Saxo szerint előfordulhat, hogy az olajkitermelés globális mennyisége annak ellenére csökkenni fog, hogy az amerikai földgázpala-lelőhelyek kitermelése a tőke megtérülése körüli problémák miatt lassabban fog haladni. Ha ez így történik (bár kicsi az esélye), az hatalmas lökést adhat Oroszországnak.
A Brent irányadó olaj világpiaci ára 90 dollár/hordóra emelkedhet. Az olajár ma nagyjából 49 dollár körül mozog, ez éppen hogy kifedi az orosz állami büdzsé olajból finanszírozott költekezéseit – de ez sem tartható fenn sokáig. Ellenben ha a 90 dollár lenne a fekete arany hordónkénti ára, az hatalmas plusz bevételt jelentene Moszkvának, amit aztán asszertívebb külpolitikára és hadseregre költhetne. Ezért került fel a listára ez a forgatókönyv is.
Bár a Dél-afrikai Köztársaság utóbbi hónapokban tapasztalt súlyos pénzügyi gondjait a kormányzatnak sikerült bizonyos korlátok közé szorítania, a helyzet súlyos. Az ország gazdasági növekedése 9 százalékos mélyzuhanásban van 12 hónappal korábbi állapotához képest, a külső államadósság mértéke pedig a kétszeresére nőtt.
Ezzel egy időben, a kormányzat politikai indíttatásból szeretne megmenteni egy sokszámjegyű veszteséget termelő állami vállalatot, és nem átallott miatta 6,5 százalékos költségvetési hiányt okozni. A Saxo szerint ez lehet az a bizonyos utolsó csepp a pohárban az államcsőd előtt. A válság tovaterjedhet több más afrikai országra is.
Miközben Donald Trump amerikai elnök az újraválasztására készül, egyes a felmérések a republikánus elnök bukását jósolják. A Trump-adminisztráció ezért nagy erőkkel keresi a választói megelégedését biztosító új megoldásokat. Ilyen például az „Amerika az első” adóelv.
Az új adóelv kiváltaná az összes külföldiekkel (EU-val és Kínával) szemben bevezetett importvámot. Az intézkedés 25 százalékos adóval sújtaná az összes olyan, amerikai piacon megvalósuló bevételt, amelynek kedvezményezettje külföldön van. Az adó lényege, hogy – az importvámokhoz hasonlóan, de azok negatív felhangja nélkül – amerikai földre csábítsa azokat a cégeket, amelyeknek fontos az amerikai piac. Trumpék ettől az intézkedéstől várják, hogy a markáns amerikai külkereskedelmi hiány némiképp legalább a nullszaldó felé mozduljon el. Nyilván nem kell ecsetelni, milyen hatással lenne a német autógyárak Amerikába költözése Közép-Kelet-Európára…
A Saxo szerint Svédország 2020-ban ismét példaértékű állammá válhat, na nem azért, mert politikai korrektséget fog gyakorolni, hanem mert végül rákényszerül, hogy a most rossznak ítélt „helyes döntést” hozza meg.
Az elemzés szerint Svédország az elmúlt három évtizedben túl messzire ment a progresszív adózás (nagyobb jövedelem=nagyobb adókulcs) terén, olyannyira, hogy az padlóra küldte a gazdaságot. A bevándorlás negatív hatásait mindeközben politikai korrektséggel próbálta lenyomni a polgárok torkán, ami végül oda fajult, hogy a migrációt elutasító 25 százaléknyi lakosságot „inkorrekt módon” kizárták a döntéshozásból (azzal, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják véleményét).
Ráadásul Svédország ma nem mintaállam, szomszédai inkább fenyegetésként tekintenek „a svéd körülményekre”, ahol a szociális rendszer nyomasztóan túlterhelt, és ahol az egyébként sem fenntartható jóléti államért a lakosság a bűnözés megnövekedésével, az utcai bandák elszaporodásával és csillagászati magasságokba emelkedő lakásárakkal fizetett.
A Saxo úgy véli, hogy mivel az skandináv ország recesszióban van, nyitott gazdaságként nagyon érzékeny a külső sokkokra, és ha ezek a sokkok majd megérkeznek, Svédország ismét kéyntelen lesz visszatalálni „ a helyes irányba”, ami – a bank szerint – az oktatásfejlesztés, a lakhatási gondok és a bevándorlók valódi integrációjának megoldása lenne. Nem pedig a politikai korrektség mindenek feletti erőltetése…
Nem teljesen világos, mi benne a meghökkentő, de a Saxo Bank szerint a 2020-as amerikai elnökválasztásokat a demokraták fogják megnyerni, nagyjából 20 millió szavazattal. Egy pénzintézettől nyilván nem várható el, hogy egy republikánus elnökjelöltnek szurkoljon, de ettől még kérdés marad, miért került fel a listára ez a forgatókönyv…
Míg 2016-ban a Demokrata párti elit népszerűtlen és demotiváló avatárja, Hillary Clinton képtelen volt mozgósítani a baloldali szavazókat, széles tömegek adták le voksukat Trumpra a demokraták kormányzásának megbüntetése céljából. Jövőre azonban a Saxo szerint kissé más lesz a helyzet, mert Trump többek között a kertvárosi hölgyeket is magára haragította, nem beszélve a klímaváltozás narratíváját magáévá tevő „Z” generációról.
Az előzőnél jóval kevésbé életszagú forgatókönyv következik, miszerint Magyarország jövőre megkezdi az EU-ból való kiválási folyamatot, miután – a Saxo jóslata szerint – Budapest képtelen lesz közös nevezőre jutni Brüsszellel. Ezzel párhuzamosan a forint-euró árfolyam 375-re emelkedik.
A Saxo szerint a felvétés – ha mégoly kicsi is az esélye – mégsem zárható ki teljesen, mivel az EU és Magyarország „15 éves házassága komoly bajban van”. A Saxo szerint a magyar kormány támadja a médiaszabadságot, az akadémikusokat és a kisebbségek képviselőit (nem kell meglepődni, nem a nemzeti kisebbségekre gondolnak, hanem a szexuális kisebbségekre és a migránsokra). Ezzel együtt az EU szerint gond van a magyar jogállamisággal, és elindította az úgynevezett 7-es cikkely szerinti eljárást.
A Saxo szerint Brüsszel és Budapest vitája oda vezet, hogy Magyarország lépéseket tesz majd az unióból való kilépésre, ami rögtön 375-ig lendíti a forintot az euróval szemben.
Tekintve, hogy mainstream média kedvelt támadási felülete Magyarországgal szemben az EU-ból való kiválással való ijesztgetés, a Saxo Bank némiképp talán elvetette a sulykot. Magyarország uniós tagállamokkal körülvéve (két határszakaszt kivéve), és az uniós bővítés elkötelezett híve – szemben például a balliberálisok által istenítet Emmanuel Macron francia államfővel. Gazdasága bár nem az uniós támogatásokra, de mégiscsak az uniós kereskedelemre épül. Ha lesz is kiválás, azt biztosan nem politikai retorika miatt következik be, és biztosan nem olyan tempóban, mint ahogy a Saxo lejrta.
A bank arra sem tér ki, hogy a forint elszállása csak akkor igaz, ha az euró szinten marad. Ezt pedig elég nehéz elhinni, ha figyelembe vesszük, hogy a fejlődő gazdaságú Magyarország biztosan nem ok nélkül lépne ki az EU-ból. A mindig is kívülálló britek kiválása még megmagyarázható, de ha Magyarország fontolja meg az EU-ból való kilépést, akkor azt már dominó effektusként fogja értékelni a piac. Mindent egybevetve, a Saxo a feltételezése eléggé elrugaszkodott a valóságtól, de sikerült kedvére tenni a mainstream nyugati sajtónak…
Az ázsiai feltörekvő gazdaságok eddig előszeretettel építkeztek a dollár alapú pénzrendszerre. Csakhogy Ázsia, de különösen Kína számára az USA mára minimum gazdasági riválissá vált, ezért alternatív tartalékvalutát próbálnak bevezetni.
Ez lenne az ADR, vagyis Ázsiai Lehívási Jogok, amely jelenleg 2 amerikai dollárt ér, ráadásul a kriptovaluták jóvoltából ismert blockchain technológián alapul. A néptömegek számára elérhetetlen kvázi pénznem, de az ADR a bankok között egyre nagyobb szerepet kap, miközben az amerikai dollár tartalékszerepe Ázsiában csökkenőben van. (Egyébként nem kínai találmány a „lehívási jog”, ugyanilyennel rendelkezik az amerikai dominanciára épülő IMF is SDR néven – a szerk. megj.).
A trend azonban tökéletesen látszik: az ADR célja, hogy kiszorítsa a dollárt az ázsiai régióból, és erre minden esélye meg van. A hagyományos „zöldhasú” ugyanis már nem tudja kielégíteni az ázsiai gazdaságok tőkére kiéhezett igényeit. Másrészt pedig, az USA sem rest fegyverként használni a dollárt saját ellenfelei kordában tartására.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
