1939-től 1945-ig tartottak a II. világháború nagyobb fegyveres összetűzései, de a háborúban vesztes náci Németország túlélő vezetőit csak jóval utána, közel másfél évvel az európai hadszíntéren bekövetkezett fegyvernyugvás után tudták tömegében felelősségre vonni.
Ugyan az európai harcokban érintett nagyhatalmak már a háború korai szakaszaitól kezdve (1941-től a Szovjetunió, 1943-tól a nyugati országok is) felállították a náci bűnökkel kapcsolatos saját vizsgálóhatóságaikat, a teljes és mindent átfogó vizsgálatokra csak az ún. nürnbergi per során került sor. Maga a per közel egy évig tartott: 71 éve ezen a napon történt, hogy sok náci vezetőt, köztük Hermann Göringet, a Luftwaffe vezetőjét halálra ítélték a szövetségesek bírái.
Azonban nem mindenki élhette meg közülük az ítélet végrehajtását: az előbb említett Göring, a legmagasabb rangú életben maradt náci vezető ugyanis az akasztása előtti éjjelen öngyilkos lett, mint évekkel később kiderült, egy rá vigyázó amerikai katona segítségével – a katona egy ciánt tartalmazó fiolát csempészet be neki, elmondása szerint „egy ismeretlen megbízásából”.
Mi is volt a nürnbergi per?
A háború előrehaladtával egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a náci Németország katonai és politikai vereséget fog szenvedni, azonban a milliók haláláért közvetetten felelős politikai-katonai vezetők felelősségre vonásától nem akartak eltekinteni sem a nyugati hatalmak, sem a Szovjetunió.
Az események utólagos rekonstrukciójából kiderült, hogy a brit és az amerikai kormány egyes tagjai sokáig nem akartak rendes bírósági pert, csupán statáriális bíróságot. A tárgyalásos jogi folyamat mellett mindvégig csak a Szovjetunió tartott ki, azzal a zárójellel, hogy Sztálin Jaltán még 50 és 100 ezer német katona kivégzését javasolta tárgyalópartnereinek.
A rögtönítélő bírósági megoldás legmagasabb rangú hívének Churchill brit miniszterelnök bizonyult, aki egészen 1945 áprilisáig kardoskodott amellett, hogy így történjen meg a felelősségre vonás, de voltak a megoldásnak Washingtonban is miniszteri szintű támogatói.
Az, hogy végül nem így történt, és 1945 októberében megkezdődhetett a monstre per, az leginkább az Amerikai Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak volt köszönhető.
Hogyan zajlott?
Miután tisztázták a győztes nagyhatalmak, hogy Nürnberg a megfelelően szimbolikus helyszín a nemzetiszocialista monstre pártnapok, valamint az itt 1935-ben elfogadott zsidótörvények miatt, a város Igazságügyi Palotáját készítették fel a procedúrára.
1945 október 18-án egy berlini előkészítő üléssel kezdődött meg az a per, ami egészen a következő év október elsejéig tartott, és ami addig példa nélküli volt az emberiség történelmében.
Korabeli források szerint maga a per a tárgyalási napokon reggeltől késő délutánig tartott. A tárgyalási napokon mindig vádbeszédekkel kezdődött a tárgyalás, amit csak egy ebédszünet szakított meg.
Amikor nem a tárgyaláson voltak, napi egyszer tisztálkodhattak a vádlottak, valamint szigorú felügyelet mellett megborotválkozhattak.
Ítéletet 1946. október 1-én hoztak, a legtöbb vádlottat a bírók halálra ítélték; Hans Frankot, a Lengyel Főkormányzóság első emberét, Wilhelm Frick belügyminisztert, a Cseh–Morva Protektorátus egyik vezetőjét és Hermann Göring birodalmi marsallt, a Luftwaffe parancsnokát.
Szintén kötél általi halálbüntetést kapott Alfred Jodl tábornok, a Wehrmacht vezérkari főnöke, Ernst Kaltenbrunner tábornok, az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) vezetője, valamint Wilhelm Keitel tábornok, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht, a német haderő főparancsnoksága) vezetője.
Joachim von Ribbentrop külügyminisztert, a Molotov-Ribbentrop-paktum egyik megalkotóját, Alfred Rosenberget, a náci párt főideológusát és Fritz Sauckelt, a náci kényszermunkaprogram felelősét szintén halálra ítélték.
Karl Dönitz-et, a német haditengerészet – Kriegsmarine – főparancsnokát 10 év, Walther Funk gazdasági minisztert, a Reichsbank vezetőjét életfogytiglani, Rudolf Hesst, Hitler egyik helyettesét életfogytiglani, Konstantin von Neurath külügyminisztert, Ribbentrop elődjét, a Cseh-Morva Protektorátus másik vezetőjét 15 év börtönre ítélték.
Erich Raedert, a német haditengerészet másik főparancsnokát életfogytiglani, Baldur von Schirachot, a Hitlerjugend egyik vezetőjét 20 év, Albert Speert, Hitler főépítészét 20 év börtönbüntetésre ítélték.
Három főt felmentettek, köztük Franz von Papen volt kancellárt, Hitler korábbi kancellárhelyettesét, később osztrák, majd török nagykövetet.
Magán a peren több vádlott nem vett részt, ugyanis többen – mint Hitler háziorvosa, vagy Martin Bormann, a Führer második jobbkeze – öngyilkosok lettek, vagy eltűntként voltak nyilvántartva.
A tanú: Horthy Miklós
A magyar kormányzót nem fogták perbe vádlottként Nürnbergben, ami főleg annak volt köszönhető, hogy még a háború befejezése előtt szállt szembe Hitlerrel. Korabeli források szerint azonban magának Sztálinnak a közbenjárása is kellett ahhoz, hogy a magyar kormányzó csupán többed rangú tanúként jusson szóhoz a perben.
A tanúvallomását felolvasták azok számára is, akik a nürnbergi Igazságügyi Palota tárgyalótermében a vádlottak padján ültek, így, közvetve ugyan, de a volt magyar kormányzó is hozzájárult a felelősségre vonásukhoz.
(A cikk elkészítésében segítséget nyújtott a Wikipeda szócikke, a Rubicon, valamint a Történelem Cikkek nevű portálokon megjelent írások.)
hirado.hu
The post Ítélet még a tárgyalás előtt appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
