Liberális közhely: azért nincs „normális” iszlám ország, mert ott még nem zajlott le a reformáció. Amint meglesz, minden szuper lesz, csak ki kell várni.
Részben igaz állítás, de csak ha a világot ateista szemmel nézzük.
Hiszen tény, a reformáció a polgári, kapitalista társadalom és az ateista állameszme előkészítése volt. Ezen ne sértődjenek meg a protestáns olvasók, én nem állítom, hogy Luther, Calvin és társai ezt tényleg így akarták. Csak annyit mondok: az ő elképzeléseik, azaz a kereszténység deszakralizálása, a vallás közösségi jellegének csökkentése nem vezethetett máshová – olyan ez, mint Gorbacsov és a marxizmus: nyilván nem akarta megsemmisíteni, de a reformjai nem vezethették máshová.
Ahhoz, hogy lehessen reformáció alapvető feltétel, hogy legyen egyház és állam, mint két külön entitás. S mindegy mi ezek viszonya. A kereszténység, amikor létrejött, államidegen környezetben jött létre, s majdnem 300 évig csak így létezett, így eleve szóba se kerülhetett az állam és az egyház összeolvadása. Ez a hagyomány rögzült, s megmaradt azután is, amikor az állam keresztény lett.
A nyugati kereszténységben a modell az állam és az egyház folyamatos harca lett egymás között. Egy rövid időre – a késő-középkorban – az egyház győzött, de ez se vezetett a kettő összeolvadásához. Mindig megvolt a két intézmény mint létező szereplő. A reformáció annyit ért el, hogy az államból lassan kivonta a kereszténységet, ennek eredménye a modern polgári állam, közben pedig az egyház megmaradt mint intézmény, persze immár csak amolyan civil szervezetként.
A keleti kereszténységben másképp alakult: az állam tartósan győzött, az egyház alárendelt lett az államhoz képest, de ez se vezetett a kettő összeolvadásához, mindig megvolt a két intézmény mint létező szereplő, saját funkciókkal. Az egyetlen próbálkozás reformációra I. Péter orosz cár reformja a XVIII. sz. elején, de viszonylag korai halála után csak egyes formális elemek maradtak meg az egyházi reformokból, tartalmilag minden vissza lett állítva a megszokott módra. A keleti kereszténység szír, kopt, görög, balkáni-szláv ágában pedig eleve nem is lehetett szó reformációról, hiszen ezek idegen vallású – muszlim – állami hatalom alatt működtek, ez kisebbségi vallás volt, pont mint az ókeresztény időkben, amikor a Római Birodalom még nem volt keresztény.
Az eredmény: a keleti kereszténység teljesen reformálatlan, a nyugati pedig részben reformált, részben viszont – nagyobb részben – sikeres lett az ellenreformáció.
Viszont az iszlám világ teljesen más. Ott azért is értelmezhetetlen mindez, mert nem lehet állam és egyház közti viszonyról beszélni, hiszen egyik sincs a szó szoros értelmében, s az utóbbi meg tág értelemben sincs.
Az iszlám elképzelés az, hogy közösség van, s semmi más. Egyház eleve nem is lehet, hiszen maga a közösség az egyház, abszurd lenne mint külön intézmény. A klasszikus iszlám tanítás szerint állam se kellene hogy legyen, persze a gyakorlatban lett állam mint intézmény, hiszen másképp nem lehet társadalmat irányítani, de hogy ezt valamiféle külön, független intézménnyé kellene fejleszteni az teljesen idegen ötlet az iszlámtól.
Egyszerűen nincs mit reformálni. Az iszlám egyszerre vallás és politika, s kettő között a hívő muszlim nem lát eltérést.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
