Többen mondták, írjam le röviden az ortodox (bizánci ortodox, a khalkedóni ortodoxok 99 %-a bizánci rítusú) istentisztelet részeit.
Inkább azonban nem röviden. Itt a leggyakoribb istentiszteleti formát írom le, ez Aranyszájú Szt. János rítusa, ez van szinte minden vasárnap.
A három fő rész:
- az előkészület – jellemző hossza: 15-20 perc,
- az érdeklődők istentisztelete (érdeklődő = aki szeretne keresztény lenni, de még nem keresztelkedett meg) – jellemző hossza: 30-35 perc,
- a hívők istentisztelete – jellemző hossza: 40-45 perc.
Az előkészület
Ez a rész nagyrészt „titokban” zajlik, azaz az oltárban, elhúzott függöny mögött (a bizánci rítusban, ellentétben a latinnal, az oltár el van szeparálva a templom többé részétől, három ajtón lehet oda bemenni), a hívők csak hallják, hogy bent valami zajlik: a papok félhangosan beszélnek.
A hívők csak a kezdetet látják, amikor a pap(ok) és a diakónus(ok) meghajolnak az oltár ajtaja előtt, majd bemennek mögé, az ajtót bezárva maguk mögött. Onnantól a hívők csak hallják mi zajlik, de nem látnak semmit, egészen az előkészületi szakasz végéig.
Amennyiben az egyházközség teljes, azaz van rendes szervezete papokkal és segítőkkel, s van elegendő tagság, akkor direkt sütnek áldozati kenyeret az alkalomra. Az íratlan hagyomány szerint az áldozati kenyér sütése a pap feleségének a feladata. Jellemzően 5 kenyér (pogácsa) van, ideális esetben keresztjellel és felirattal kisütve.
5 pogácsa helyett lehetséges egy nagy kenyér használata is, szintén kereszttel és feliratokkal. (Ha nincs lehetőség sütésre, mert pl. a pap özvegy, nincs aki süssön, kevés a hívők száma, stb., akkor a pap simán vesz kenyeret egy pékségben, s azt használja fel. Ebben az esetben a pap késsel rávési ugyanezt.)
A felirat lehet bármilyen nyelven, az alapverzió a görög (hiszen a bizánci rítus eredetileg görög nyelvű, csak később lettek más nyelvű verziók, lásd szláv, arab, grúz, albán, román, angol, stb.), de lehet azon a nyelven is, ami a templom istentiszteleti nyelve: ez szokás kérdése, sok esetben nem-görög templomban is a görög feliratot használják:
A kenyér lehet több is, mint 5, ha több hívőre számít a pap az adott alkalommal. Az ő feladata a kiszámolás, mert ha marad a kenyérből, azt nem szabad bárhogy felhasználni, így végső esetben a papnak kell megennie a maradékot.
Bent az oltárban az egyházi személyek felveszik egyházi ruhájukat.
A pap egy rövid himnuszt énekel Jézus keresztáldozatáról. Minden szent cselekedet keleti irányba fordulva zajlik.
Következik a kenyér megáldása, darabonként, vagy – ha egy nagy kenyér van – részekre törve, megszentelve, minden egyes részfolyamatnál ima hangzik el, rögzített szöveggel:
- Jézusnak – speciális módon részek kerülnek levágásra a pogácsából, ezeket elhelyezi egy tálcán (ideális esetben ez ezüsttálca, de ha szegényebb a templom, lehet más is), közben a vízzel hígított bor megáldása is lezajlik,
- Szűz Máriának – itt is kivágásra kerül egy rész, a tálcára helyezve,
- a szenteknek – itt 9 rész kerül kivágásra (mert a szenteknek 9 osztálya van), aztán ezek a tálcára helyezve,
- az élő hívőknek – két nagyobb rész kivágásra kerül – az adott egyházközség feletti püspök és az egyházfő tiszteletére, valamint az adott ország politikai vezetésének tiszteletére, majd további kisebb darabkák mindazok részére, akik ezt kérték (a névlista előzetes készül, a hívők kérése alapján),
- a már elhunyt hívőknek – ismét részek kivágása a pogácsából, az elhunyt egyházi vezetők, neves elhunyt egyházközségi tagok, bárki, aki ezt kéri elhunyt rokonokért tiszteletére.
Amint ennek vége, a élő hívőknek szánt pogácsából a pap kivesz még egy részt, saját maga tiszteletére.
A bort tartalmazó serleget és a tálcát lefedik.
Ennek végén a diakónus (ha nincs: a pap) elhúzza az oltárfüggönyét, majd füstölővel végig járja a templomot, előbb az oltárt, majd kimenve a hívők közé, az oltáron kívüli részt is. Aztán visszaviszi a füstölőt az oltárba.
Az érdeklődők istentisztelete
Immár hangosan imádkozik a pap az oltárban, a diakónus kimegy az oltár elé. Ez a nagy litánia (ektenia), más néven „béke imája”. Ideális esetben a kórus énekli együtt az egyházi személyekkel, a hívők csak azt válaszolják minden bekezdés után, hogy „Uram, irgalmazz!”. Ideális esetben a kórusban énekelni tudó emberek vannak.
Erről az ortodox vicc. Kis faluban templom, sajnos senki se tud rendesen énekelni, így lelkesedéssel próbálják pótolni az énektudást. A templom hirdetőtábláján egybecsúszott 2 hirdetés: az egyik „Vasárnapi iskola, mai témánk: mi a pokol?”, a másik „Fáradjon be meghallgatni kórusunkat!”.
Következik az 1. antifóna, ez jellemzően a 102. zsoltár (latin számozásban: 103.) énekelve: „Áldjad, lelkem, az Urat…”.
Következik a kis litánia (ektenia), majd a 2. antifóna, ez jellemzően a 145. zsoltár (latin számozásban: 146.): „Dicsérd, lelkem, az Urat!…”.
Következik az Egyszülött Fiú himnusz.
Következik a 3. antifóna, mely alatt a diakónus kinyítja a központi ajtót.
Következik a úgynevezett kis bemenet, mely azt jelenti: a pap kijön az oltárból, kezében a Bibliával, azt magasba emelve.
A Biblia visszakerül az oltárra, majd az adott naphoz tartozó himnuszok hangzanak el.
Következik a Háromszor szent himnusz.
Jön a prokimenon (zsoltárének), majd rövid felolvasás a Bibliából (énekelve).
Következik a könyörgő litánia:
Litánia az elhunytakról, majd az érdeklődőkról.
A hívők istentisztelete
Elméletileg csak a hívők vehetnek részt, a gyakorlatban ma ezt nem tartják be.
Rövid litánia a templomban lévők lelki üdvéért.
Következik a Kerubok dala.
A Nagy bemenet. Az előkészített szent adományok az oltárról a trónra kerülnek, előtte bemutatják őket a hívőknek. Bezárul a központi ajtó.
Kérlelő litánia, hogy Isten áldja meg a szent adományokat.
A Hiszekegy éneklése: a niceai-konstantinápolyi eredeti szöveg szerint (azaz azonos a katolikus Hiszekeggyel, egy vagy két szóval rövidebb):
A Világ kegyelme ének. Közben: Anafora – a kenyér és a bor átváltozik:
Mi Atyánk ima. Ezt hagyományosan mindenki mondja. A mondás nyelve változik templomonként. Jellemzően élő nyelven zajlik, de sok esetben megesik klasszikus nyelven, pl. egyházi szlávul vagy koiné görögül.
Az egyházi személyek vesznek az úrvacsorából, ezután kinyílik a központi ajtó, s utánuk a „civilek” is.
Szentbeszéd – sok esetben ez az úrvacsora előtt, szokás szerint. Ha a pap biztos akar lenni, hogy az emberek maradnak a beszédére, akkor csak beszéd után oszt kenyeret és bort. A szentbeszéd minden esetben élő nyelven van, akkor is, ha a többi cselekmény klasszikus nyelven ment. Ha a közösség többnyelvű, akkor több nyelven megy a beszéd. Magyarországi ortodox templomban már láttam olyat, hogy 3 nyelven szólt a beszéd: görög, magyar, orosz.
Hívők elbocsátása.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
