185 éve, 1837. február 10-én kapott halálos sebet egy párbaj során Alekszandr Szergejevics Puskin, az orosz irodalom egyik legismertebb alakja, a megújuló orosz irodalom nyelvének megteremtője.
Puskin Moszkvában született 1799. június 6-án. Anyai ősei közt találjuk I. Péter etióp származású apródját, Hannibált, akiről Puskin Nagy Péter szerecsene címmel írt elbeszélést.
Művelt otthonban nevelkedett, apja francia verseket írt, Vaszilij nagybátyja a maga korában elismert író-költő volt. 1811 és 1816 között a Carszkoje Szeló-i líceumban tanult, majd a Külügyi Kollégiumban látott el titkári feladatot.
Még a líceumban hozzákezdett a Ruszlán és Ludmilla című elbeszélő költeményéhez, amelyet a klasszicista ízlés konvencionális formái helyett mesterkéletlen, népi stílusban írt. 1817-ben tagja lett egy olyan irodalmi társaságnak, amely kapcsolatot tartott a dekabristákkal.
A költészet ifjú mestere mindössze 14 évesen
1820-ban kéziratban terjedő „szabadságverseiért” száműzetésre ítélték, de tekintélyes barátai közbenjárására nem Szibériába, hanem délre, Besszarábiába és a Kaukázusba küldték.
A száműzetésben születettek a romantikus angol költő, Byron iránti rajongását dokumentáló déli poémák, A kaukázusi fogoly (1820-21) és A bahcsiszeráji szökőkút (1821-23). Puskin 1823 júliusában Odesszába került, ahol hivatali főnöke egy elfogott levele alapján istentagadásért feljelentette.
Büntetését ezután a család mihajlovszkojei birtokán, házi őrizetben kellett töltenie, ahonnan nem mozdulhatott ki. A magány, az elszigeteltség elmélyült munkára ösztökélte: kiadta kötetnyi versét, megírta Borisz Godunov című drámáját és az Anyegin hatodik énekét.
A dekabrista mozgalom leverése után I. Miklós cár Moszkvába kérette a költőt, akit a házi őrizet alól saját ellenőrzése alá vont, verseit személyesen cenzúrázta. A moszkvai időszak alatt újabb irodalmi tervek és barátságok szövődtek, Puskin sokat utazott, a török frontra önkényesen követte Paszkevics gróf seregét 1828 végén.
Vaszilij Andrejevics Tropinyin portréja Puskinról
1830-ban megkérte Natalja Goncsarova kezét. A házassági előkészületek és a birtokrendezés ügyében apja falujába, Bolgyinóba utazott, ahonnan aztán a moszkvai kolerajárvány miatt elrendelt karantén miatt három hónapig nem mozdulhatott ki.
Ez a „bolgyinói ősz” volt legtermékenyebb időszaka: befejezte az Anyegint, a Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései című novellasorozatát, A kolomnai házikó című anekdotikus-tréfás elbeszélő költeményét és a kistragédiákat (Don Juan kővendége, Mozart és Salieri).
1831-től élete Pétervárhoz kötődött, itt írta meg a Pikk dáma című elbeszélést, A kapitány lánya című történelmi regényt, a Dubrovszkij című kisregényt és A bronzlovas című költeményt. A háttérben azonban lassan elmélyült a konfliktus a költő és az előkelő társaság, de főleg az udvari körök egyes képviselői között.
Akinek a becsületéért Puskin az életét áldozta: Natalja Goncsarova
Puskin szépséges, de kétes hírű felesége becsületét védve keveredett párbajba egy Franciaországból menekült holland diplomata léhűtő fiával, aki rágalmakat terjesztett az asszonyról. A kor „erkölcseinek” megfelelve Puskin pisztolypárbajra hívta a kalandort, aki 1837. február 10-én halálosan megsebesítette a költőt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »