Az Európai Unió közvetlen előtörténetét tekintve azt látjuk, hogy a keresztény szellemiség fontos serkentője volt az európai integrációnak. Ma pedig eljutottunk oda, hogy az európai és a hazai balliberálisok azon fáradoznak, hogy a keresztény kultúrát és a keresztény értékrendet visszaszorítsák és száműzzék. Azon fáradoznak, hogy Istent kiutasítsák Európából. Ha egy iszlám ország egyszercsak szégyellni kezdené magát a Korán tanításai miatt, elveszítené a többi iszlám ország megbecsülését, és magára vonná azok haragját.
Az Európai Unió közvetlen előtörténetét tekintve azt látjuk, hogy a keresztény szellemiség fontos serkentője volt az európai integrációnak. Az alapító atyák, Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide de Gasperri (1945 és 1953 között olasz miniszterelnök) hangsúlyozottan keresztény politikusokként tették meg az első lépéseket az egységes Európa megteremtéséért.
Az integráció egyik első gazdaságpolitikai teoretikusa, Ludwig Erhard pedig alapvető gondolatait a katolikus társadalomteológia világából merítette. Vitathatatlan tény az is, hogy az 1940-es évek végén a sorsdöntő jelentőségű német–francia kiengesztelődést neves katolikus teológusok készítették elő. Hasonlóan történt az 1970-es német–lengyel megbékélés előkészítése, amikor is a két ország bíborosainak párbeszéde nyitotta meg az utat a két nemzet közeledéséhez.
Ma már nem vitatható az sem, hogy a katolikus egyház komoly szerephez jutott Kelet-Európa 1989-es fordulatának előkészítésében. Az 1990-es évek egyházi megnyilatkozásai azt jelezték, hogy a katolikus egyház továbbra is érintettnek és illetékesnek tartotta magát az integrációs folyamat formálásában. Az egész Európa sorsát korszakos és meghatározó személyiségként alakító II. János Pál pápa a keleti kommunista blokk összeomlása utáni években kiadott Centesimus annus kezdetű enciklikájában Európa keleti és nyugati felének kapcsolatát a fejlődés keresztény értékeken alapuló víziójaként határozta meg. A Veritatis splendor kezdetű enciklikában pedig a kontinens új evangelizációjának szükségességéről írt, keresztény hozzájárulásként pedig a „szeretet civilizációjának” megteremtését ajánlotta Európa népeinek és politikusainak a figyelmébe. II. János Pál az élete vége felé kiadott Európa-enciklikájában véleményt formált a kontinens keresztény jövőjéről. Látható tehát, hogy vörös fonalként húzódik végig az európai integráció történetében az a spirituális meghatározottság, amelyet keresztény szellemiségnek, keresztény társadalomteológiának nevezünk, és amely sikerre segítette egészen az utóbbi évekig a kontinens egységesülését.
Ma pedig eljutottunk oda, hogy az európai és a hazai balliberálisok azon fáradoznak, hogy a keresztény kultúrát és a keresztény értékrendet visszaszorítsák és száműzzék. Azon fáradoznak, hogy Istent kiutasítsák Európából. Ha egy iszlám ország egyszercsak szégyellni kezdené magát a Korán tanításai miatt, elveszítené a többi iszlám ország megbecsülését, és magára vonná azok haragját. A szekularizált Európa balliberális vezetői viszont szemrebbenés nélkül lemondtak azokról a keresztény gyökerekről, amelyekből mint spirituális alapokból szárba szökkent valamikor a kapitalizmus. Lemondtak arról a spirituális irányról, sőt megtagadták azt, amelyet az alapító atyák kijelöltek az egységesülő Európa számára.
Visszafordultak egy megkezdett útról, amelyen lelki értelemben szembe mennek a Megváltóval. Robert Schuman, az új Európa atyja még azt mondta, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Most éppen ez utóbbi alternatíva látszik érvényesülni. Illik erre a helyzetre az a bibliai mondás, amely szerint az a ház, amely meghasonlott önmagával, nem állhat fönn tovább.
Az intő jelek pedig egyre csak sokasodnak. 2006-ban megtörtént az csúfos eset, hogy a British Airways egyik alkalmazottjának, a keresztény hitét komolyan vevő Nadia Eweidának felettesei utasítására le kellett vennie a nyakából a keresztet, mert az szerintük sértette a szikh és muszlim alkalmazottak vallási érzékenységét. Norvégiában 2012-ben megismétlődni látszott az előbbi eset. Ugyanis Siv Kristin Saellmannak, a norvég közszolgálati televízió egyik legkedveltebb műsorvezetőjének a felettesei megtiltották, hogy munka közben viselje az egyébként mindössze 1,4 centiméternyi kis feszületet. Az elképesztő munkáltatói intézkedésre azért kerülhetett sor, mert a helyi muzulmán közösség vezetői tiltakozásba kezdtek, amiért a tévéhíradó adásában a műsorvezető a nyakláncán keresztet viselt. A muszlimok arra hivatkoztak, hogy a nyakláncon függő kereszt sérti az iszlámot.
Aztán 2012-ben az unió fővárosának számító Brüsszelben megtörténhetett az a botrányos dolog, hogy a legszentebb keresztény ünnep idején a karácsonyfa helyét egy „elektronikus bálványfa” foglalta el. Ez a karácsonyfa-imitációnak sem nevezhető borzalom tévéképernyőkből állt, a fára fel is lehetett mászni és esténként különböző fényjátékokkal szórakoztatták az érdeklődőket. A város balliberális többségű vezetői abbéli görcsös aggodalmuktól vezérelve cserélték le az évszázados hagyományként évente felállított karácsonyfát, hogy a város 25 százaléknyi muszlim közössége sértőnek találta azt. Borítékolható, hogy idén karácsonykor a migránsok érzékenységére kínosan ügyelő balliberális városatyák valamilyen imitációs szörnyszülöttet helyeznek el Brüsszel főterén karácsonyfapótlékként.
Ilyen előzmények után már meg sem szabad lepődnünk azon, hogy az illegális bevándorlási hullám kellős közepén a gyáva és hitehagyott Norvégia egyik állami intézményének, a Norvég Bevándorlási Igazgatóságnak az utasítására a migránsok elhelyezésében segítséget nyújtó civilszervezetek és egyházak eltávolították a kereszteket, a Jézust ábrázoló festményeket és minden egyéb vallási szimbólumot a befogadóállomások helyiségeiből. Ahol ilyen jelkép pedig a járófelületen volt, arra szőnyeget terítettek. Azonban az előzőeken is túltett egy olasz iskola igazgatója, aki már jó előre, szeptemberben bejelentette, hogy a karácsonyi ünnepséget betiltja, a decemberi karácsonyi koncertet télkoncertre kereszteli át, karácsonyi énekek pedig nem lesznek műsoron. Továbbá azt is elrendelte, hogy az oktatási intézmény termeiben semmilyen karácsonyi vallási jelképet nem helyezhetnek el. Csak a fenyőfát, a hóemberes rajzokat és az ünnepi díszeket engedélyezte. Amit a bolsevikoknak nem sikerült elérniük a kommunizmus ideje alatt, azt most a balliberális szellemi törpék megvalósítják. Lenin és Sztálin Kádárral karöltve elégedetten dörzsölné a tenyerét.
Közben a túlnyomó többségükben illegális muszlim bevándorlók folyamatosan érkeznek, és úgy, mint hódítók, hiszen vonulásuk alatt fennhangon Allah akbar!-t kiabálnak. Ezek az emberek egy szekularizált, ateista társadalomba érkeznek, ahol aztán végképpen nem integrálhatók. Meghökkentő képsorok láthatók arról, hogy Horvátországban tüzet raktak a temetőben, és keresztény sírokon sátoroztak, azokon henteregtek, szeméttel és mocsokkal bepiszkítva azokat. Ez sok mindent elárul arról, mire is számíthat tőlük Európa.
Az elcsökevényesedett gondolkodású balliberális uniós vezetők nem tudják felfogni, hogy azok, akik most Európába jönnek, túlnyomó többségükben nem menekültek. Ezeket a gazdasági bevándorlókat a gazdag arab országokba be sem engedik, hogy Európába jöjjenek, és megszállják a kontinenst. Az érkezők azzal a szándékkal jönnek, hogy terjesszék az iszlámot, és csak idő kérdése, hogy Európa mikor lesz mohamedán földrész.
Mindez annak az erkölcsi hanyatlásnak a következménye, hogy a korábban nekünk fontos dolgok – a család, a nemzet, a hivatás – elszakadtak attól az erkölcsi alaptól, amelyet a kereszténység biztosított számunkra. Történelmi tény, hogy a nagy társadalmak spirituális alapjaiknak és identitásuk megőrzésének köszönhették tartós jólétüket. Ezért van szüksége az uniónak arra, hogy visszaforduljon erről a pusztulásba vezető útról, hátha még felismeri azt, akivel folyamatosan szembemegy, és még van lehetősége megszólítani:
Quo vadis, Domine?
Petrin László
ittHON.ma – Magyar Idők – HUNHÍR. INFO – Szekelyföld.ma
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
