Rendjük alapításának 900. évfordulóját ünneplik a premontreiek. Az alapító Szent Norbert és első követői 1121 karácsonyán tették le ünnepélyes fogadalmukat a nyugat-franciaországi Prémontré völgyében. Február 10-én, Boldog Hugó, az első premontrei apát emléknapján 11 órakor Erdő Péter bíboros vezetésével ünnepi szentmisében adnak hálát a magyar premontreiek a budapesti Szent István-bazilikában.
Balogh Péter Piusz gödöllői apáttal és vikáriussal beszélgettünk.
– Boldog Hugóról csak nagyon keveset tudunk. Ki volt ő?
– Hugó az 1121-es rendalapításkor az első társa volt Szent Norbertnek, a második legfontosabb ember. Az elsők között tett fogadalmat. A laoni egyházmegye fiatal papja volt. Norbert kezdetben vándorprédikátor volt; sokan követték, világiak és egyháziak is. Közéjük tartozott Hugó is. Norbertet 1126-ban megválasztották magdeburgi érsekké, így öt évvel a rendalapítás után Németföldre távozott. Így lett Hugó a premontrei kolostor, vagyis rendünk első apátja. Egyértelmű: ha maga az alapító annyira megbízik valakiben, hogy rábízza a premontrei rendet, akkor Hugó alkalmas személy volt a vezetésre. Neki köszönhetjük a rendi konstitúció megalkotását, a rendi liturgia megalapozását. Hugó Magyarországon kevésbé ismert, mert egyrészt helyi, másrészt egy rendhez tartozó szent. Nekünk, premontreieknek nagyon fontos személy. Már apátsága első éveiben megindult a premontreiek más helyeken való megjelenése. Hugó, sőt még Norbert életében került Magyarországra is a premontrei rend – az 1130-as évek elején alapították az első kolostort a mai Nagyvárad közelében.
– Piusz atya, a tavalyi, pandémiás év mennyire akadályozta Önöket a 900 éves jubileumi esztendőre való felkészülésben?
– A felkészülésünk a pandémia ellenére is töretlen volt, sőt inkább többet dolgoztunk, hiszen minden programunkra felkészültünk. A kiadványaink hál’ Istennek megszülettek, és folyamatosan készülnek – akár könyv, akár CD. A március közepére Gödöllőre tervezett nagy rendi konferenciánk viszont az utolsó pillanatban elmaradt a járvány betörése miatt. Szeptember közepén viszont, a járványügyi szabályokat szigorúan betartva, az előadások nyolcvan-kilencven százalékát megtartottuk.
– Mit várnak az idei, jubileumi esztendőtől?
– Egyfelől azt, hogy mi, premontreiek méltóképpen meg tudjuk ünnepelni a jubileumot programjainkkal, közösségi együttléteinkkel, imádságainkkal, hogy méltóképpen adjunk hálát kilencszáz évünkért, másfelől pedig azt: azzal, hogy nagyobb reflektorfény irányul ránk, az emberek jobban megismerik a premontrei rend magyarországi történeti beágyazottságát és jelenét is. A Premontrei örökség című film, amit májusban online mutattunk be, ezt próbálja körüljárni, hogy napjainkban mivel foglalkoznak, hogyan élnek, hogyan gondolkoznak a magyarországi premontreiek.
– Hányan vannak ma Magyarországon a premontreiek, összesen a férfi és a női ág?
– A nővérekkel együtt több mint harmincan vagyunk, Csornán, Gödöllőn, Zsámbékon, Nagyváradon.
– A premontreiek az apostolok és az őskeresztények életét tekintették példának, szerzetesi életükben a szemlélődő életformát összekötötték az apostoli tevékenységgel. Mennyire mutatkozik ez meg a mai körülmények között?
– Nagyon megmutatkozik, hiszen plébániákat tartunk fenn, plébániai szolgálatot végzünk, a rend alapvető küldetését visszük végbe kilencszáz év után is, mert
Másrészt pedig itt, nálunk, Közép-Európában az oktatásba való beágyazottság az elmúlt kétszáz évre visszatekint. A premontrei rend iskolafenntartó rend lett: Szombathelyen, Keszthelyen, Gödöllőn, Zsámbékon is vannak oktatásai intézményeink.
– Kilencszáz év hatalmas idő. Ez azt jelenti, hogy Önök belegyökereztek a magyar társadalom szövetébe. Ennek tükrében hogyan látja a jövőt?
– Mivel már a rendalapító idejében is itt voltak a premontreiek,
megállapíthatjuk, hogy a hazai premontreiek története nagyon komolyan összefonódott Magyarország történetével. A kultúra ápolása, az oktatás minősége, az emberek lelki segítése, a szegénygondozás, a szociális háló megléte mindig nagy fontosságú dolog, olyan időszakban is, amikor az embereknek meg kell vívniuk mindennapi szellemi harcaikat. Jelenlétünket ma is rendkívül fontosnak tartjuk: Istennel az emberek között.
Fotó (archív): Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
