…sokféle virág nyílik. Imavirág is. Eleven, friss és rajongó halleluja, bölcs, higgadt hálaadás mindenért. Magasztalás és könyörgés, dicsőítés és teljes önátadás, engedelmes és alázatos várakozás a csírázásra, bimbózásra lelkünkben, majd a virágfakadásra, ahogyan az Úr rendelte. Isten felől nézve az egész teremtett emberiség virágmező. Sajnos vannak kiégett virágtövek, szárba szökkenés közben elhervadók, soha ki nem nyílók, már csírájukban elhalók. Miként az emberek között is, az imák között is.
A mechanikus, csak szájjal mondott imamalmok olykori lelketlensége mellett, hála a Lélek kimondhatatlan esedezésének érettünk és mindenre, így az imádkozás fenséges formáira és kivételes, mindennapi lehetőségeire is megtanító, felfrissítő inspirációjának. Szentlélek nélkül nem védené imaburok Földünket és az emberiséget. És nem teremne a föld, a sárszívű emberiség lélegzetelállítóan gyönyörű sokféleségben imádságokat az Úrnak, a Királyok Királyának, Teremtő Atyánknak és megszentelő Szentlélekünknek, Aki elménket, gondolkodásunkat hangolja fel, teszi ihletetté szívünkkel együtt az imádásra, az imádságra.
Vagy éppen az Istenre figyelés imacsarnokává építi át azt egyetlen szempillantás alatt azt. Vajon ha Urunk letekint most, január közepén a Földre, lábai zsámolyára, milyen imamezőket talál az Ökumenikus Imahét vagy az Alliansz Imahét keresztyén seregletében? Mennyi imatűz lángol fel a lelkek magaslatain, ahogyan a nemzeti ünnepen Székelyföldön vagy a svájci havasokban? Őrtűz-imatüzek, imaőrtüzek lángoltok-e messze fénylően? Vagy templomokba szorult a tűz, apró lélekmécsesekbe? Mit látsz, Urunk? Boldogító vagy elszomorító látvány vagyunk – Neked? Fénylik-e néped egyetemes imatüze égi magasokig? Olykor a fáradt, lelki iparszerűen megfogalmazott, olvasott, mondott, íróasztalszagú imaheti imákról mit gondolsz? És a ki nem mondott, sok-sok testvérszívben parázsló, olykor restelkedésbe fojtott imaszándékokat ugye észreveszed, s ráfújsz Lélekfuvallatot, hogy ébredjen a lelkekben tűz, tiszta láng a Te dicsérésedre?
Ilyen és hasonló gondolatok hullámzanak át lelkemen január idusán, imaidusán, imadelelőjén, amikor világszerte biztosan sokkal több lélekben gyúlnak tiszta imatüzek, mint amennyien azt kifejezik, fennhangon elmondják. Bár… Bár eszembe jut ilyentájt az a Királyhágó-melléki kis gyülekezet, ahol igehirdetésem végén egyszerűen felállt egy idősebb asszonytestvér a női padsorban, s csak ennyit mondott: Engedje meg Tiszteletes Úr… S máris csak úgy áradt tiszta, Igékkel, Lélekkel, zsoltárokkal imákkal megszentelt szívéből az istenmagasztalás.
Lukács evangélista tudósítása szerint mindnyájan a maguk nyelvén értették az Úr üzenetét, nagyságos dolgainak jó hírét. Miként ez a kedves és egyszerű imádkozó lelki nagymama ott a tövisháti templomban. Jó polgári, kispolgári, formalitások közé szorított városi, egyáltalán templomos reformátusságunk istentiszteletén itthon, az anyaországban mi történne, ha felállna ugyanígy valaki a Lélek indítására? Tartok tőle, botrányos elhallgattatás lenne a történet vége. Pedig nem ez az ősi minta! Avagy?
Avagy ki mondja el ilyentájt, hogy Isten Lelke micsoda imamező kertészgazdaként dolgozik az emberi lélekmezőkön, ifjú veteményeskertekben? Elmondom, mert eddig még nem hallottam erről, pedig sok évtizeden át szolgálhattam az Egyetemes Imahét alkalmain, kiváltképpen szép lelki emlékeket őrizve a pesterzsébeti baptista testvéreknél tartott közös alkalmakról. Szeretném a kört tágítani. Mert akkortájt, az 1970-80-as években római katolikus testvéreink még kimaradtak az ökumenikus imaalkalmakból. Fájó, de tény.
Isten idén január elején bevezetett Vatikánban a Sao Paolo könyvesboltba, a Via della Conciliazionen. Nyolc nyelven áradtak szemem és lelkem elé a hívogatóbbnál hívogatóbb könyvek, folyóiratok. A kijáratnál rögvest megfogták tekintetemet a 2023-ra szánt imanaptárak. Nyelv- és lélekgyakorlás, alázattréning céljából („Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra” – János 10,16) meg is vettem a La Fedeognigiorno 2023-as kiadványt, minden napra készített ó-, és újszövetségi Igerenddel, imával, és egy rövid elmélkedéssel a napra szóló lapocska hátoldalán.
Ahogyan azt évtizedekkel ezelőtt német evangéliumi-protestáns körökben láttam.
Alázattal és hálával lehet ezt is fogadni. Mert úgy van, ahogyan a herrnhuti Losung mai Igéjében olvasom (mindkettőt, hozzá a katolikus ognigiorno-t is): Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, más fordítás szerint Irgalmaddal vezéreled te megváltott népedet (2Mózes 15,13). Igen, ámen. Izraelt és a keresztyén világot – irgalommal, nem parancsszóval, nem törvényekkel és rendőrséggel, hanem irgalommal. Micsoda vezérlési különbség! Hála érte Neked, Urunk! És mintegy responsoriumként, válaszként erre a kezem ügyében maradó római katolikus igenaptárban ezt olvasom: Dio, salva le nostrevite! – Istenünk, szenteld meg életünket! Majd ezt is olvasom: január 18-án van S. Margherita di Ungheria, azaz Árpád-házi Szent Margit tiszteletének emléknapja.
Nem semmi. Hála érte Urunk! Mondhatunk bármit, lehet bármilyen ellenvetésünk, de tény: tiszta hírforrásból világszerte ezen a napon egy magyar Árpád-házi név hangzik el. IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő leányának neve (1242–1270). Liliomos ajkáról, tiszta szívéből mennyi könyörgés hangozhatott el a Margit-szigeten!? Imapercek, imaórák, imanapok, imahetek, egész imaélet – jó 780 évvel az ökumenikus imahét alkalmai előtt! És minden nap, kitartóan.
Előbb a veszprémi püspökséghez tartozó Nyulak szigetén lévő domonkos apácakolostorban, majd a Margit-szigeti kolostorban. Nappal dolgozott, éjjel imádkozott. Inspiráló, imádkozó alakját nem véletlenül örökítette meg néhány kiváló magyar szellem. Ady Endre Szent Margit legendája című drámai költeménye, melyben híven adja vissza a középkori hangulatot. Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényének egyik főszereplője, majd Kodolányi János Boldog Margitja (1937). Az evangélikus zeneszerző, Szokolay Sándor Margit, a hazának szentelt áldozat címmel misztériumoperát komponált tiszteletére (1995). Spiró György Nyulak Margitja című darabjában dolgozta fel Margit történetét.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
