Isten veled, Zsigmond Vilmos!

Isten veled, Zsigmond Vilmos!

Tavasszal, a Hotel Gellértben csinálhattam vele egy interjút, akkor a beszélgetés közben szünetet tartottunk, hogy bevegye a gyógyszereit. Kettő elgurult, s még majdnem ő mászott utánuk négykézláb az asztal alatt, majd legyintve nevetett az egészen, hogy hát, ha muszáj, akkor muszáj a pirulákkal élnie. Vitalitása 85 éves korában is szembetűnő volt.

Január 1-jén elment a magyar film vitathatatlanul legnagyobb élő legendája, Zsigmond Vilmos. Minden szó felesleges, mert nem kifejezhető az a szakmai magasság és megbecsülés, amely az Oscar-díjas operatőrt világszerte körülvette. Olyan elismert alkotó volt, olyan kivételes pályával a háta mögött, amelyhez foghatót az elmúlt évtizedekben magyar filmes nem tudhatott magáénak, és vélhetően a film történetében is csak Kertész Mihály ért el hasonló magasságokat.

Zsigmond Vilmos (1930–2016) Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Zsigmond Vilmos generációk példaképe lett, akinek tudását az egész világ csodálta, gyakorlatilag mindent elért, s még talán többet is, mint amennyit egy operatőr elérhetett. És mégis, egész életében igazi alázattal viseltetett szakmája iránt, olyan szerénységgel, hogy az már-már zavarba ejtő volt.

Hírdetés

Egyetlen hibája maximalizmusa volt, az is csak saját bevallása szerint, de a rajongók tömegei vélhetően ezt is „elnézik neki”, ha azokat a csodálatos filmeket újra és újra megnézik, amelyek a nevéhez fűződnek.

Egy hosszú gyerekbetegség során került a kezébe először egy fotózásról szóló könyv, s innen vezetett az útja a filmig. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1955-ben végzett operatőr szakon. Az 1956-os forradalmat társaival végigforgatta, majd a forradalom leverése után Ausztrián keresztül hagyták el az országot. Amerikai emigrációja nehezen indult, a többi pedig, ahogy mondani szokás, történelem.

Felsorolni is nehéz, milyen csodákat készített: hat évtizedet átölelő munkássága során olyan fantasztikus filmeket fényképezett, mint a Harmadik típusú találkozások, A szarvasvadász, a Gyilkos túra, a Madárijesztő, a Megszállottság vagy A mennyország kapuja. Dolgozott többek között Steven Spielberggel, Robert Altmannal, Michael Ciminóval, John Boormannel, Woody Allennel és Brian De Palmával is.

Amikor két éve Cannes-ban a Pierre Angénieux-ról elnevezett operatőri életműdíjjal tüntették ki, olyan művészek részesítették álló ovációban, mint Catherine Deneuve, Jerry Schatzberg, Woody Allen és Robert de Niro. Négyszer jelölték Oscar-díjra, a Harmadik típusú találkozásokért meg is kapta az elismerést. A Nemzetközi Operatőrök Társasága minden idők tíz legjobb operatőre közé szavazta be.

A magyarságát soha el nem feledő Zsigmond Szeged díszpolgára volt, Corvin-láncot kapott és Göncz Árpád köztársasági elnök is kitüntette. Halálával a nemzetközi filmszakma lett szegényebb, a világ pedig egy kicsivel szomorúbb hely. Soha nem fogjuk elfeledni, erről a filmjei gondoskodnak.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »